“Az egész előadás olyan, mint egy nagy koreográfia” – Interjú Spiegl Annával

Május 10-én mutatják be a Budapest Bábszínház Ország Lili Stúdiójában a Kár, hogy anyádat nem hoztuk el című vásári bábrevüt. A magyar népmesék alapján készült, de szigorúan felnőtteknek szóló előadást a fiatal Gardenö Klaudia viszi színre. Az évad utolsó bemutatójáról Spiegl Annával, a darab egyik szereplőjével beszélgettünk.

A most készülő előadás alapját a magyar népmesék adják, de mégis felnőtteknek szól a darab. Pontosan milyen történetekre számíthatunk?

Igen, az alkotók kifejezetten felnőtteknek szóló meséket válogattak össze. Ezekben bőven akad pajzánság és szexualitás, meg némi horror is, de leginkább a humor fogja jellemezni a darabot. Ezek olyan népmesék, amelyeket értelemszerűen gyerekként nem hallhattunk – sőt, én egyiket sem ismertem korábban, nekem is új volt az összes. Főleg falusi történetekről beszélünk, egy van, amiben állatok szerepelnek, de igazából őket is be lehetne helyettesíteni falusi emberekkel. Ezen kívül egy olyan történet lesz, amiben szellemek is megjelennek majd, de többségében két lábbal a földön álló, teljesen hétköznapi karaktereket fognak látni a nézők.

Mely tájegységről származnak ezek a mesék?

Délvidéken gyűjtött meséket használunk, a zene is alapvetően délvidéki lesz, de lesznek benne átdolgozások, nem magyar zenék, kis mai poénok is. A tájszólás sem autentikus délvidéki lesz, még most alakul egy mesterséges, vegyes tájszólás, amit használni fogunk.

Hozzád mennyire állnak közel a népmesék?

A népi kultúrából inkább a zenét mondanám, ami közelebb áll hozzám, azt már gyerekként is szerettem, és a rajongásom az évek alatt sem kopott ki. A mesék nincsenek kitüntetett helyen az életemben, de persze, szeretem őket, bár ilyen téren nem teszek különbséget a nép- és a műmese között.

Említetted a zene szerepét az előadásban. Ha jól gondolom, ez is a népiességet fogja erősíteni.

Így van, az előadás zenei világa a népzenén alapszik, de lesznek benne csavarok, apróbb poénok is. A zenekar élőben lesz velünk, három fő alkotja majd: Curteanu Ion cimbalmos, Böröcz Ákos bőgős, brácsás, Deák-Volom Dávid pedig több fúvós hangszeren fog játszani. Egyébként Gardenö Klaudia, a rendező maga is zenész, és már az olvasópróbára úgy érkezett, hogy pontosan tudta, hogy melyik történethez milyen zenét, dalt szeretne. Ezek szerintem nagyon jól illeszkednek az előadásba.

A próbafotók alapján pedig bőven lesz benne tánc is. Ez mennyire jelent számodra kihívást?

Igen, lesznek benne táncok is. Én óvódáskoromban néptáncoltam utoljára, azóta nem, így ez most izgalmas feladat számomra. Például most, az egyik próbán jöttem rá, hogy nem tudok bokázni. Azt hittem, hogy azt mindenki tud, hiszen nem tűnik bonyolultnak. Amikor azonban a koreográfusunk, Widder Kristóf mondta, hogy “itt pedig hármat kellene bokázni”, Laluval (Podlovics Laura – A szerk.) mindketten vért izzadtunk, hogy most melyik lábbal milyen irányba is kell mozdulni. Szóval, ismeretlen terep, de nagyon élvezem, annak ellenére, hogy iszonyatosan fárasztó, fizikailag is, és megjegyezni is. De arra jöttem rá, hogy az egész előadás olyan, mint egy nagy koreográfia, hiszen a kesztyűs bábos játék maga is nagyon koreografikus, sokszor kell egyszerre mozdulni, ritmusra felbukkanni, verekedni, ezek mind koreográfiák tulajdonképpen.

Az előadás a vásári bábjátékok hangulatát idézi meg. Mennyire áll hozzád közel ez a műfaj?

Nézni nagyon szeretem, de játszani még nem volt szerencsém, pedig régóta vágytam rá. Azt gondoltam, hogy nagyon mókás és egyszerű dolog, de most rájöttem, hogy utóbbiban tévedtem. Nehéz, mert itt még fontosabb a jó és pontos ritmus, illetve a harsányság is jellemzője ennek a bábműfajnak, amit szintén jól kell csinálni. Ezen a téren igyekszünk túl is tolni a biciklit, hogy már annyira sok legyen, hogy ettől legyen jó. Nem fogjuk vissza magunkat, nem akarunk komoly színházi keretek között maradni, inkább bedobjuk a gyeplőt a lovak közé. Eszméletlenül vicces lesz az egész.

Jól gondolom, hogy ilyenkor a próbák is nagyon jó hangulatban telnek?

Abszolút, nagyon jól szórakozunk. A paravános játék nagy röhögésekre ad lehetőséget, mert ez a műfaj meglehetősen igénybe veszi az ember idegrendszerét. Abban az állapotban, amikor egy fal mögött öt centire vagy a másik arcától, közben a túloldalon ott ül a rendező és próbál instruálni, te meg a másikkal is meg akarsz beszélni valamit, nagyon gyorsan el lehet fáradni, és ez nagy röhögéseket szül.

A bemutatót követően vár még rátok egy fontos nap. Idén ünnepli a színház a 75. születésnapját, ennek apropóján május 25-én koncerttel készültök és veletek is találkozhatnak a kicsik.

Alapvetően szeretem ezeket a programokat, amikor gyerekekkel találkozunk. Ilyenkor mindig igyekszem magamhoz ragadni egy bábot és úgy beszélgetni velük, hiszen főleg azt ismerik, az érdekli őket jobban. Korosztályfüggő, hogy ki hogyan reagál erre a szituációra: van, aki magával a bábbal kezd el beszélgetni és van, aki kiveszi a kezemből, próbálgatja, mert érdekli, hogyan tud mozogni.

Mit lehet tudni a Születésnapi koncertről?

Ennek az előzménye, hogy tavaly, a Színházak Éjszakáján adtunk már egy koncertet, annak a sikerén felbuzdulva fejlesztettük tovább a koncepciót. A mostanira a gyerekeknek szóló előadások dalaiból válogattunk, olyanokat is, amik az eredeti előadásban nem élő zenével szólalnak meg, ezeket más hangszerelésben hallhatják majd a nézők ezen az estén. Természetesen nem fogjuk meghazudtolni magunkat, lesznek bábjelenetek is. Én a Péntek úr csodálatos barátai és Az utolsó bárány dalait fogom énekelni, utóbbiban harmonikázom is.

Az évad végén Szolnokra fogtok utazni, hiszen a most bemutatott Peer Gynt előadásotokat beválogatták Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába. Jól sejtem, hogy ez a meghívás büszkeséggel és örömmel tölt el?

Persze, nagyon büszkék vagyunk, az előadás kuriózumát a látvány és a bábok jelentik, meg az a koncepció, amit Szikszai Rémusz rendező és a tervezők közösen kitaláltak. De ehhez a mi csodálatos társulatunk is kellett. Ezért is éljük meg társulati szinten nagy elismerésként, hogy beválogattak minket ezzel az előadással.

Kiemelt kép: Spiegl Anna a Peer Gynt című előadásban (Fotó: Piti Marcell)