Az evés kultúrája – Két Noémi nagykanállal ajánló

Magyarország a népek konyhája, egy gasztronómiai olvasztótégely. Hatottak rá többek között a török ízek, valamint az osztrák és az erdélyi főzőtudomány is, de nem szabad elmenni a kínai és az amerikai harapnivalók meghonosodása mellett sem. Számos fogás van, amit eredendően hazainak gondolunk, ám valójában fúzióval jött létre, de olyan finomságok is akadnak, amiknek nem vagy éppen tévesen ismerjük a hátterét. Enni jó, változatosan étkezni fenséges, erről a tevékenységről beszélgetni pedig legalább olyan kellemes, mint űzni azt. Pláne akkor, ha mindez szakértők társaságában történik, akik nem csupán fogyasztói, de kulturális szempontból is otthonosan mozognak az élet e területén. A Két Noémi nagykanállal című előadássorozat pontosan ezt teszi lehetővé: Saly Noémi művelődés- és gasztronómiatörténész (a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeum nyugalmazott munkatársa) és Sümegi Noémi kulturális újságíró (aki több mint tíz évig volt a Magyar Konyha gasztrokulturális magazin felelős szerkesztője) havonta egyszer leülnek beszélgetni a közönség bevonásával a honi és világi konyhákról, az ételekről és életekről, a múltról és jelenről.

Az előadások szezonális témájúak, a következő esemény például a húsvéthoz fog kapcsolódni, főszerepben a böjttel. Március 21-én, hétfőn, 18:00-tól vehetnek részt rajta az érdeklődők, és hallgathatják meg, hogy a mai modern világban mennyire maradt meg a nagyböjt hagyománya, mit nevezünk pontosan annak, mitől tartóztatjuk meg ilyenkor magunkat és miért. Le kell ilyenkor mondanunk mindenfajta húsról? Mi a helyzet az alkohollal és a csokoládéval? Mi a teendő az étkezések esetében? Mi változott az évek során és mit érdemes ezekből ma is megtartanunk? Mik az ide tartozó népi és egyházi hagyományok, szerzetesi szokások? A beszélgetőpartnerek tudása, téma iránti szeretete és humora gondoskodik róla, hogy ne csak azok számára legyen érdekes az este, akik tisztában vannak a böjt fogalmával vagy esetleg tartják is azt, hanem mindenki számára kínáljon újat, informatívat és szórakoztatót. Kortól és vallási hovatartozástól függetlenül.

Az április 21-i alkalom a friss tavaszi zöldségek és a tojás bűvöletében telik majd, a sztárvendég pedig a tészta lesz. Noha manapság a boltok által nyújtott kényelemnek köszönhetően bármikor könnyedén hozzájuthatunk minden alapanyaghoz és késztermékhez, régebben ekkortájt tojtak a legtöbbet a tyúkok, így a háziasszonyok is serényen gyúrták a tésztát és készítették az ezzel kapcsolatos fogásokat. Tojásos nokedli és galuska, rántott csirke uborkasalátával és hasonló ínyencségek készültek, amiknek még ma is nagy keletje van. Szóba kerül tehát a tésztakultúra, azon belül is a magyar tészták helyzete – mennyiben különbözik az olasz fajtáktól, mi az a laskatészta, mi fán terem a lebbencs, hogyan készítették és tárolták ezeket, és milyen formában végezték az asztalon.

A május a lakodalmas szezon kezdetét jelenti, ami gasztronómiai és kulturális szempontból is gazdag alapanyag egy hónap végi beszélgetéshez. Minden ehhez kapcsolódó étkezési szokáshoz tartozik egy rituálé vagy szimbolikus jelentés, így például nem volt mindegy, hogy mit vittek ajándékba a lányos házhoz. A lakodalmak napokig is eltartottak, a falu apraja-nagyja részt vett bennük, folyamatosan gyártódtak a jellegzetes sütemények és az ünneplés minden szakaszához tartozott egy vagy több étel. Persze ahány tájegység, annyi hagyomány. A többnapos szertartások elemei ugyan már jócskán megkoptak, azonban még a felgyorsult világban is tartják magukat egyes sajátosságok, mint az éjfélkor felszolgált töltött káposzta. Nagyon érdekes a falusi szokásrendszer alakulása, az esküvői vacsorák evolúciója, az új divatok hatása a régről hozott elemekre, az aktuális trendek mikéntje. Napjainkban sokan ülik meg vidéken a lakodalmukat, hiszen ott van olyan környezet és olyan típusú vendéglátás, ami álmaik szertartásához illik, így ez mindenképpen aktuális, tömegeket érintő topik.

Június 7-én afféle nyárköszöntésként a Balaton kerül reflektorfénybe. A múlt és jelen találkozása talán itt figyelhető meg a leglátványosabban, hiszen azon a balatonfüredi területen, ahol egykoron Jókai Mórék helyben kifogott halat falatoztak, manapság már sushit, steaket és tapast is kínálnak az éttermek, és a süllőt, keszeget is környékbeli halgazdaságok szállítják, nem a „magyar tenger” gyümölcsei. Divatos helyek nyíltak, amik sokszínűvé tették a balatoni vendéglátást, ugyanakkor megmaradtak az egészen a szocializmusig visszavezethető épületek és strandételek is, mint a tóhoz semmilyen módon nem kötődő hekk. Az előadás célja kitérni a korabeli étkezési- és gasztrohagyományokra (például a gardahalászatra), az újhullámos strandbüfékre, a minőségi ételeket szavatoló éttermekre/vendéglőkre és a járványhelyzet ellenére is felfelé ívelő belföldi turizmusra. A korszakokon átívelő balatoni vendéglátás taglalása nem csupán a lokális változásokról ad átfogó képet, de az egész Magyarországra levetíthető kor- és kulturális lenyomatot is kaphatunk általa.

A Két Noémi nagykanállal tehát bármely generáció számára szellemi táplálék lehet, a család minden tagját ellátja hasznos információkkal, hazavihető tanulságokkal, vicces momentumokkal. Sümegi Noémi elmondása szerint szeretettel várnak minden olyan vendéget a Marczibányi Téri Művelődési Központban tartandó előadásokra, akik szeretnek finom és autentikus fogásokat fogyasztani. Akik otthon érzik magukat a konyhában és természetesen azokat is, akiktől távol áll ez. Akik örömmel fogadnak jó tippeket kipróbált helyekről. Akiket megmozgat a gasztronómia művelődéstörténeti hátterének átfogó, de könnyed feldolgozása. A tapasztalatok alapján idősek és fiatalok egyaránt élvezik a témákat, a közvetlen stílusnak és feszélyezetlen hangulatnak köszönhetően baráti beszélgetéssé alakulnak az alkalmak. Egy jó étel vagy bor társaságában általában megnyílnak az emberek, de ugyanígy összehozza őket egy étkezésről való diskurzus is, ahol nem csupán befogadóként vannak jelen. Itt mindenki talál a fog(alm)ára valót.

Kiemelt kép: Ebéd társasággal (Fotó: Zomato)