A Deszkavízió szerkesztősége idén nyolc kategóriában választotta ki az évad legjobbjait. Ma megosztjuk veletek, hogy szerintünk melyik produkció vagy az abban közreműködő személy érdemelte ki a különdíjat.
Jani – Berényi Nóra Blanka (Radnóti Színház – beugrások)
Talán soha annyi beugrás nem történt a színházak történetében, mint a 2021/22-es évadban. Bár a teátrumok folyamatosan játszhattak, helykorlátozások nélkül nyitva lehettek, ám a koronavírus nem kímélte sem a színészeket, sem a háttérdolgozókat. Szerencsére tele vagyunk jobbnál jobb művészekkel, akik ha kellett, pár óra alatt betanulva egy teljes szerepet, megmentették az aznapi előadásokat. Jómagam viszonylag kevesebb ilyen „akcióval” találkoztam, de a Facebookon szinte naponta jött szembe velem egy-egy hír az éppen aktuális beugrásokról. Mindenki előtt le a kalappal a teljesítménye miatt, de akit mindenképpen kiemelnék, az Berényi Nóra Blanka, aki az idei szezonban egyetemi hallgatóként volt látható több produkcióban is (a jövő évadtól kedzve pedig a Radnóti társulatához szerződik).
A Radnóti Színház Don Carlos, Ikrek hava és 451 Fahrenheit című előadásaiban, valamint a tatabányai Jászai Mari Színház 10 című darabjában az eredeti szereposztás része volt, azonban a szezonban két további produkcióban is láthatta őt a szerencsés közönség. Először a januári és februári Futótűz címűt mentette meg (amit éppen akkor hoztak vissza 2 év után a repertoárra), amelyben Jeanne Marwant, a Kováts Adél által alakított Nawal lányát alakította. Aki ismeri a történetet, az tudhatja, hogy egy főszerepről van szó, már önmagában a szövegmennyiség sem kevés, azonban Berényi Nóra nem csak ezt tudta elsajátítani hibátlanul, hanem a szerepformálásnál is tökéletesen helyt állt. Épp úgy, ahogyan a Radnóti 10 című előadásában vette át két estén is a III-as szerepét (Tatabányán a VI.-at játssza), ami pedig azért nagy szó, mert ennek a rendezése hihetetlen nagy koncentrációt igényel az abban közreműködőktől, nemcsak a szerepek, hanem a technikai megvalósítások miatt is. Ráadásul az idén végzett egyetemi hallgatónak valóban egy fél nap állt csak a rendelkezésére, hogy mindezt elsajátítsa – és szent meggyőződésem, hogy ha nem lett volna kiírva az ajtókra a beugrásra való felhívás, a közönségnek fel sem tűnt volna, hogy akkor először állt színpadra ebben a darabban.

Berényi Nóra Blanka és Nagy Márk a Futótűzben (Fotó: Dömölky Dániel)
Gabi – A rendes lányok csendben sírnak (eendező: Paczolay Béla/Vígszínház, Házi Színpad)
Még tavaly áprilisban kaptam a streamre meghívót Balázsovits Edittől, de akkora már elegem lett abból a fajta színházpótlékból, így hosszas tépelődés után, végül nem néztem meg a darabot. De a történet nagyon izgatott, ezért nyáron elolvastam az előadás alapjául szolgáló könyvet. Onnantól pedig már kifejezetten vártam, hogy „élőben” is bemutassák. Három különböző korú és élethelyzetű nő van a fókuszban, akiknek életútján és sorsán keresztül bontakozik ki a különbözőnek tűnő, de mégiscsak eggyé olvadó, megrázó történet. A mondanivalón túl, az eltalált díszletek (Khell Csörsz munkája) és jelmezek (Lisztopád Krisztina felelt értük) is tökéletessé teszik a darabot, de a szereplőválogatás az, ami miatt egyértelműen különdíjat érdemel részemről az előadás.
A fiatal, pályakezdő, de roppant tehetséges Márkus Luca tökéletesen felnőtt a feladathoz, teljes átéléssel mutatta be, hogy mit érezhetett Hilda, a vele megtörtént borzalmak során. Júliát Balázsovits Edit alakítja, az ő története a legkevésbé felkavaró, emiatt az ő karakterével lehet a leginkább azonosulni. Bármelyik panellakás, bármelyik emeletén élhetnek még manapság is Júliák, de Edit előadásában a szerep kitört a szürke hétköznapiságból. Minden gesztusa, grimasza a helyén volt, és végre teljes mértékben felszabadultan játszott. Kiss Mari pedig tökéletes összhangban mutatta meg az élete tartalmasabb, tevékenyebb részén már túllévő nőt, már ha jutott egyáltalán neki ilyen, és a fiáért aggódó, kétségbeesett, de tehetetlen anyát. Három elképesztő női sors, nem csak nőknek!

Jelenetkép A rendes lányok csendben sírnak című előadásból (Fotó: Gordon Eszter)
Brigi – Balázs Andi (Fat pig – Karinthy Színház, Budapest Playhouse produkció)
A színdarab története egy nagyvárosi gyorsbüfé zsúfolt teraszán veszi kezdetét, amelynek asztalai között, tálcával a kezében megjelenik Helen (Balázs Andrea), az ebédje elfogyasztásához keresve szabad helyet, ennek híján azonban Tom (Pásztor Tibor) mellett köt ki. A férfi eleinte kissé visszafogottan kezdi a társalgást, de látva Helen felszabadult, kacér humorát, hamar megnyílik. Helen végig ugratja, próbálgatja a férfi határait, végül egy egészen furcsa szituációban találják magukat. Mikor Tom elkéri a nő számát, majd kollégái előtt titkolva, munkaügyre hivatkozva újra találkozik vele, még nem sejti, mekkora visszhangja lesz annak, hogy egy olyan nőt szeret, aki kicsit sem illik bele a társadalmi szépségideálba.
Ami a szereplőket illeti, jómagam a Balázs Andrea által életre keltett Helennel tudtam leginkább azonosulni. Bár főhősünk tényleg nem az a tipikus nádszál, akiért férfiak százai rajonganak, de a helyén van a szíve és mindazt, ami nincs meg benne kívül, az belül duplán megtalálható, akár a humorában, akár abban, amilyen empatikusan tudja kezelni az őt körülvevő közeget. De ennél is fontosabb az az önazonosság. Ahogyan Balázs Andi ehhez a karakterhez nyúlt, és – ha csak fiktív történeten keresztül is, de – valami olyanról mesélt, ami sokak számára ismerős lehet: a kirekesztettség gyötrő érzéséről, majd az azt követő felszabadulásról, amikor eljutunk arra a pontra, ahol már senki véleménye nem ér annyit, mint a saját lelki békénk. Talán ezért is érezzük, hogy jó vele létezni, jó őt hallgatni, mert ahogyan mesél, az olyan, mintha a valóság egy apró darabkáját tükrözné vissza Helenen keresztül. Ez a szerep olyan átütő erejű színészi játékról tanúskodott, amellyel régen találkoztam…

Balázs Andrea és Pásztor Tibor a Fat Pig című előadásban (Fotó: Karinthy Színház)