A Deszkavízió szerkesztősége idén nyolc kategóriában választotta ki az évad legjobbjait. Ma megosztjuk veletek, hogy szerintünk melyik színész érdemelte ki a legjobb főszereplőnek járó elismerést.

Jani – Chován Gábor (Vadászat – Budaörsi Latinovits Színház)

Az egyik kedvenc filmem Thomas Vinterberg 2012-es A vadászat című filmje, sokáig nem is értettem, miért nem csaptak még le erre a történetre a hazai színházak, hiszen a sztori ugyanolyan ütős lenne színpadon, mint mozivásznon is. Így, amikor a Budaörsi Latinovits Színház egy évvel ezelőtt ismertette az idei évadát, és megláttam ezt a címet, egyből a szezon egyik legjobban várt premierjévé vált nálam, és szerencsére nem kellett csalódnom sem a rendezésben, sem a színészekben, a produkció az egyik legjobb lett az idén látottak közül. 

A főszerepet Chován Gábor játssza, akinek egyfelől meg kell küzdenie azzal, hogy egy olyan színészóriás nyomdakain kénytelen haladni, mint Mads Mikkelsen, másfelől maga a szerep is igazán nagy kihívás (és éppen ezért nagy jutalom is lehet) egy színész számára. Szerencsére mindkettőt gond nélkül vette: a színpadi verzió annyira sajátos és egyedi, hogy a nézőnek egy pillanatra sem jut eszébe felidézni a filmet, így az esetleges összehasonlítás is értelmét veszti. Chován egy teljesen új Lucast mutat be a közönségnek, akit sikerült teljes egészében a saját képére formálnia, kiemelve önmaga erősségeit. Elképesztően hiteles a pedofíliával megvádolt férfi szerepében, a néző mindvégig együtt tud menni vele, ez pedig – mármint, hogy annyira magával ragadjon egy darab vagy játék, hogy teljesen megfeledkezem a külvilágról – nálam igen ritka. Persze, nem csak rajta múlik az előadás sikere, remek partnere is a kollégáinak, akikkel mindvégig viszik egymást előre. Habár eldöntöttem, hogy a jövőben többet szeretném őt látni színpadon, ez idén már nem sikerült, de a következő szezonban mindenképpen szeretnék alaposabban is megismerkedni a munkásságával.  

Jelenetkép a Vadászat című előadásból (Fotó: Borovi Dániel/Budaörsi Latinovits Színház)

Gabi – Tasnádi Bence (Káli holtak – Katona József Színház, Kamra)

A Káli holtak számomra az évad top előadása, így nem véletlen, hogy több kategóriában is őket találtam a legjobbnak.

Az egész szereplőgárda nagyot alakít, nem is lehetne másként egy négyórás előadást végigcsinálni. De Tasnádi Bence, akinek a szerepe szemszögéből követhetjük a történéseket, szerintem élete legjobb formáját hozta. Elképesztő energiával viszi a hátán az előadást, ha kell, csúszik, mászik, hempereg, üvölt, a tér minden pontját belakja, miközben az összes vívódását, küzdelmét és sérülékenységét hihetően átadja. Alkalmazkodik minden szituációhoz, kiválóan hozza az őrült, a szeretetre vágyó gyermek vagy éppen a sztárszínész karakterét is. Miközben az is egyértelműen látszik rajta – köszönhetően a kis tér nyújtotta közelségnek –, hogy lubickol a feladatban. És abban is bízom, hogy Térey János fentről megnyugodva látta, hogy Csáky Alex szerepe a létező legjobb emberhez került.

Jelenetkép a Káli holtak című előadásból (Fotó: Dömölky Dániel)

Brigi – Virág Péter (Mario és a varázsló – dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház)

Thomas Mann Mario és a varázsló című novellájával még a gimnáziumban ismerkedtem meg, majd az évek során szerencsére egyre több színház repertoárján találkoztam az abból készült előadással, így személy szerint nagyon örültem, mikor a Bartók Kamaraszínház előadásai között felfedeztem ezt a darabot, ami hatalmas kedvencemmé is vált.

Virág Péter ebben az előadásban Mariot játssza, aki megelégeli azt, hogy Cipolla mindenkiből gúnyt űz, még belőle is, amikor ráveszi arra, hogy csókolja őt meg úgy, mintha az a lány lenne, akit annyira szeret. Virág ebben a szerepben pedig valójában megmutathatta azt, hogy fiatal kora ellenére milyen széles és színes színészi eszköztárral rendelkezik, főleg a zárójelenetben. A színész azért is érdemli meg ezt a díjat, mert egyre kevesebb olyan fiatal van ebben a szakmában, aki képes érzelmileg ilyen mély, színes, felkavaró alakítást nyújtani.

Kiss Attila és Virág Péter a Mario és a varázsló című előadásban (Fotó: Ónodi Zoltán)