A Deszkavízió szerkesztősége idén nyolc kategóriában választotta ki az évad legjobbjait. Ma megosztjuk veletek, hogy szerintünk melyik színésznő érdemelte ki a legjobb főszereplőnek járó elismerést.

Jani – Danis Lídia (tatabányai Jászai Mari Színház)

Ez az a kategória, amely két szempontból is kivételes volt az én esetemben. Egyfelől már az évad felénél eldöntöttem, hogy bármi is lesz, de a legjobb színésznőnek Danis Lídiát választom, hiszen mindaz, amit addig láttam tőle, magasan vitte a prímet, és akkor hol volt még a többi bemutató! Másfelől: pont ebből az okból kifolyólag nem tudnék csupán egyetlen darabot vagy alakítást sem kiemelni, amivel kiérdemelte nálam ezt az elismerést, hiszen mindegyik előadásban teljesen új arcát mutatta meg. Legyen szó a Teljesen idegenek Evájáról, a 10 III.-járól, a Közellenség Kancájáról, A revizor Anna Andrajevnájáról vagy A két Korea újraegyesítéséről (amelyben több szerepben mutatkozott be), mindegyikben olyan profi karakterábrázolást láthattam tőle, amilyenhez fogható kevés van. Arról nem is beszélve, hogy Danis premierjei nagyjából havonta követték egymást (az anyaszínház mellett “belefért” nála egy vendégszereplés is a Rózsavölgyi Szalon új bemutatójában), ez pedig még inkább növelte a szememben az elismerést a tehetsége iránt. 

Sajnos a legtöbb előadás a vidéki színházi produkciók sorsára jutott, vagyis, amint kijátszották a bérleteket, le is került a repertoárról sok új idei bemutató, pedig A revizorban már csak a monológja miatt is érdemes volt megnézni, a Közellenséget pedig Dévai Balázzsal és Király Attilával közösen vitték el a hátukon. Ugyanakkor a Teljesen idegenekben és a 10-ben jövőre is látható lesz, ez utóbbira már csak azért is érdemes jegyet váltani, mert egy egészen más rendezői koncepció szerint játsszák, mint a Radnótiban (ahol szintén nagy siker). Mert akár sikeres és előkelő pszichológust, akár közönséges kisvárosi first ladyt vagy éppen nehéz sorsú prostituáltat játszik, Danis mindegyikben olyan hiteles, mintha csak ez passzolna igazán az alkatához, karakteréhez, aztán kiderül, hogy bármilyen szerepben helyt tud állni. Éppen ezért a magam részéről kimondottan várom, hogy a következő szezon mely előadásaiban lesz látható, mert biztos vagyok benne, hogy azokban is új oldaláról ismerhetem majd meg. 

Danis Lídia és Dévai Balázs a Teljesen idegenek című előadásban (Fotó: Prokl Violetta/Jászai Mari Színház)

Gabi – Martinovics Dorina (Network – Centrál Színház)

Magasra tette a lécet a Centrál Színház a januári bemutatójukkal: az igazgató, Puskás Tamás rendezte előadás ütős darab, akárhonnan nézem, nagyot szól. Az eredetileg 1977-ben bemutatott filmet nem véletlenül jelölték 10 Oscar díjra, amiből 4-et meg is kapott. Az előadás a televízió szinte mérhetetlen hatalmát és manipulációs képességét mutatja be, olyan mértékű tükröt tartva a nézők elé, amellyel mindenféle köntörfalazás nélkül kapjuk az arcunkba a valóságot.

Parádés a szereposztás, Alföldi Róbert telitalálat a főszerepre, és László Zsolt is nagyot alakít Max Schumacherként, bár nála az lenne furcsa és szokatlan, ha pont ebben a szerepben nem hozná a maximumot. Számomra a legnagyobb meglepetést Martinovics Dorina játéka nyújtotta a darabban. Láttam őt már a Radnóti és a Játékszín több előadásában is, sőt anno még a Nemzetiben is voltak kiváló szerepei, de a Networkben éreztem azt, hogy semmilyen kérdés nincsen vele kapcsolatban. Lehengerlően hozta a karrierista, mindenen és mindenkin átgázoló Diana Christensen szerepét, ahogy taktikusan és határozottan lépked céljai felé egyre magasabbra a ranglétrán. Hiteles volt csábító nőként és gonosz, érzelemmentes főnökként is. A női lét több színét és árnyoldalát is bemutató alakításáért egyértelműen jár neki az elismerésem.

Martinovics Dorina és László Zsolt a Network című előadásban (Fotó: Horváth Judit)

Brigi – Marjai Virág (Mesterhármas – Art-Színtér)

Marjai Virágot először 2017-ben a Closer című színdarab főszerepében láttam, amelyben a kurtizán Alice-t játszotta és ahol azonnal megfogott a tisztaságával és színpadi alázatával.

Az Art-Színtér Produkciós Iroda a pandémia alatt kezdte meg a működését, ami nem kevés kihívást jelentett a társulat életében, idén mégis számtalan csodás premierrel örvendeztették meg a nagyközönséget, köztük a Mesterhármas című darabbal. A történet egy házasságba enged betekintést, ahol egy olyan nem mindennapi téma kerül a középpontba, mint a megcsalás: a férj 12 futó kalandot ismer el, a nő viszont csak egyet, ami koránt sem nevezhet futó kalandnak, mindez pedig egy hosszú vitába vált át.

Marjai Virág ebben a darabban Jeant játssza, aki egyszerre feleség, szerető és barát. Nem egy túl hálás szerep, ám annál több árnyalat és érzelemben van ebben a nőben, amit Virág remekül fogott meg. Számomra még mindig hihetetlen, hogy mennyire hatásos lehet egy tiszta, nem hivalkodó, minden allűrtől mentes játék is, amikor valaki nem a színpad feletti uralomra vágyik, csupán játszani szeretne.

Marjai Virág és Jakab Csaba a Mesterhármas című előadásban (Fotó: Art-Színtér)