„Az ösztön és a racionalitás párbaja” – Interjú Vadász Krisztinával

A TIM Stúdió vizsgadarabjaként június 16-án kerül bemutatásra Georg Büchner Leonce és Léna című drámája. A rendezővel, Vadász Krisztinával beszélgettünk arról, milyen mondanivalója lehet a történetnek napjainkban, de a stúdió tagjaival való közös munka, a szabadság és a korlátok megjelenésének kettőssége is szóba került.

Hogyan kerültél kapcsolatba a stúdióval?

Mészáros Blanka – aki szintén itt tanít – keresett meg, hogy a haladó csoportnak keresnek rendezőt, mert szeretnének egy repertoár-szerűen játszható előadást létrehozni. Teljesen különböző mértékű a csoporton belüli színházi tapasztalat. Van, aki színházi irányú tanulmányai után döntött úgy, hogy mégsem ez lesz első helyen az életében, és olyan is, aki teljesen kezdő, de a szakmája mellett ezen a területen tud kiteljesedni, és évek óta hobbi szinten a stúdió tagja. 

Az említett darab végül a Leonce és Léna lett. Miért éppen erre esett a választásod? 

A próbafolyamat előtti tréningek során jutottam erre a döntésre, amikor megismertem a stúdiós csoportot. Próbáltam olyan témát találni, ami egyszerre foglalkoztatja őket és engem is, jelenlegi élethelyzetünkben. A szabadságvágy, és ezzel szemben a lehetőségek korlátozottsága valahogy mindenkinél a legfontosabb három ügy között merült fel, hasonlóan a személyes párkapcsolati vágyakhoz és problémákhoz. Személyes ügyemként pedig leginkább a Valerio és Leonce közti állandó vita inspirált, az aktív, cselekvő és a melankolikus, elmélkedő bolondi összjáték. Ebben egyszerre jelenik meg a jelenben való létezésre buzdítás, valamint a túlgondolás, mint megállító nehezék. Az ösztön és a racionalitás párbaja.

Miben lesz más ez a darab a többi Leonce és Lénától?

Thurzó Gábor fordítását fésültem össze a stúdiósok által megírt monológokkal, hogy egy személyesebb szövegkönyv szülessen, illetve nagy hangsúlyt fektettünk a helyszín kiválasztására, mert fontosnak tartottam, hogy a természetbe vágyódást ne egy fekete teremben akarjuk berendezni különböző hamis látványelemekkel, hanem valódi, eredeti helyszínként tudjon megjelenni az előadás adott pontján.

Ez a helyszín a Barabás Villa lett: miért éppen erre esett a választás?

A Barabás Villának van egy gyönyörű kertje, ami pár lépésre van a rendezvényteremtől, így jól elválasztható kisebb vándorlással a megszokott színházi kamaratér és a természet. A darabban megírt Popo birodalom úgy tud megjelenni, mintha a nagy szökés tulajdonképpen csak a kastélykertbe vezetne, és onnan vissza az épületbe. Ez szintén a korlátokat, határainkat tudja jelenteni, és mégis hirtelen egy fesztiválhangulatú kerthelyiségbe kerülünk.

Ezek szerint nem egy hagyományos színházi előadásra számíthatunk.

Több szempontból sem. Engem leginkább az emberi test és a természettel való kapcsolat foglalkoztat, de a benti jelenetekben például élesen elválik Péter király birodalma, ahol a báb lesz fontos eleme az előadásnak. A báb az élettelen test jelképe a vele szembenálló fiatalok agilitásának ellenpontjaként. Az is különleges, hogy a nézők nem egy helyben ülnek majd az előadás alatt, hanem végigkísérik a szereplők vándorútját a különböző jelenethelyszínek között.

Ha jól tudom, a zenét is „belső körből” oldottátok meg.

Fontos volt, hogy a zeneszerző is volt TIM stúdiós legyen. Itt rengeteg más művészeti ággal foglalkozó tag van, így Gecsei Balázs írta a zenét az előadáshoz, ami atmoszférateremtő elektronikus dallamokkal szolgálja a mozgásos részeket. A plakátot pedig egy MKE-s látványtervező, Nagy Brigitta Szonja készítette.

A stúdió nemcsak alkotóműhely, hanem egy nyitott, változásra, fejlődésre vágyó közösség otthona is. Mit gondolsz, az alkotási folyamatban való részvétel miben segítheti a tagok fejlődését?

Reményeim szerint bővül az eszköztáruk, és fejlődik az önismeretük a későbbi színházi feladatokhoz, vagy akár a saját szakmájukban és élethelyzeteikben eszükbe juthatnak ezek a megfejtések. A beszédtechnika vagy a testtudat fejlesztése mellett sokat foglalkozunk a belső motivációkkal, mozgatórugókkal, így talán más helyzetben is erre kerülhet a figyelmük a viselkedés megfigyelés helyett.

Miben különbözik a munkafolyamat a profi színházakban tapasztaltakhoz képest?

A körülmények nagyon hasonlóak egy független színházi próbafolyamathoz, pályázati támogatásból teszünk össze magunknak mindent, amire szükségünk van. A munkafolyamatban sem érzek nagy különbséget, én ugyanúgy állok hozzájuk, mint a színészekhez. Mindenkinek az egyéni képességeihez képest kell meglépnie valamilyen feladatot – én ebben igyekszem segíteni és vezetni őket.

Az interjút készítette: Bencze Norbert

A Leonce és Léna bemutatójára június 16-án kerül sor a Barabás Villában, nyáron pedig több alkalommal is látható lesz a produkció. Az előadás megtekintése minden alkalommal ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amelyet az alábbi űrlap kitöltésével lehet megtenni.

A program a Nemzeti Tehetség Program NTP-INNOV-21 pályázatának támogatásával, az “Önismeret, önkifejezés. Feldolgozás és megküzdés a színházpedagógia eszközeivel” program keretein belül valósul meg.

Kiemelt kép: Vadász Krisztina (Fotó: Köő Adrienn)