„Az ember soha nem lehet olyan gazdag, mint egy gazdag” – interjú Benedek Miklóssal

Április 18-án mutatják be a Belvárosi Színházban az Orlai Produkciós Iroda legújabb előadását, a Riviérát. Molnár Ferenc kevéssé ismert színművéből a Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, Benedek Miklós rendez előadást Kovács Patrícia, Szabó Kimmel Tamás és Schruff Milán főszereplésével. Benedek Miklós több mint 50 éve van a pályán, ám ritkán játszhatott Molnár Ferenc által írt darabot. Sőt, az a különös helyzet állt elő, hogy többször volt dolga Molnárral rendezőként, mint színészként. A Riviéra próbáiról és a darab hátteréről is beszélgettünk vele.

Pár hét múlva bemutató, hogyan állnak a próbákkal?

Hol jól, hol kevésbé. A héten megvolt a ruhapróba, és elpróbáltuk az előadás első és második felét is, most pedig utazunk Győrbe, ott folytatjuk jövő héten a munkát. A Vaskakas Bábszínházban lesz ugyanis az előbemutató, majd pedig április 18-tól a Belvárosi Színházban játsszuk tovább a Riviérát. Az Orlai Produkciós Irodánál bevett gyakorlat, hogy egyes produkciók Győrött mutatkoznak be, bár nem mindegyik, mi például a Heisenberggel, amiben Ullmann Mónikával játszom, csak a premier után, vendégelőadásként szerepeltünk a Vaskakasban.

Orlai Tibor kérte fel arra, hogy Molnár Ferencet rendezzen, vagy az ön ötlete volt a Riviéra?

Tibor kért fel, hogy rendezzek, és annyit határozott meg, hogy a századfordulóhoz közeli darabot válasszak, nem mondott se szerzőt, se címet. Küldtünk egymásnak javaslatokat, nézegettem több darabot is, és a Riviéra lett az, ami mindkettőnknek tetszett. Ez persze nem teljesen századfordulós, mivel Molnár 1925-ben írta. Bécsben volt a bemutatója Darvas Lilivel, majd ’26 januárjában Budapesten is színpadra vitték, a Renaissance Színházban. A Riviéra egyike Molnár ritkán játszott darabjainak, én két bemutatóra emlékszem, az egyik a Madách Kamarában volt az 1980-as években, a másik 2000 elején a Radnótiban.

Mi lehet az oka a mellőzésének?

A sztárdarabok mennek inkább, pedig sok helyes, de mondhatjuk, hogy ismeretlen műve is van, jó párat nem is adtak ki újra. Körülbelül kétszer annyi, mint amennyit a színházak játszanak. Az emigrációban írt darabjai közül sajnos nem mind jó, érződik rajtuk, hogy nem volt Molnár mögött az a pesti, kávéházi miliő, az ő igazi világa, ahol a nagy sikerű darabokat megalkotta. Amikor pedig öngyilkos lett az utolsó nagy szerelme, Bartha Vanda, aki rengeteget segített neki, akkor nagyon magányos lett és már nem igazán írogatott.

Miért pont a Riviérára esett a választása, van hozzá valami személyes kötődése?

Egyszerűen tetszett, és még anno, a Színművészeti Főiskola elvégzése után, amikor elkezdtem gyűjtögetni a régi anyagokat, már akkor rácsodálkoztam arra, mennyire ritkán játsszák. Eltettem magamnak, hátha egyszer eljön az idő arra, hogy eljátsszam vagy megrendezzem – és eljött. (mosolyog)

Jól láttam, hogy több Molnár darabot rendezett, mint amennyiben játszott? Hogy alakult ez így?

Olyan színházaknál voltam, ahol nem játszottak Molnárt (nevet). A Katonában egyáltalán nem volt divatja a polgári daraboknak, nem lenézték ezeket, csak nem ez volt a fő irány, pedig sokan kérték, hogy játsszunk Szomorit, Szép Ernőt és Molnárt… A Nemzeti Színház szintén nem az a tipikus Molnár-játszóhely. Amikor szabadúszó lettem, akkor viszont rögtön belecsöppentem egybe, Marton László hívott a Vígszínházba, a Játék a kastélyban főszerepére, amit a mai napig játsszunk, lassan 10 éve. Az első Molnár-rendezésem a Valaki volt, ami szintén nem egy túl ismert darab. Később csináltam a Színműn, már tanárként több vizsgát is, az egyik a híres Horvai-osztállyal volt Paprikánia címmel, ebben kisebb jeleneteket, darabrészleteket, újságcikkeket válogattunk össze Molnár Ferenctől.

A Riviéra mennyire lesz kacagtató komédia? Nem láttam még korábban, de azt hallottam, hogy szomorú a vége.

(nevet) A legtöbb Molnár darabnak szomorú a vége, mindegyikben történik a szereplőkkel valami tragédia, vagy meghal valaki a végén, gondoljunk csak A Pál utcai fiúkra vagy a Liliomra… Nagyon sok darabjának írt komoly, drámai véget. A Riviéra nem egy térdcsapkodós bohózat, inkább egy mosolyogtató vígjáték, amiben komoly csata folyik a pénzről, szerelemről, és a szereplőknek rá kell jönniük arra, hogy az ember soha nem lehet olyan gazdag, mint egy gazdag. Soha nem érhetjük el azt az életszínvonalat, amit egy gazdag él. Ha egy nőnek pedig az a vágya, hogy érte jöjjön a szőke herceg fehér lovon, akkor bizony le kell mondani a szerelemről.

Érdekes felütés a helyszín is, az áruház.

Molnár korában több olyan darab is született, ami hasonló helyszínen játszódik, például csemegeboltban, vagy illatszertárban. Ez az áruház is egy olyan hely, ahol egész nap együtt vannak az emberek, saját kis világot teremtenek maguknak, és nagyon jól megismerik egymást. Molnár nem írja, hol játszódik a történet, lehetünk Budapesten, Bécsben, de akár Párizsban is. Itt látjuk egy fiatal pár történetét, amikor egyszer csak betoppan a multimilliárdos tulajdonos, akiről kiderül, hogy régen ő is a boltban dolgozott, csak kiment külföldre és ott meggazdagodott. A tulajdonos azt hiszi, mindent megtehet és bizony meg is tesz, elszereti a lányt, a másik férfi pedig hiába próbál harcolni. A hősszerelmes fiúnak van egy nagy ötlete, amivel úgy gondolja, meg tudja győzni a lányt, hogy vele maradjon, de ez sem segít, a nő egyre többre vágyik, egyre magasabbra, amit ez a férfi nem tud neki megadni.

Könnyen összeállt a szereposztás?

Az Orlai Produkciós Irodának van egy kemény magja, belőlük választottam, így játssza a három főszereplőt Kovács Patrícia, Schruff Milán és Szabó Kimmel Tamás. Hozzájuk sikerült megnyerni Kardos Robit, akit a főiskolán még tanítottam, nagyon szeretem őt is. Ballér Bianka most végezte az egyetemet, Székesfehérváron tag, kettőzve játsszák majd a szerepet László Lilivel, mert mindkét lány nagyon elfoglalt. Vadász Gábort pedig az Életrevalókban láttam, így gondoltam rá.

Mik a jövőbeni tervei, lesz esetleg újabb rendezése?

Szabadúszóként sok helyen dolgozom, de én is tagja vagyok az Orlai csapatának, játszom régóta több darabban is, ez most az első rendezésem itt, illetve lesz egy bemutatóm ősszel, de ez még megbeszélés alatt. A régi előadásokat visszük tovább mindenhol, való igaz, hogy kevesebbet játszom, mint egykor, de ez nem is baj, pont elég, jöjjenek most a fiatalok! (nevet) Az időjárás sajnos kikészít engem, van egy gyerekkorból maradt légúti betegségem, nehezen kapok levegőt, és emiatt néha kevésbé érzem jól magam, de nem panaszkodom, mindenkinek van valami baja. (mosolyog)

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Sióréti Gábor