A Deszkavízió szerkesztősége idén nyolc kategóriában választotta ki az évad legjobbjait. Ma megosztjuk veletek, hogy szerintünk melyik színésznő érdemelte ki a legjobb mellékszereplőnek járó elismerést.

Andi – Szandtner Anna (Liliom, Örkény színház)

Molnár Ferenc talán legismertebb műve időről időre felbukkan a magyar teátrumok repertoárján, most a 2022/23-as évadban az Örkény Színház tűzte műsorára a Liliomot, amelyet november óta Kovács D. Dániel értelmezésében láthatnak a nézők. Az eredeti szereposztás is ígéretes volt, hiszen Patkós Márton játszotta már a címszereplőt, 2017 nyarán a Kaszásdűlői Kulturális Központ közönsége előtt alakította figyelemre méltóan a nagyképű rosszfiút, ám a premieren mégsem ő lépett színpadra, hanem Tasnádi Bence. Ami azért is érdekes, mert így a címszereplő a valóélet-beli párjával, Józsa Bettinával kelthette életre a magyar drámairodalom talán legizgalmasabb szerelmespárját. Arra azonban nem számítottam, hogy nem kettőjük játéka lesz az, ami megfog, hanem Muskátné rövid felbukkanásai kötik majd le leginkább a figyelmemet.

Szandtner Anna olyan elődök nyomába lépett, mint Mezei Mária, Lázár Kati, Csákányi Eszter, Udvaros Dorottya vagy éppen Eszenyi Enikő – hogy csak néhány korábbi Muskátnét említsek. Édes teher, mondhatnánk, ám rajta semmi hasonló nem érződik: kiválóan megtalálja a helyét a modern közegben – ő nem ringlispílt, hanem játéktermet üzemeltet –, egyszerre tud nyers és közönséges, ám mégis érzékeny és emberséges lenni. Vibrálóan érzéki szépsége – a fekete paróka teljesen más jelleget kölcsönöz arcának – csak még hangsúlyosabb a kiöregedett prostituált tipikus viseletében, magabiztos fellépését, amely pont a megfelelő pillanatokban csap át felsőbbrendűségbe, a sivár környezet és a hideg neonfények csak tovább erősítik. Karaktere csak rövid etűdökben tud megmutatkozni, ám Szandtner ebbe a néhány villanásba is képes eddig szokatlan rétegeket mutatni a férfiak világában is kiválóan érvényesülő, ám a szerelem hatására mégis elgyengülő nő jelleméből. 

Szandtner Anna a Liliomban (Fotó: Horváth Judit)

Jani – Kerekes Éva (Mezítláb a parkban, Orlai Produkciós Iroda)

Az évadban több előadásban is volt szerencsém Kerekes Éva játékához, és bár mindegyik teljesen különböző volt, az összes alakításáról elmondható, hogy mély nyomot hagyott bennem. Az Elem című Háy-darabban könnyeket csalt a szemembe, a Madártávlatban erős ellenszenvet váltott ki belőlem a karaktere, az Istenben pedig remek vitapartnerként mutatkozott be. A legmaradandóbb élmény azonban mégis a Mezítláb a parkban című darabban nyújtott alakításához köthető. Már maga az előadás is kellemes csalódás volt számomra (Neil Simon darabjai finoman szólva sem állnak közel hozzám, ezért meglehetősen szkeptikus voltam ezzel a korai zsengéjével is, végül teljes elégedettséggel álltam fel), a fiatal színészpáros, László Lili és Rohonyi Barnabás mellett pedig Kerekes anyafigurája volt a legemlékezetesebb. Tipikus vígjátékbéli anyós, fiatalos lendülettel, életerővel, néhol már túlságosan is sok energiával és lelkesedéssel, miközben az ő élete sem volt mentes a gondoktól. Kerekes pedig remekül megcsillogtatja komikus vénáját a színpadon, olyan otthonosan mozog a vígjátéki közegben, mintha 30 éve csak ilyen szerepekben játszott volna, érezhetően a kisujjában van a műfaj.

Jelenetkép a Mezítláb a parkban című előadásból (Fotó: Kovács Milán)

Dani – Módri Györgyi (Lévy Story, Veszprémi Petőfi Színház)

Talán a főszereplőnél is nehezebb dolga van annak, aki egy mellékszerepben szeretne kitűnni, emlékezeteset alkotni a színpadon úgy, hogy kevés idő adatik meg erre. Éppen ezért tudom nagyon értékelni azt, amikor ez sikerül, és a Veszprémi Petőfi Színház klezmer musicaljében, a farmerkirályról szóló előadásban a címszereplő édesanyja szerepében fel tudott ragyogni Módri Györgyi csillaga. A kirekesztés félelmével, a gyermekei iránti aggódással és a jövőjüket érintő bizonytalansággal küzdő nő kiérezhető a színésznő játékából, a szólódalánál pedig olyan erős érzelmi töltetet és finom lelki kitárulkozást tudott belecsempészni az énekébe, amely megérintette a közönséget. Általa még jobban átérezhettük, hogy milyen keménynek és kitartónak kell lenni, ha egy új helyen vetnénk meg a lábunkat, és ha azt szeretnénk elérni tűzön-vízen át, hogy a családunk boldogan éljen.

Módri Györgyi a LéviStory egyik jelenetében (Fotó: Veszprémi Petőfi Színház)