Május 7-én, az Abstract – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztivál keretén belül mutatják be a Budapest Bábszínház legújabb produkcióját, a Ponttól pontig.-ot. Az előadás a színház által újonnan létrehívott Kísérleti Stúdió első darabja is lesz egyben, amely a pont és a különböző térdimenziók, az „egy” és a „több”, az egyén és a sokaság kapcsolódási formáit tárja fel az animáció, a megelevenítés alapvető elemeitől a másikkal való kapcsolaton át a világban való létezés sokrétűségéig. A különleges és formabontó előadásról az abban szereplő két színésszel, Pájer Alma Virággal és Szolár Tiborral beszélgettünk.

A Ponttól pontig. a Kísérleti Stúdió előadásaként került bemutatásra. Mit takar a Kísérleti Stúdió név?

Pájer Alma Virág: A Budapest Bábszínházban gyerekeknek és felnőtteknek is játszunk, az viszont minden előadásunkban közös, hogy van benne báb. A színház tavaly hirdetett meg egy pályázatot olyan produkciók létrehozására, amelyek bár kapcsolódnak ehhez a műfajhoz, de valamilyen szempontból mégis kísérleti jellegűek. Volt egy külsős tanács – amelynek tagjai Nánay István, Hegymegi Máté és Kálmán Eszter voltak –, ők bírálták el a beérkezett pályázatokat, hogy melyik valósuljon meg.

Szolár Tibor: A Kísérleti Stúdió egyébként régi múlttal rendelkezik: a ‘60-as években is volt egy ilyen kezdeményezése az Állami Bábszínháznak, amikor off-programban születtek darabok, ilyenek voltak például Beckett szöveg nélküli jelenetei is. Ezt a hagyományt elevenítette fel most Ellinger Edina (a Budapest Bábszínház igazgatója – A szerk.).

Az előadás fókuszában a pont és a különböző térdimenziók állnak. Hogyan kell ezt elképzelni?

P. A. V.: Az előadás alapjait, a magját a pályázó csoport találta ki: Kocsis Eszter, Pallai Mara, Hegyi Zsolt és Szapu Dániel, mi, színészek csak később csatlakoztunk ehhez. A kiindulási pont az volt, hogy lehet-e személyisége egy pontnak.

Sz. T.: Vagy hogy hogyan tud viselkedni egy pont. Ők a forma felől közelítették meg ezt a témát, ebben nagy segítségükre volt Mara mint dramaturg, hogy hogyan lehet ezt az egészet továbbfejleszteni. A pont átalakul vonallá, a vonal síkidommá, és így tovább… és ezekből a formákból és a köztük lévő viszonyból kerekítettek egy sztorit. Azt szoktam mondani, hogy történetépítésben olyan, mint egy piramis: felmegyünk a csúcsára, aztán le, és végül ugyanoda jutunk. Ezért is lett ez a címe: az origótól indulunk és oda is jutunk vissza, de ez alatt az út alatt sok minden fog történni az előadásban. Lesz benne árnyjáték, stop-motion (amit szintén mi csináltunk), marionett. Kísérletezünk azzal, hogy a báb hogyan tud harmonizálni a vetítéssel, vagy hogy a robotgolyók – mint térbeli pontok – hogyan tudnak egymással kapcsolatba lépni.

P. A. V.: Az egyén és a többség viszonya kerül a fókuszba, emellett nagyon sok asszociatív része is lesz: a konkrét történetmesélés mellett erről a zene és a látvány is gondoskodik.

Pillanatkép a Ponttól pontig. próbájáról (Fotó: Piti Marcell)

Ezek szerint filozofikusabb hangvételű lesz a darab?

P. A. V.: Nem kimondottan, mert közben olyan rendszerben gondolkodunk, ami egy nyolcévesnek is érthető.

Elhangzott, hogy lesz benne robotika, animáció, stop-motion, vagyis egy kivitelezésében igazán modern előadásra számíthatunk. Mennyire volt számotokra ez nehezítő tényező?

Sz. T.: Számomra olyan ez a próbafolyamat, mintha újra gyerek lennék. Dani mutatta meg nekünk, hogy egy appon keresztül hogyan lehet utasítást adni a robotgolyónak. Tulajdonképpen ez a golyó iskolai segédanyag, aminek a segítségével az iskolában a diákok programozást tanulnak. Nem gondolnám, hogy a robotika domináns lesz bármikor is a színpadon, de ennek Eszter a szakavatott tudója, hogy milyen irányba halad ez a tudományág, és hogy ez milyen viszonyban van a színházzal.

A színlapon csak az alkotók névsora szerepel, megjelölés nélkül. Ez számomra azt erősíti, hogy ez az előadás a szokottnál is nagyobb csapatmunka, közös gondolkodás eredménye.

Sz. T.: Abszolút így van. Én kicsit tartottam ettől, de már az első próbán kiderült, hogy nagyon jól működik. Én szeretem, ha van egy vezető személy, a rendező, aki rámondja az áment a dolgokra, akié az utolsó szó. De itt úgy tudjuk ezeket a döntéseket meghozni, hogy a végeredmény senkiben nem okoz sértettséget, nincs vita azon, hogy kinek az ötlete volt.

P. A. V.: Azt nézzük, hogy az előadásnak mi tesz a legjobbat. Kipróbáljuk ezt is, azt is. Mara egy kis szakaszt kihagyott, mert épp a Dekameron 2023-at próbálta, így amikor visszatért, friss szemmel tudott ránézni. Nagyon érdekesek voltak a meglátásai, hiszen mi már 2 hónapja ebben élünk, és volt, hogy nem értettük, hogy valami miért nem működik vagy, hogy mi mennyire egyértelmű.

Sz. T.: Csonka Mareszt, az asszisztenst is meg kell említenünk, nagyon nagy segítség nekünk az ő jelenléte, iszonyatosan jól rá tudott kapcsolódni a nyelvezetre, és Kocsis Eszter mellett ő volt a másik külső szem, akire mindenben számíthattunk.

Pillanatkép a Ponttól pontig. próbájáról (Fotó: Piti Marcell)

Színészként mi a legizgalmasabb számotokra ebben a formabontó előadásban?

Sz. T.: Maga az ötletelés. Az, hogy amit én érvényesnek gondolok és szeretném képviselni belülről, az lehet, hogy kívülről nem az. A kihívást pedig a marionett jelenti: bár az egyetemen volt belőle egy kurzusunk, de keveset játszottam vele, ez pedig pont egy olyan technika, amit folyamatosan gyakorolni kell.

Elfelejtődhet?

Sz. T.: Abszolút! Nyilván az ember tudja az alapokat, de ilyenkor teljesen újra kell tanulni. Ráadásul ebben a technikában minden báb különböző, más a súlyozás, az apró pici mozdulatokat ki kell dolgozni. Almának vannak már bejáratott technikai megoldásai, szösszenetei, amivel nekem is sokat tudott segíteni.

P. A. V.: Persze, ez nem azért van, mert marionett-zseni lennék, hanem mert öt éve minden évadban megcsinálok harminc Holle anyó előadást! (nevet) A mostani próbafolyamatban is komfortosan érzem magam, jól rá tudtam csúszni erre az együtt gondolkodásra. Olyan emberekkel dolgozunk, akiknek külön-külön és egyként is fontos ez a produkció. Ami számomra nagy öröm volt még, hogy Eszterrel, aki tervezte és készítette a bábokat, együtt dolgozhatunk végre személyesen. Nálunk alapesetben, ha nem jó az egyik báb, megkérem a kellékést, hogy vigye fel a műhelybe, ahol megjavítják, majd visszakerül. Most viszont itt van velünk Eszter, aki azonnal a segítségemre siet. Ez is ad egy jó fluid élményt, hogy milyen hamar túl tudunk jutni egy akadályon.

Sz. T.: Alma mindig száz százalékon pörög, ezerrel akarja csinálni a dolgokat. Ez viszont pont egy olyan próbafolyamat volt, amikor akkor is próbáltunk, amikor kvázi nem próbáltunk semmit, csak beszélgettünk, ötleteltünk.

P. A. V.: Tényleg, ez is kihívás volt számomra! Ez valamilyen színészbetegség lehet, hogy ha valamit megbeszélünk, akkor azonnal csináljuk, próbáljuk ki. De arra is hamar ráállt az agyam, hogy ezt most itt el kell engedni.

Pillanatkép a Ponttól pontig. próbájáról (Fotó: Piti Marcell)

Habár nem kivétel nélküli ez a felállás, de a bábszínházban gyakori, hogy egyszerre többen mozgattok egy bábot. Jelent nehézséget, hogy most csak ketten lesztek a színpadon?

P. A. V.: Az nehezebb lenne, ha nem bírnánk egymást! (nevet) Tibivel szerintem jól dolgozunk együtt, szeretjük is egymást, emiatt nem félek.

Sz. T.: Sokat szoktunk ugratni egymást a színfalak mögött, jól ismerjük egymást, ez rengeteget segít.

Az előadás az Abstract Fesztivál keretében kerül bemutatásra. Gondolom, nem véletlen a premier időpontja, illeszkedik a tematikába.

Sz. T.: Teljes mértékben. Egyrészt abból a szempontból is nemzetközi az előadás, hogy szöveg nélküli, bárki bármikor és bárhol megnézheti. Másrészt az absztrakt, asszociatív jellege miatt is. Persze, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az embereknek semmi köze nem lesz hozzá, nem tudnak majd kapcsolódni. Pont azon dolgozunk, hogy ne elvont legyen, hanem egyszerű és játékos.

P. A. V.: Ami viszont kelleni fog hozzá, az a figyelem és a fantázia, hogy el tudjuk hinni, hogy az a pont tényleg egy szereplő.

Ha már fesztivál: ti melyik előadást várjátok legjobban?

P. A. V.: A Hamletet és Bruce Maire-t, meg Duda Paiva workshopját.

Sz. T.: Engem nagyon érdekel a mexikói előadás, a Szenzáció!, valamint Stephen Mottram előadásai, az Ejtőernyő és a Nézd a labdát.

Kiemelt kép: Pillanatkép a Ponttól pontig. próbájáról (Fotó: Piti Marcell)