Az évad legjobbjai: Női főszereplő

A Deszkavízió szerkesztősége idén nyolc kategóriában választotta ki az évad legjobbjait. Ma megosztjuk veletek, hogy szerintünk melyik színésznő érdemelte ki a legjobb főszereplőnek járó elismerést.

Andi – Mentes Júlia Virginia (Bernd Róza / Thália Színház)

Nagyon furcsa helyzet, amikor az évadban látott közel 100 előadás összes női alakítása közül egy olyan színművésznő munkája nyűgöz le a legjobban, aki éppen csak megkapta a Színművészetin a diplomáját, és mondhatjuk azt is, hogy ez az első igazi bizonyítási lehetősége mind a szakma, mind pedig a nézők felé. Ám Mentes Júliát látva a Bernd Rózában, nem volt egyetlen percig sem kérdés, hogy őt fogom választani a legjobb női főszereplő díjára.

Az előadás rendezője, Tarnóczi Jakab, aki Ascher Tamás osztályában ugyanúgy tavaly végzett az SZFE-n, tehát elmondhatjuk, hogy nagyon jól ismerte a fiatal színésznőt, amikor őt kérte fel a szerepre. Tudta, hogy Júlia képes azon a széles amplitudón mozogni, amit a karakter megkíván: az egyik pillanatban a világ legszerelmesebb nőjeként csókra nyújtja a száját, a másikban meg már eltaszítja magától Flammot (Zayzon Zsolt), a mondat első felében könyörög Steckmannak (Mózes András), a végén azonban már fenyeget… Igazi hullámvasút az, amit megél az előadás 95 perce alatt, és visz minket is magával szomorú dalain át sejtetve, hogy itt szó sem lesz boldog végkifejletről, a száguldó érzelmi hullámvasút csak tragédiába torkollhat, amely bennünk is hosszú időre nyomot hagy majd.

Jani – Hartai Petra (Mady Baby / Jurányi-ház)

Hartai Petra az a színésznő, akiben, fiatal kora ellenére, bármiben is láttam eddig, még sosem kellett csalódnom. Egészen februárig azonban csak fontosabb mellékszereplőként tűnt fel a színpadon (az általam megtekintett előadásokban) és bár igen emlékezetes alakítást nyújtott akár A salemi boszorkányok, akár a Mi történt Baby Jane-nel? című darabokban is, a Jurányi-házban bemutatásra kerülő Mady Baby főszereplőjeként abszolút levett a lábamról. Az előadás erős, egyben kényes témákat boncolgat, és egyúttal egy olyan világot tár elénk (egészen hitelesen!), amelyről mindannyian tudjuk, hogy létezik, de működése mégis ismeretlen előttünk. Hartai Petra a szemünk láttára válik – igaz, akaratán kívül – a nagy álmokat kergető erdélyi kislányból olyan prostituálttá, aki „hivatását” már-már rutinszerűen, teljes természetességgel végzi Angliában, majd láthatjuk felnőtt nőként, aki az élet kegyetlensége kellőképpen megtört-megviselt. Olykor, amikor minden még csak karikatúraszerű ábrázolásnak tűnik, még hangosan nevetünk rajta és vele, később azonban annyira magával rántja a karakter (véleményem szerint férfit és nőt egyaránt), hogy együtt sírunk és reménykedünk vele.

Eszter – Mentes Júlia Virginia (Bernd Róza / Thália Színház)

A Thália Télikertben egy tökéletes közösség tárul a szemünk elé, ahol a férfiak uralta társadalomban nincs helye lázadó léleknek. Bernd Róza egy elvárásokkal és erkölcsi szabályokkal körbefont közösségben keresi a szeretet és az elfogadást, de a társadalom falaiba ütközik. Minden férfi magának akarja őt, kiszakítani belőle egy darabot, nem törődve a benne gyűlő fájdalommal. A címszerepben Mentes Júlia Virginia lép színpadra, aki bájos arcával, őszinte és ártatlan tekintetével végig magához láncolt. Megmutatta magát a heves szeretőtől kezdve az engedelmes gyermeken át a tébolyba kergetett anyáig mindenben, és én egy pillanatra sem tudtam tőle elszakadni. Soha senki nem szerette igazán, önmagáért, és a benne rejlő csodát csak mi, a nézők láthattuk meg, mert a körülötte lévő férfiak csak magukat látták a lány szemében visszatükröződni. Bernd Róza rejtve maradt előttük. Az utolsó percekben minden erőmet össze kellett szednem, hogy a helyemen maradjak, ne ugorjak fel a színpadra, hogy elvigyem ebből a tragédiából ezt az ártatlan áldozatot.

Laura – Waskovics Andrea (A Nyugat császára / Pesti Színház)

Waskovics Andreát igazán csak a tavalyi évadban ismertem meg. Akkor láttam őt a Liliomban, a Liliomfiban, A nagy Gatsbyben, majd az évad végén A Nyugat császárában. És bár Andrea mindegyik előadásban igazán szépet alakított, nekem határozattan A Nyugat császárában tetszett a legjobban. Pegeen szerepét mintha csak neki találták volna ki, tökéletesen hozta a falusi szerelmes lányt, aki bár első ránézésre naivnak tűnhet, de valójában egyáltalán nem az. Amikor színpadra lépett sugárzott belőle a magabiztosság, partnerével, ifj. Vidnyánszky Attilával pedig remek összhangban tudott együtt játszani. Ez az alakítása számomra teljesen új fénybe helyezte Andreát, és már nagyon kíváncsi vagyok, hogy miben láthatom majd őt legközelebb.