A Deszkavízió szerkesztősége idén nyolc kategóriában választotta ki az évad legjobbjait. Ma megosztjuk veletek, hogy szerintünk melyik színházi esemény, megmozdulás vagy személy érdemelte ki a különdíjat.
ANDI – Győri Balett 45
Aki az elmúlt időszakban követte a Deszkavízió táncos rovatát, az tudja, hogy ebben az évben részt vettem a XX. Magyar Táncfesztiválon a szervező Győri Balett felkérésére, azt azonban, hogy idén a Különdíjat nekik szeretném adni, már sokkal előbb eldőlt, a velük töltött hat nap pedig csak megerősítette a döntést.
A Győri Balett története 45 évvel ezelőtt kezdődött, a Balettintézet akkor végzős osztálya úgy döntött, hogy a diploma megszerzése után is együtt maradnak és társulatot alapítanak, amelynek vezetésére az akkor a Béjart Balett vezető szólistájaként dolgozó Markó Ivánt kérték fel. A társulat a 2024/25-ös évadban ezt ünnepelte, különleges programokat és nívós bemutatókat (Tranzit, Éva & Ádám, A halál és a lányka, Eli, Eli – Táncképek Szenes Hanna életéből, Vulpi) kínálva közönségüknek. Az Ebédelj egy táncossal, a Hallgatlak című podcast, a balettvonat, a Vándorinstalláció vagy éppen a Filter című beszélgetés-sorozat mind arra szolgáltak, hogy bemutassák azt a végtelenül sokrétű szakmai munkát, amely az együttesnél folyik, és amely egyértelműen formálja nézőik gondolkodását, kulturális érzékenységét, nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is.
Azt pedig külön ki kell emelni, amit az utánpótlás-nevelés terén tesznek, a Győri Balett Minibalettje a legkisebbekkel kezdi a műfaj megszerettetését, de alternatívát kínálnak minden táncolni vágyónak egészen a profi létig – a Szent István Egyetem Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakgimnázium és Kollégium közreműködésével –, számos fantasztikus művészt adva így a magyar táncszakmának. Kivételes, példa értékű munka folyik Győrben, amiért nem kérdés, hogy megérdemlik az elismerést!

Jelenet a Győri Balett Anna Karenina című előadásából (Fotó: Városmajori Szabadtéri Színpad)
JANI – Csinibaba Táncdalfesztivál
A Katona József Színház két évvel ezelőtt, megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezte meg először a Budapest Parkban a Csinibaba Táncdalfesztivált, amely akkora sikert aratott, hogy 2024-ben és 2025-ben is újráztak. Jómagam az első kettőn nem vettem részt, ami nagy szívfájdalmam is volt, ezért idén elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, de ott leszek – és szerencsére sikerült is eljutnom. Éppen ezért csak idén tudtam ezért az élményért a Katona csapatának a Különdíjat adni – habár már önmagában azért is megérdemelnék, hogy harmadjára sikerült megtölteniük a Budapest Park több mint tízezer embert befogadni képes terét.
Kimondottan szeretem a retro zenét, így tulajdonképpen engem már önmagában ezzel a koncepcióval meg tudtak venni, szerencsére azonban nem kellett pusztán ennyivel beérnem. A minden elemében professzionálisan összerakott koncert egyfelől remekül vissza tudta adni a ’70-es és ’80-as évek hangulatát – amelyekről nem csak a zene, de a jelmezek is gondoskodtak -, másfelől a technikának köszönhetően egy ízig-vérig mai, modern “előadást” láthattam, ahol a jól ismert színészek egészen új arcukat is meg tudták mutatni. Külön ki kell emelnem az énekeseket – mint például Bagossy Norbert, Beck Zoli, Bérczesi Róbert, Beton.Hofi, Fekete Giorgio, Járai Márk, Jónás Vera, Kollár-Klemencz László, Lábas Viki, Sena Dagadu, Sisi vagy Vitáris Iván – akik csatlakoztak a Katona társulatához, sokan teljesen új műfajban próbálva ki magukat. (Vagy éppen fordítva: a saját műfajukat építették be a már ismert slágerekbe.) Ami viszont feltette a i-re a pontot, az nem más volt, mint Kulka János, akinek színpadra lépését hatalmas ováció és szűnni nem akaró taps kísérte – és ugyanez várta őt, amikor befejezte első énekszámát. Felülmúlhatatlan és felejthetetlen percek voltak ezek, amelyek örök életemre elkísérnek – de ugyanez igaz lehetne az egész koncertre is.

Pillanatkép a 2025-ös Csinibaba Táncdalfesztiválról (Fotó forrása: Katona József Színház)
DANI – Szikora János igazgatói pályafutása a Vörösmarty Színházban
A Jászai Mari-díjas Szikora János már azelőtt nagy és érdekfeszítő névnek számított a szakmában, hogy 2012-ben a fejér megyei Vörösmarty Színház igazgatójának választották volna, de székesfehérváriként én a koronázó városban találkoztam a munkáival a legtöbbször. Ha emlékezetem nem csal, először az 56 csepp vérrel ragadta meg a figyelmemet, majd a következő évek során többek között a Perelj, Uram!, Az ember tragédiája és a Játék a kastélyban című darabokkal, valamint a Koronázási szertartásjátékokkal sikerült megtartania, sőt egyre jobban felkeltenie az érdeklődésemet. Szikora János sajátos meglátásaival, különleges megoldásaival és izgalmas színészvezetésével mindig képes volt elérni, hogy azokban a darabokban is meglássam az értéket, amik nem rezonáltak velem, az idei évad végén azonban távozik a Vörösmarty Színház igazgatói posztjáról. A búcsú persze nem teljes, hiszen rendezőként, alkotóként továbbra is aktívan formálni fogja a székesfehérvári színházi életet, de egy hosszabb időszak akkor is lezárul a leköszönésével. Ezért a különdíjat szeretném neki ajánlani: annak a fáradtságos, de kitartó és eredményes munkának, amit a megyeszékhely kultúrájáért, kulturális fejlődéséért tett. Unikális darabokkal, gyümölcsöző együttműködésekkel, előremutató kísérletekkel (elég csak az Atlantisz Programra gondolni) és felejthetetlen pillanatokkal kövezte ki ezt a 13 év alatt megtett utat, a stafétát pedig nem lesz könnyű átvenni tőle.

Szikora János (Fotó: Vörösmarty Színház)
DÓRI – Burn out baby – A hatékony vezetés 6 szabálya (Delta Produkció – Dumaszínház)
Az idei évad vége egy olyan újfajta koprodukcióban csúcsosodott ki számomra, ami két kedvelt ágazatot hozott össze, a prózai színházat és a stand up comedyt. Ez nem új irányzat a nemzetközi piacon, de itt Magyarországon még nem igazán volt rá jó példa, azonban a Burn out baby esetében nagyon kellemesen csalódtam.
A Delta Produkció és a Dumaszínház közös előadását Litkai Gergely írta, Kiss-Végh Emőke rendezte Ónodi Eszterrel a főszerepben, aki végig egyedül van a színpadon. Történetünk szerint Ágnes (Ónodi) kiégett karrierista munkavállaló a multinacionális cégek világából, akinek élete megtorpant, amikor leépítették cégénél, ezért most motivációs tréninget tart a hatékony vezetésről. Erre ül be a néző is és kíséri végig nem csak a tippeket, de Ágnes életét is ezzel együtt.
Számomra nem csak azért volt kiemelkedő ez a produkció, mert a megírt szövegkönyv ötletes, humoros és ízig-vérig reagál a mai társadalmi és vele együtt a cégpolitikai nehézségekre, hanem mert ezt sikerült egy olyan egyszemélyes előadásként színpadra vinni, amelyben megvannak azok az ívek Ónodi zseniális játéka által, amelyek az egészet nem csak szórakoztatóvá, de elgondolkodtatóvá is teszik, ráadásul a saját életének tükrében is.

Ónodi Eszter a Burn out Baby cím előadásban (Fotó: Delta Produkció)
GABI – Szalonna és bandája jubileumi koncert
A KŐFESZT – A Szabad Táncház rendezvény idei sorozatának egyik legmeghatározóbb eseménye volt Pál István Szalonna és bandájának jubileumi koncertje. Nem is egy, hanem két jubileumot ünnepelt a világszerte népszerű zenekar: az alapító Szalonna 45. születésnapja, és a zenekar fennállásának 20. évfordulója tiszteletére szólt a muzsika.
Az emelkedett hangulatot tovább fokozta, amikor a teljesen teltházas koncerten az ünnepelt zenész édesapja is csatlakozott a csapathoz. A koncert azonban nem „csak” a kiváló zenétől volt fergeteges, hanem egy meglepetéstől is. Csúri Ákos a KŐFESZT alapítója a színpadon köszöntötte Szalonnát, majd a fesztiválon résztvevő zenészek húzták el a színpad előtt a nótáját. A rendkívül meghatott ünnepelt pár percig szóhoz sem jutott, de aztán helyreállt az élet, visszavette az irányítást, és a Magyarpalatkai Bandával kiegészülve, valódi örömzenével hálálta meg a köszöntést, és még táncra is perdült a színpadon.

Szalonna és bandája jubileumi koncert (Fotó: Steindl Gabriella)
ORSI – Folytassa, Öveges! (Astrum Színház)
Baku György Öveges professzornak, sokak kedvenc rádiós és tévés pedagógusának emléket állítva írt Folytassa, Öveges! címmel színdarabot, amely a hajdani piarista szerzetes-tanár sajátságos személyiségét, oktatási stílusát, életének megannyi fontos momentumát, illetve az utókorra gyakorolt intenzív hatását egyszerre idézi meg. A különdíjat annak okán tudhatja magáénak az alapvetően az RS9 nevű játszóhelyen megtekinthető projekt, mert az a rendezői feladatokat is ellátó Baku György elgondolása nyomán technikailag mobilissá lett, a dramaturgiáját tekintve pedig elmondható róla, hogy valamennyi korosztály kapcsolódni tud a felvázolt jelenetekhez. Ennélfogva a produkció stábja gyakorlatilag bárhol, akár osztálytermi körülmények között is bemutathatja az előadást, ráadásul Földes Tamás és Magócs Ottó, akik Öveges professzort váltott szereposztásban alakítják, a szórakoztatás és játszva tanítás szándéka mellett olyan érzékenységgel nyúlnak a megjelenített karakterhez, hogy a produkció művészi, illetve színházszakmai értelemben is értéket generál.

Jelenetkép a Folytassa, Öveges! című előadásból (Fotó: Érdi Róbert/ Déryné Központ)


