Az évad legjobbjai: Különdíj

A Deszkavízió szerkesztősége idén nyolc kategóriában választotta ki az évad legjobbjait. Ma megosztjuk veletek, hogy szerintünk melyik produkció vagy az abban közreműködő személy érdemelte ki a különdíjat.

Jani – Abstract – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztivál

Az évad legjobbjai sorozatunkban talán a Különdíj kategóriát szeretem a legjobban, mert ilyenkor egy olyan eseményt, teljesítményt díjazhatok, ami a többi kategóriába nem fér bele. Idén a választásom a Budapest Bábszínház által életre hívott Abstract – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztiválra esett. Soha nem csináltam titkot belőle, hogy az első, felnőttként megtapasztalt bábszínházi élményem (A vihar) óta nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak – nem véletlen, hogy A hónap legjobbjai is rendre ezen előadások közül kerültek ki nálam -, ráadásul nagy öröm számomra, hogy az elmúlt évek alatt több, eleinte szkeptikus barátomat is sikerült “megfertőzni”. Szóval, számomra az évad legkülönlegesebb eseménye kétségkívül az Abrstract volt, mert két hét alatt féltucatnyi külföldi produkciót volt szerencsém megtekinteni, ami egytől egyig teljesen elvarázsolt.

Habár már maga a nyitónapot is fontos eseménynek tartottam a a szakmai konferenciával és az óriásbábos felvonulással, az igazi utazás csak ezt követően kezdődött. Már a spanyol Zero en Conducta A lélek mechanizmusai című előadása után azt éreztem, hogy ha a többi produkció nem is nyeri el a tetszésemet, már ezért az egyért is megérte jegyet váltani, de szerencsére a továbbiakban sem kellett csalódnom. Sőt, meglehetősen nagy gondban is lennék, ha egyetlen egyet kellene kiemelni, mert Duda Paiva, Janni Younge, Stephen Mottram és a mexikói Idiotas Teatro is olyan magas színvonalú előadással érkezett hazánkba, amelyről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Öröm volt látni, hogy az egyes országok milyen technikákkal kísérleteznek, milyen varázslatot képesek életre hívni a színpadon, vagy éppen, hogyan értelmezik a báb és a mozgató kapcsolatához. Sűrű és tömény volt május első két hete, de egyáltalán nem bántam meg – sőt, leginkább azt sajnálom, hogy a többi előadásra nem tudtam végül elmenni. Ellinger Edina igazgató reményei szerint két év múlva ismét megrendezésre kerül a fesztivál, kíváncsian várom a majdani felhozatalt, és természetesen az már most borítékolható, hogy a lehető legtöbbön igyekszem részt venni. 

Dani – Adáshiba (Vörösmarty Színház/Játékszín)

Nagyon nehéz a komédia és a dráma határvonalán mozogni, egyszerre humorizálni és elgondolkodtatni, elérni, hogy a látottakba belefeledkezzen a néző. Szakonyi Károly 1970-ben született darabja örökérvényű, és a Vörösmarty Színház, valamint a Játékszín közösen összehozott adaptációja napjainkban is magáévá tudja tenni ezt a kortalanságot, hiszen ha a televízió már nem is játszik sok családban olyan központi szerepet, mint évtizedekkel ezelőtt, azonban mindig van egy újabb kütyü, amely átveszi a helyét, amely bódítja az elmét, elértékteleníti a családi pillanatokat, csökkenti a szociális életet. Az Adáshiba nálam különdíjas, mert kiváló módon tart görbe tükröt a társadalomnak, és mindezt teszi úgy, mint ha egy finom krémlikőrt kortyolgatnánk: édes és itatja magát, de a nyelvünkön egyre jobban érezzük a bajt, és a lecsengésében összpontosul az ereje.

Gabi – Isten (Örkény Színház)

Az Örkény Színház előadása, a szó klasszikus értelmében véve nem színházi előadás, inkább emlékeztet egy tudományos konferenciára.

Nem véletlenül, hiszen a téma sem mindennapos, az eutanázia inkább számít tabunak, mint hétköznapi beszédtémának. Pedig a kérdés akkor is ott lóg a levegőben, ha szemlesütve elhajolunk előle: van-e joga egy gyógyíthatatlan embernek a saját életéről dönteni. Az élete végéről, az élete lezárásáról, befejezéséről, azaz a haláláról. A téma, amely széles körben vált ki heves indulatokat, sok más országhoz hasonlóan, hazánkban is tiltott, és büntetendő.

Az előadás középpontjában, egy szellemileg és fizikailag egyaránt egészséges 75 éves férfi áll, aki a felesége halála után dönt úgy, hogy befejné az életét. Első körben a háziorvosától kér segítséget, aki természetesen nem támogatja ebben, így az ügyvédjével felvértezve szervez nyilvános vitát, az ő esetében mindenképpen meglepő kívánságáról. A színészek, akik az orvos, pap, ügyvéd vagy éppen a gyógyszerész kamarát képviselve vannak jelen, leképezik a hazai társadalmat, ráadásul az egészségügy aggasztó helyzetére is reflektálnak. A „szakmai konferencián” részt vevő nézők egy kérdés erejéig maguk is belevonódnak a témába, és „fehér köpenyes istenként” szavazhatnak arról, hogy szerintük van-e joga Kertész úrnak méltósággal és segítséggel befejezni az életét.