Az évad legjobbjai: Női mellékszereplők

A Deszkavízió szerkesztősége idén nyolc kategóriában választotta ki az évad legjobbjait. Ma megosztjuk veletek, hogy szerintünk melyik színésznő érdemelte ki a legjobb mellékszereplőnek járó elismerést.

Jani – Blasek Gyöngyi (Frankenstein – Budapest Bábszínház)

Blasek Gyöngyi már a Gengszter nagyi főszereplőjeként is a szívemhez nőtt, így mindig öröm őt viszont látni a színpadon (és milyen öröm, amikor mellettem ülve nézi meg a kollégáit!). A Budapest Bábszínház idei, 16 éven felülieknek szóló előadásában, a Frankensteinben a Gobbi Hilda-díjas és a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett színésznő a vak öregembert, De Lacey-t alakítja, aki az első és jóformán az egyetlen, aki szeretettel és nyitottsággal fordul a Kreatúra felé, és megtanítja őt írni, olvasni, beszélni. A történetbéli férfi – bár a neme tulajdonképpen lényegtelen, de a rendezői ötlet, miszerint egy érett színésznő alakítsa őt, ad egy plusz izgalmat a karakternek – tehát rövid, de annál jelentősebb szereppel bír mind a cselekmény, mind a „szörnyeteg” jellemfejlődése tekintetében.

Blasek olyan erős színpadi jelenléttel bír, amihez foghatót az utóbbi években ritkán láttam – talán csak Csomós Marinál a Futótűzben és az Ádám almáiban vagy Molnár Piroskánál A koponyában. Jelesül: amíg a színpadon van, gyakorlatilag végig üli a jelenetét, de színészi eszköztára olyan hatalmas, hogy a néző még akkor is őt lesi, amikor – elviekben – nem is neki kellene a középpontban állnia. Hiába telt közel fél év a bemutató óta, hangja és játéka, az a nagyfokú drámaiság, amit ő képviselt a darabban, ma is élénken él bennem. És írnám, hogy ha másért nem is, hát miatta érdemes megnézni az előadást, de ezzel csak csökkenteném a produkció további erényeit – már pedig az bőven van Blasek játéka mellett is.

Gabi – Mórocz Adrienn (Lövések a Broadwayn – Thália Színház)

A Thália Színház idei szezonnyitó előadása igazi grandiózus darab volt: a Woody Allen ikonikus filmjéből készült musical ráadásul ősbemutatóként debütált itthon. A Béres Attila rendezte előadásban sem a szórakozásra, sem a szereplőválogatásra nem lehetett panasz. A történet New York-ban játszódik, 1930-ban: egy valaha ünnepelt színésznő a nagy visszatérésre készül. Következő bemutatójának ifjú szerzője rendkívül ígéretes, mint férfi, de a színdarabján lenne mit javítani. A bölcs producer nagyvonalú szponzort talált a maffiafőnök személyében, aki a sztriptíz táncos barátnőjéből akar sztárt csinálni.

Ha fogadni kellett volna, hogy kire bízzák a sztriptíz táncosnő szerepét, lehet, hogy akkor sem találtam volna el, ha tíz nevet mondhatok. Mórocz Adrienntől ugyanis mind személyiségében, mind habitusában fényévnyire áll ez a karakter. De megemelem a kalapomat előtte, mert sikerült a színpadi átalakulása, és olyan szinten hozta elképesztően a buta liba karaktert, hogy közben egy pillanatra sem vált közönségessé az általa életre keltett figura. Viszont kifejezetten szórakoztató és vérprofi volt. Egyetlen egy szépséghibája van a történetnek: a darab lekerült a színház repertoárjáról. Kár érte, mert szerethető, humoros, de közben elgondolkodtató is volt.

Brigi – Kovács Vanda (A kis herceg – dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház)

Kovács Vanda tavaly augusztusban  A lemez kéz oldala című felolvasószínházi előadásban nőtt igazán a szívemhez, már akkor eldöntöttem, hogy onnantól kezdve szeretném minél több mindenben látni. A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház szeptemberben bemutatott A kis herceg című előadásában a Rózsát és a Rókát alakítja – ezek olyan kulcsponti figurái a történetnek, amelyek nélkül a Kis herceg se tudná levonni azokat a tanulságokat, amelyekkel nekünk is szembesülnünk kell életünk során. Mint például, hogy akit megszeretünk, azt bizony nehéz elveszíteni, ugyanakkor senkit sem birtokolhatunk kényünk-kedvünk szerint. A rendezői koncepció pedig abszolút igazodik ehhez a felvetéshez, hiszen mind a róka, mind a rózsa sokszor csak bújtatottan, a háttérben van jelen. 

Ugyanakkor Kovács Vanda az, akiben akkora színpadi alázat van, hogy a legkisebb szerepeket is olyan odaadással és profizmussal játssza el, hogy miközben őt néztem a színpadon, sokszor még levegőt se mertem venni, nehogy elszalasszak akár csak egyetlen pillanatot is abból, ami a színpadon történik. Ugyanakkor számomra elképesztő az is, ahogy a hangjával bánik: alig két másodperc alatt képes a puha bársonyos hangjából egy sokkal erélyesebbre váltani, ha a szerep úgy kívánja – ez szerintem valami fantasztikus. Engem először ez fogott meg benne, majd a tisztasága és az alázata a színpad és a színésztársai iránt.