Az asszimiláció művészete – Frankenstein

A Deszkavízió szerkesztőségét érte az a megtiszteltetés, hogy jelen lehet az Országos Színházi Találkozón, így a hét folyamán mindegyik előadásról olvashatjátok rövid ajánlónkat, véleményünket. Tegnap, a negyedik napon a Budapest Bábszínház Frankenstein című előadásával kezdődött a versenyprogram, Keresztes Tamás rendezését a Csiky Gergely Színház Kamaratermében láthatták a nézők.

2022 februárjában debütált a Mary Shelley regénye alapján készült produkció, amelyet a műfaji prekoncepciókat megcáfolva a teátrum társulata a 16 éven felülieknek ajánl. A mindenki által ismert történet megszületése is kalandos, hiszen egy költői verseny hívta életre, amelyet Lord Byron hirdetett meg az őt Svájcban meglátogató ifjú tehetségek között. A mindösszesen 18 éves fiatal lány alkotta meg a megmérettetés legijesztőbb művét, amely a holttestek felhasználásával életre keltett teremtmény érző lénnyé válását kíséri végig. A Budapest Bábszínház a számos eddigi adaptáció közül Nick Dear színpadi változatát választotta saját bemutatója alapjául, amely hatalmas sikerrel futott Londonban Benedict Cumberbatch és Jonny Lee Miller főszereplésével.

A történet szerint a kivételes tehetségű Victor Frankenstein egyetemi évei alatt „létrehoz” egy kreatúrát, amely egy villám indukálta elektromos áram hatására életre kel. A géniusz azonban nem foglalkozik teremtményével, így a különböző testrészekből összefércelt lény elindul önálló útján, amelyen az emberekkel találkozva számos negatív tapasztalatot gyűjt össze. Egyetlen kivétellel, a vak öregember, De Lacey megtanítja őt gondolkodni, megélni az érzelmeit, logikusan cselekedni. A Teremtmény ennek hatására fogja fel Victor ellene elkövetett bűnét és útra kel, hogy megkérje a tudóst, teremtsen számára egy párt, hogy ne kelljen életét magányosan leélnie. Ám az utazás tragédiába torkollik, a Kreatúra akaratlanul is bebizonyítva, hogy a vele kapcsolatos előítéletek valósak.

Számomra nagyon izgalmas minden bábelőadásnál, hogy maguk a bábok milyen jelentéstöbbletet tudnak a történethez hozzáadni, ennél a produkciónál pedig különleges élmény volt a Kreatúra megjelenítése: három színész keltette életre, akik közül Teszárek Csaba kapott csak prózai részeket, illetve ő dolgozott a báb fejével, míg Bartha Bendegúz és L. Nagy Attila a lény karjait és lábát mozgatta, hármasuk olyan egységben működött, hogy időnként teljesen el is feledkezhettünk arról, hogy emberek bújnak meg Hoffer Károly fantasztikusan kidolgozott bábja mögött. Külön kiemelést érdemel a lény szeme, amely olyan élethűen jelenítette meg a különböző érzelmeket, hogy néha élő embernek hatott. Márkus Sándor játssza a címszerepet, aki ezúttal megmutathatta, hogy milyen mélységekig képes lenyúlni magába prózai szerepek során is.

Az egyik leghálásabb szerep Blasek Gyöngyinek jut, ő formálja meg ugyanis De Laceyt, színpadi jelenléte annyira szuggesztív, hogy minden megszólalását néma csöndben kíséri az egész nézőtér. A társulat két fiatal színésznője, Podlovics Laura és Csarkó Bettina is izgalmasan játszik, előbbi szépségével és karakterének (Elizabeth) érzelmeit egyszerű és tiszta eszközökkel átadva szögez a székekbe mindenkit, utóbbi pedig ezeket a nehéz pillanatokat oldja humoros oldalával Agathaként, drámai tehetségét pedig Gretelként és Clarice-ként csillogtatja meg. Színpadra lép mellettük Tatai Zsolt, Szolár Tibor, Pethő Gergő, Beratin Gábor és Jeles Bálint Bence, akik alázatos munkájukkal segítik elő a történet mélyebb rétegeinek átadását és még teljesebb érthetőségét.

A Csiky Gergely Színház stúdiója tökéletesen alkalmas volt a rendező által jegyzett izgalmas díszlet befogadására, amelyben mozgatható vásznak határolják körül a teret. Ezek nem csak a helyszínek elválasztására, hanem a különböző természetei jelenségek megjelenítésére is szolgálnak, így az előadás elején a Teremtményt életre keltő villámokat itt látjuk kivetítve, amelyet meglepő módon nem füst, hanem igazi égett szag kísér, fokozva ezzel a nézők élményét.

A Frankenstein olyan fontos témákat dolgoz fel végtelen érzékeny módon a színészi játéknak és a finom rendezői ötleteknek köszönhetően, amelyek a történet 1816-ban való megírása óta még hangsúlyosabbak a világ minden pontján: foglalkozik a kirekesztettséggel, a magánnyal, azzal, hogy van-e jogunk más emberek sorsa felett döntéseket hozni, és utána megúszhatjuk-e a felelősségvállalást. A 110 perces előadás végére olyan komplex élményt kapunk, amelytől talán a magunk életére vonatkoztatva is megválaszoljuk ezeket.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Frankenstein című előadásból (Fotó: Éltető Anna/Budapest Bábszínház)