„Azt szeretném, ha a zenén, mint egyetemes nyelven keresztül a vers eljutna azokhoz is, akik nem olvasnak” – interjú Hunyadi Mátéval

Hunyadi Máté idén végez a Színművészeti Egyetem zenész-színész szakirányán. A gyakorlati idejét a székesfehérvári Vörösmarty Színházban töltötte, játszott többek között az ott is nagy sikerű A Pál utcai fiúkban, most azonban elsősorban csak a fővárosi közönség láthatja az Ódry Színpadon és az Orlai Produkciós Iroda előadásában, a Férjek és feleségekben. Tavasszal különleges fellépésre készül, megzenésített versekből álló koncertet ad április 13-án a Magvető Caféban és ezzel indítja be NYADI művésznéven szólókarrierjét.

A diploma megszerzése után szabadúszó lesz, ami nem veszélytelen, de hatalmas szabadsággal jár, akárcsak a motorozás – az interjúra is azzal érkezett. Hunyadi Mátéval beszélgettünk a készülő koncertjéről, versekről, költőkről, és terveiről.

Volt már korábban több verses-zenés fellépésed. Innen gyökerezik a mostani est ötlete?

Nagyon régóta foglalkoztat már ez a dolog, voltak is próbálkozásaim korábban, de egyik műsort sem éreztük elég érettnek ahhoz, hogy rendszeresen fellépjünk velük. Alapvetően mindig pozitív volt a visszajelzés, inkább csak én nem voltam teljesen elégedett, az idei műsor viszont kevésbé lesz csapongó, egy koncepcióban is tömörebb, kiforrottabb anyagot állítottunk össze. Kicsit melankolikusra sikerült, hiszen a költők jelentős része általában nem arról ír, hogy milyen szép az élet (nevet). Kellettek bele a feloldások, a könnyedebb hangvételű, humoros versek. Ott van például Bognár Péter, akinek az egyik kötetével az egyetemen már dolgoztunk, ő tudja, hogyan lehet mosolyt csalni az emberek arcára.

Akkor ez idei egy teljesen új műsor lesz?

Igen, ketten dolgoztunk rajta Bencsik Leventével, aki jazz tanszakon végzett és nagyon sokat segített nekem. Volt, amelyik zenei témát ő csinálta, volt, amelyiket én, de közösen raktuk össze a dalokat. Az volt a célunk, hogy átemeljük a verseket a mai közegbe, mert van helyük ma is az életünkben, és modern zenékkel könnyebben befogadhatóak, megérthetőek. Fontos, hogy egy dalnak legyen mondanivalója, manapság sajnos elég silányak a dalszövegek, nem fordítanak rá kellő energiát és igényességet.

A költészet régen szerves része volt a kultúránknak, és a színháznak, a színészeknek is nagyobb presztízse volt. Nyilván egy hosszú folyamat eredménye, hogy ide jutottunk, több száz tévécsatorna van, színházi közvetítések is csak elvétve akadnak, és az emberek nem igazán olvasnak verseket. Azt szeretném, ha a zenén, mint egyetemes nyelven keresztül a vers eljutna azokhoz is, akik nem olvasnak.

Hogyan dőlt el, hogy kiknek a verseivel foglalkozol, vagy teljesen intuitív alapon választottál?

Az előző, mondhatni kísérletező műsorokban a lírai én volt előtérben, a világfájdalom, az útkeresés, ezért is adtuk azt a címet, hogy Kóborlásaim. A mostani anyag inkább egy bírálat, kritikusabb hangvételű lesz. Ha magammal akarnám párhuzamba állítani, akkor először volt az én felismerése, most pedig jön a világ megismerése. Nem egységesen ugyanarról szól majd minden vers, de ez a téma adja a gerincét, és egy kivétellel csak magyar költőktől válogattunk. Villon kortalan, és örök érvényű, ezért nem hagyhattuk ki, a Ballada a senki fiáról című versét pedig nagyon szeretem. Elhangzik majd József Attilától a Levegőt, ami sajnos ma is elég aktuális, és kevésbé koncepciózus módon az Ülni, állni, ölni, halni is, ami pedig olyan, mint egy varázsige.

A kortársak közül Bognár Pétertől lesz egy versfüzér, és Kemény Zsófitól és Lilitől is egy-egy. Mind a két lány a Színműre jár filmes szakra, Zsófival pedig tavaly nyáron volt is egy közös kurzusunk, ott ismerkedtünk meg. Én akkor írtam egy dallamot, és volt egy ötletem rá. Az foglalkoztatott, vajon a mai gyerekek hogyan látják a világot itthon, hogyan hat rájuk az utcakép, ez a sok-sok kék plakát, mennyire meghatározó számukra ez a szín és mit kapcsolnak hozzá? Hallják ezeket a neveket, megkérdezhetik, kik ezek a bácsik… Nem vagyok költő, nem tudok jól írni, ezért megkérdeztem Zsófitól, lenne-e kedve erre a dallamra ebben a témában írni egy verset, és megcsinálta. Ez ott a koncerten debütál majd.

Azt olvastam, hogy Baka István versei lesznek a középpontban. Őt szerintem a mai fiatalok nem igazán ismerik, hogyan találtál rá?

A zene és az irodalom szeretetét édesanyámnak köszönhetem. Kiskoromban mi nem a tévét néztük, hanem hallgattuk Cseh Tamás lemezeit és Sebő Ferenc Weöres Sándor versmegzenésítéseit. (nevet) Ennek hatására szerettem bele a költészetbe, és az is sokat jelentett, hogy nagyon jó irodalomtanárom volt a gimiben. Amikor készültem a Színművészeti felvételijére, körbenéztem otthon, hogy milyen verseskötetek vannak a polcon és ekkor találtam rá Bakától a Döblingre. Ez egy izgalmas anyag, Széchenyi István szemszögéből írt az őrületéről egy hosszú verset, de abba nem mertem akkor belenyúlni. Elolvastam más verseit, és teljesen magával ragadott. Nagyon erős képeket használ, és húsz-harminc évvel ezelőtt olyan dolgokat fogalmazott meg, amelyek ma beigazolódtak. A Yorick-cikluslában pedig egy kiégett, mindentudó bolond szerepéből írja a verseit, olyan emberként, akit már elfelejtettek, de akinek mindenre volt rálátása.

Hogyan találtatok egymásra a Budapesti Tavaszi Fesztivállal?

Barna Judittal, a fesztivál egyik szervezőjével pár éve véletlenül ismerkedtem meg. Kapolcson, a Művészetek Völgyén pultoztam, az ő színpaduk pedig ott volt mellettünk. Délben nem volt sok vendég, és mikor odajött kérni valamit, elkezdtünk beszélgetni, meséltem, hogy színésznek tanulok, zenélek is, őt pedig érdekelte, hogy mit csinálok és elküldtem neki pár dalomat. A 100 szóban Budapest pályázat egyik nyertes versét megzenésítettem és a díjátadó gálán előadtam, innen jött az ötlet, hogy dolgozzunk együtt.

Van, aki segítsen, például egy menedzser vagy magadnak kell mindent kijárni?

Judit persze nagyon sokat segített eddig, de nincs most egy olyan valaki mellettem, aki segítene egyeztetni, szervezni a helyszíneket, intézni a hangosítást… Szerintem az ilyen verses koncertekre lenne kereslet, csak egyedül hosszútávon nem lesz rá energiám, pedig jó lenne, ha eljutnék vele bárokba, vagy akár iskolába is. Attól függően, mennyire nyitottak, irodalomóra keretében a vers szeretetét átadnám a fiataloknak.

Érdekes, hogy a színházat nem említed, mint lehetséges helyszínt.

Nem tudom, hogyan fogadnák, mert ebben a műsorban a zene kap nagy szerepet, nincsenek benne színházi dolgok, azon felül, hogy megpróbálom minél érzékletesebben előadni a dalokat, nem háttérbe szorítva a mondanivalót. Sokszor azt érzem, hogy a mai dalokban az ének csak egy szólam a többi között, ami beleilleszkedik, és színezi a számot, egy versnél viszont ezt így nem lehet, fontos hogy ne simuljon bele, és megmaradjon szövegnek.

Ez az utolsó évad a Színműn, milyen kötelezettségeid vannak még?

Az eddig elkészült vizsgadarabokat játsszuk tovább, és ami nagy teher és feladat még ránk vár, az a szakdolgozat, a súlyosan hangzó 60 ezer karakterrel. A Műcsarnokban volt egy kiállítás Rejtett történelmek címmel és annyira megfogott, hogy a reformmozgalmakról, és azok színházi vonzatáról írom a dolgozatot. A 19. század végén egy csomó minden megváltozott, jött Freud és egy újfajta a gondolkodásmód, és a színház is átalakult, hiszen az mindig a korral együtt formálódik.

Az Ódry mellett most csak az Orlai Produkciós Irodánál játszol, jól láttam?

A székesfehérvári színházban volt sok előadásom, köztük A Pál utcai fiúkkal, ami nagy siker volt, de jelenleg mi sem tudjuk, hogy lesz-e folytatása. Ott voltunk az osztályból heten fiúk gyakorlaton, de most már szétszéledtünk és nehéz is lenne minket egyeztetni. Ha sikerül, jövőre újra játszhatjuk. Most májusban egyszer biztosan előadjuk, Nagyváradon a várszínházban, mindig tök izgalmas utazni egy produkcióval.

Nem is szerződtél le kőszínházhoz?

Nem, úgy néz ki, hogy szabadúszó leszek. Veszélyesnek tűnhet, hogy az egyetem után egyből így kezdem a pályát, de azt érzem, hogy ez is átalakulóban van, és most nem feltétlenül az a legjobb lépés, ha az ember leszerződik egy kőszínházhoz. Nyilván alkat kérdése is, ki mennyire bírja a bizonytalanságot, kinek milyen az idegrendszere, de tény és ez a vonzó benne, hogy több emberrel tudsz együtt dolgozni, mintha társulatban lennél. Nagyon sokan vagyunk az osztályban, ott van a párhuzamos évfolyam, és a kaposvári végzős csapat. Majdnem 50 fiatal színész lesz, nem csoda, ha valakinek nem jut majd kőszínházi szerződés. Rizikós lesz a szabadúszás, de próbálok pozitívan hozzáállni és csinálni a dolgomat.

Akkor ezért is indítod be most a NYADI-t, a verses zenés szólókarriered?

Azt hiszem, ha fulladoznék a munkákban, és kőszínháznál lennék, akkor is csinálnám, csak kevesebb időm lenne rá. Számomra a színház és a zene ideális környezetben elválaszthatatlan egymástól.

Ezen a koncerten felül mivel készülsz még az elkövetkező hónapokban?

Gáspár András rendezésében készítünk egy Petőfi musicalt, amiben én leszek a főszereplő, és számomra ez lesz az első ilyen hivatalos nagy szerep. Izgalmas munka, színház a színházban felütéssel, street work outos srácok idézik meg Petőfi szellemiségét, életét. Már elkezdtünk edzeni, hogy meg tudjuk csinálni a mutatványokat, és hogy elhiggyék az emberek, hogy valóban ez az utcai edzés a hobbink. Rúdon forgás, húzódzkodás, érdekes lesz majd így játszani, reméljük, nem köpjük ki a tüdőnket (nevet).

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Várady Nikolett