Vasárnap ért véget Kaposváron a megújult Országos Színházi Találkozó, holnap este pedig már a díjátadó gálára kerül sor. A szervezést magára vállaló Csiky Gergely Színház igazgatójával arról beszélgettünk, hogy milyen célokat tűztek ki maguk elé a közel egy évig tartó szervezés kezdetekor, milyen hatással volt a városra a szemle, illetve arról is, hogy milyen tapasztalatokat tudnak továbbadni a szolnoki kollégáiknak a stafétával együtt. Interjú dr. Fülöp Péterrel.

Mik voltak az első gondolataid, amikor kiderült, hogy Kaposvárra kerül az Országos Színházi Találkozó?

Ez nem volt teljesen újkeletű dolog, hiszen évek óta beszéltünk róla, többször felmerült az ötlet, de aztán jött a Covid, majd az energiaválság, ami miatt eltolódott. De ha röviden kellene válaszolom a kérdésre, akkor a megtiszteltetés és a felelősség szavak jutottak eszembe először, valamint, hogy ez az a feladat, amit jól kell megcsinálnunk.

Volt valami prekoncepció, vagy mindent nektek kellett kitalálni?

Az idei évad elején már túl voltunk egy debreceni egyeztetésen, amikor is a Színházi Olimpia keretein belül még Gemza Péter szervezésében volt lehetőség egy országos szemlére. Az a szakmai konszenzus sok tekintetben iránymutatásul szolgált nekünk. Több más szempont mellett abban volt egy egyetértés, hogy a vendéglátó színház a legnagyobb szervezési szabadságot kaphassa meg. Mi ennek nagyon örültünk, és igyekeztünk is ezzel élni és nem visszaélni. Mészáros Tibor művészeti igazgatóval közösen alakítottuk ki a menetrendet. Az például egyértelmű volt, hogy nem akarjuk a válogatókra terhelni azt a felelősséget, hogy melyik legyen az a 14 kőszínházi és 2 független színházi előadás, amelyek bejutnak a versenyprogramban. A verseny szót azonban idézőjelbe tenném, mert az előadásokat egymással nem versenyeztettük. Szóval, a felelősséget magunkra vállaltuk, vagyis a kaposvári művészeti tanács mondta ki a végső szót a meghívott előadások tekintetében. A szervezési szabadsághoz kapcsolódóan mondhatnám az off-programokat is, a helyszínválasztásban és a résztvevők meghívásában is teljes szabad kezet kaptunk, így nyílt arra is lehetőség például, hogy a Kultkikötő is bekapcsolódjon az egyhetes fesztiválba. Így jó és érdemes dolgozni: van feladat és felelősség, de van mozgástér is, aminek a keretrendszerében lehet szabadon alkotni.

Pillanatkép a 2024-es Országos Színházi Találkozóról (Fotó: kaposvári Csiky Gergely Színház)

Nemcsak a versenyprogram, hanem az off-programok is nagyon színesek voltak. Törekvés volt, hogy a szakma minél szélesebb rétegét mutassátok meg?

Igen. Emellett az is cél volt, amit már több helyen is hangsúlyoztam, hogy nem szerettük volna, hogy csak annak a néhány ezer jegyvásárlónak, aki megteheti, hogy megváltsa a jegyet, legyen lehetősége részt vennie az Országos Színházi Találkozón, hanem azoknak a kaposvári és környéki nézőknek is, akik akár anyagi okok, akár a nézőtér véges kapacitása miatt nem tudnak bejutni egy-egy előadásra. Itt jegyzem meg, hogy volt pár előadás, amire pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ez szintén nagy öröm volt számunkra. Szerettük volna, hogy mindenki lássa-érezze, hogy Kaposvár otthont ad egy ilyen fontos fesztiválnak – ezért is volt cél, hogy a város minél több pontján jelen legyünk –, és hogy az anyagi lehetőségek ne korlátozzanak senkit, aki magas minőségű kulturális tartalmat akar látni. Ebbe a merítésbe igyekeztünk az előadóművészet valamennyi ágát bevonni, és nagy öröm, hogy partnerre találtunk azokban, akik elfogadták a meghívásunkat és felléptek az off-programokon.

Mondhatjuk, hogy a fesztivál egy jó városfejlesztési program is volt kulturális szempontból.

Nemcsak kulturális szempontból, hanem turisztikai és a helyi gazdaságra való hatás szempontjából is fontos volt a rendezvény. Nyilván a fesztivál méretéből és a helyi adottságokból fakadóan ez nem milliárdos nagyságrendet jelent, de azt hiszem, sikerült mégis hatással lennünk. Abban állapodtunk meg a támogató-fenntartó várossal, hogy azokat a forintokat, amiket tőlük kapunk, megpróbáljuk úgy elkölteni – megjegyzem, ezt sikerült is –, hogy azok helyben hasznosuljanak. Például komoly vendégéjszaka számot sikerült generálni, hiszen a város összes szállodáját lefoglaltuk a rendezvény idejére.

Pillanatkép a 2024-es Országos Színházi Találkozóról (Fotó: Berkesi Ágota Mirjam)

Túl vagytok a nehezén, hiszen mostanra véget ért a fesztivál, lement az utolsó előadás is. Mik a tapasztalatok, minden működött, amit elterveztetek?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a program szakmai része minden várakozásomat felülmúlta. Sikerült megfelelnünk annak az önmagunk által felállított elvárásnak, hogy a fesztivál próbáljon meg visszatérni a régi, nagy sikerű országos színházi találkozók hangulatához, hogy vissza tudjuk hozni az újratalálkozás élményét. Azóta is sorra kapjuk a gratuláló üzeneteket és köszönetnyilvánításokat a résztvevő társulatoktól, ezek nagyon szívmelengetők és megtisztelők. Jó látni, hogy az elmúlt közel egy év munkája meghozta a gyümölcsét. Egyre több visszacsatolást kapunk arról, hogy szakmailag is erős programot sikerült összeállítanunk. És itt kell megjegyeznem, hogy a kaposvári műszak, a háttérdolgozók is remekül helyt álltak, hiszen mindenki a napi munkája mellett dolgozott azért, hogy ez a rendezvény sikeres legyen. Mindannyian száz százalékosan odatették magukat, igyekeztünk jó vendéglátók lenni. A tapasztalatok és a visszajelzések alapján ez sikerült, de erről talán a résztvevőket érdemes megkérdezni.

Sor került két szakmai napra is: az egyik a marketingeseknek, a másik a műszaki háttérszemélyzetnek szólt. Miért volt fontos, hogy ezt is megjelenítsétek a programban?

Bár alapvetően több fórumot is szerettünk volna, de nagy öröm, hogy így is tudtunk két olyan szakmai napot tartani, ami nem a szó szoros értelmében vett művészeti szcénának szól, hanem az adminisztrációban, az értékesítésben, a marketingben dolgozó kollégáknak. Összességében ezek jól sikerültek, de azért van bennem egy pici hiányérzet vagy csalódottság, mert nagyobb részvételre, aktivitásra számítottam a nem művész kollégák részéről. Ősszel a Teátrumi Társaság szervez egy kétnapos marketing konferenciát Budapesten, bízom benne, hogy akkor könnyebben meg tudjuk szólítani majd a kollégákat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy aki ezeken a napokon ott volt a beszélgetéseken, az mindenképpen gazdagabban tért haza, hiszen rengeteg fontos és hasznos információ hangzott el.

Pillanatkép a 2024-es Országos Színházi Találkozóról (Fotó: Tóth Zsombor)

Neked személy szerint mi a legkedvesebb emléked erről a hétről?

Látni, hogy a szakmának a legkülönbözőbb szereplői, vagy, ha merhetek így fogalmazni, a különböző gondolkodású színházcsinálók össze tudtak gyűlni, egy helyen lenni, beszélgetni. Ezt szervezőként megtapasztalni felemelő élmény volt. Azt hiszem, hogy azokat a bizonyos árkokat, amelyek az elmúlt években a szakmában kialakultak, sikerült kicsit beljebb temetni. Emellett izgalmas volt látni, hogy az öt évvel ezelőtt felújított és elképesztő infrastruktúrával rendelkező színházunk alkalmas arra, hogy ne csak a magunk működését, hanem egy ilyen feszes hetet is képes kiszolgálni. Naponta két társulat érkezett és ment, jöttek-mentek a kamionok, forogtak a fúrók, épültek a fantasztikus díszletek, és természetesen mind a nagy-, mind a kamaraszínpadon megvalósultak az előadások. Dicséret illeti a tervezőket, akik megálmodták ezt az épületet, én úgy értékelem, hogy a színházunk és a kollégáim is ötösre vizsgáztak.

Jövőre Szolnokon rendezik meg az Országos Színházi Találkozót. Mit tanácsolsz Barabás Botond igazgatónak és a csapatának?

Először is azt, hogy minél hamarabb fogjanak hozzá a szervezéshez. Botond egyébként egyike volt azon vidéki színházigazgatóknak, aki a fesztivál teljesen ideje alatt velünk volt. Ez azért is volt nagy öröm, mert máskor nem nyílik lehetőség arra, hogy ennyit beszélgessünk és konzultáljunk egymással. Eddig is sok tapasztalatot megosztottunk velük, és természetesen ezután is nyitva áll a lehetőség, hogy kérdezzenek. Azt mondtam neki, találják ki, hogy mitől lehet ez egy szolnokibb fesztivál, hogyan tudják Szolnok arculatára szabni a Találkozót. Illetve volt még egy tanácsom: ami jó volt Kaposváron, azt vigyék magukkal, ami meg javítandó, azt javítsák ki és csináljanak egy jobb fesztivált.

Kiemelt kép: dr. Fülöp Péter (Fotó: Gádoros Márk)