Legyen mindenki óvatos, mert senki sem az, akinek látszik. Ezt tanácsolja az embereknek Tóth Árpád, aki híres névrokonával ellentétben nem költeményeket, hanem leveleket ír, méghozzá börtönben ülő sorozatgyilkosoknak, mindezt pedig azért teszi, hogy megtudja, mi motiválta őket az általuk elkövetett mészárlásokban. Persze könnyű a dolga ezekkel a rabokkal, elvégre nincsenek szabadlábon, és még a celláik is Árpád otthonától kontinensnyi távolságra vannak. Nem fenyegeti őt az a veszély, hogy mondjunk John Lennon gyilkosa, Mark David Chapman, akivel egyébként írásban rendszeresen kommunikálnak, egyszer csak hipp-hopp megjelenik az ajtajában. Chapmanével ellentétben David Moffat neve nem forog közszájon, bár forgatókönyvíróként jó néhány olyan nemzetközileg is ismert sorozat fűződik a nevéhez, mint a  hazánkban az egyik tévécsatornán jelenleg is futó Sherlock Benedict Cumberbatch-csal, néhány éve pedig The Unfriend címmel feketehumorú vígjátékot írt, melynek éppen az imént kizártnak tekintett szituáció a kiindulópontja. Darabjának cselekménye szerint Peter és Debbie, a középosztálybeli angol házaspár egy hajóúton összebarátkozik Elsával, a kissé hóbortosnak tűnő amerikai özvegyasszonnyal, akivel aztán színtiszta formaságból emailcímet váltanak, valamint egy félig-meddig kikényszerített, semmitmondó ígéretet is tesznek neki arra, hogy ha majd valamikor arra jár, felkeresheti őket az otthonukban. Amikor Elsa mindezt rajtuk jól bevasalja, és kénytelen-kelletlen felkészülnek a többnapos látogatásra, az interneten azt olvassák róla, hogy sorozatgyilkos, úgyhogy sürgősen indokot kell találniuk a meghívás visszamondására. Elsa azonban hirtelen betoppan, mielőtt még mindenféle kegyes hazugságok és illedelmesen megfogalmazott kifogások szökkennének a távoltartásának indokaként szárba, és bevackolja magát Peterék házába.

Jelenet a Rém rendes vendég című előadásból (Fotó: Kovács Milán)

Steven Moffat darabja Rém rendes vendég címmel egy április 6-i premier keretében érkezett meg Magyarországra, Cseke Péter rendezésében látható a Játékszínben, és a jegyeladások számából  ítélve nagyon is érdekli a közönséget, dacára annak, hogy nem valami tipikusan hazai jelenségre világít rá, hanem az angoloknak azt az ösztönszerű szokását figurázza ki, hogy minden körülmények között igyekeznek az embertársaikkal udvariasak maradni. A tömeggyilkosokkal levelezgető Tóth Árpád egy vele készült interjúban úgy nyilatkozott, hogy a darabbéli házaspárhoz hasonlóan neki is olyan emberekkel kell barátságosnak és nyitottnak lennie levélben, akikkel szemben érthető erkölcsi fenntartások miatt nem szeretne kedvesnek mutatkozni, és hogy olyankor nagyon oda kell erre figyelni, nem angol, hát nem megy zsigerből neki. A Rém rendes vendég című vígjátéknak összetettebb a humorfaktora. Létezik egy igazán különleges paradoxona, a sorozatgyilkos Elsának ugyanis tetten érhető egy értékelhető, pozitív oldala: képes elsimítani az őt befogadó család tagjai között fennálló konfliktusokat, és még ki tudja, hogy az előadás végére miféle jótéteménynek szánt gesztusokat tartogat… Angol kritikusok, elemzők a saját országuk darabváltozatáról beszélve hol elnézőbben, hol pedig szükségességét vitatva kezelik az altesti humor gyakori megjelenését ebben a komédiában, pedig nem öncélúan vannak jelen az ilyen jellegű helyzetkomikumok Steven Moffat vígjátékában. Azok egy második ellentmondásnak teret engedve azt demonstrálják valójában, hogy a britek akár kényeskedéstől mentes dolgokat is bevállalnak annak érdekében, hogy megőrizhessék veleszületett hajlamukat a finomkodásra, és tényleg mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen konkrétan nevén nevezniük a problémát, amellyel szemben találják magukat. Az úgynevezett vécépoénok alkalmazása egyébként már eleinktől sem állt távol, a világ legöregebb feljegyzett vicce majdnem négyezer éves, és az is hasonló tematikájú, úgyhogy ha azt vesszük, megvan a létjogosultsága. Egy Milo nevű youtuber inkább a sorozatgyilkos Elsa testalkati csipkelődéseit kifogásolta, bár tipikus angol módjára a „Vigyázni akarok, hogy a megfogalmazásom ne legyen túl drámai!” felütéssel kezdett bele ez irányú mondókájába. A magyar közönség persze vette a lapot, hogy nem body shaming-gel, hanem egyszerű túlzáshumorral van a darabban dolga, bár a nézőtéren ülve nemcsak ezeket a momentumokat preferálta, hanem ugyanilyen hamar rákapcsolódott a történet eszmei mondanivalójára is.

Jelenet a Rém rendes vendég című előadásból (Fotó: Kovács Milán)

Persze nem domborodna ki semmilyen humor és tanulság, hogyha nem lenne jól összeválogatva a szereplőgárda, a produkció itthoni verziójánál ennek sikeressége Cseke Péter rendezőt dicséri a Rém rendes vendég vonatkozásában. Akadnak olyan színészek, akik visszaszorítják az egyéni sajátosságaikat az adott darabban eljátszott karakter javára, Hernádi Judit viszont úgy szűri át magán az aktuális szerepet, hogy megkerülhetetlenné válik mindeközben az ő jellegzetes kisugárzása, ez a tény pedig az általa megformált tömeggyilkos figuráját további rétegekkel gazdagította. Petert, a családfőt Nagy Sándor alakítja, és bár zenés színházi közegből érkezett, mára már egy prózában teljesített one man show-ra is képes, mint ahogyan azt a szintén a Játékszínben látható Teltházban bebizonyította, hiszen ott közel negyven különböző karaktert kelt életre egymaga a másfél órás játékidő alatt mozgásban, gesztusokban és hangban. A közönség pedig azért kedveli őt ebben a nevettetői minőségében is, mert soha nem sok, és soha nem is kevés. Egyáltalán nem fél viccesnek lenni, ám a kellő pillanatban mindig bekapcsol nála az ilyen típusú színjátszáshoz szükséges arányérzék. A Rém rendes vendégben Horváth Lili játssza a feleségét, aki a kissé arisztokratikus megjelenését drámai színésznőként kiválóan tudja kamatoztatni, itt viszont egy nagyon vehemens asszony bőrébe bújik, és arról ismerszik meg, hogy a férjének udvariassággal vegyes gyávaságát próbálja mindig némi verbális presszióval feloldani. Szerencsés, hogy úgy vannak meg az előadás során a maga kis gegjei, hogy nem akar görcsösen humoros lenni. Csonka Andrásról mindenki tudja, hogy vígjátéki közegben megbízhatóan teljesít, ám ebben a darabban egy különösen jól felépített karaktert hoz, a szomszédét, aki a sztori szerint folyton megzavarja a történetben szereplő család mindennapjait. Hálás feladat, amiben a színész jellegzetesnek és megjegyezhetőnek, egyszóval „valamilyennek” találtatik, talán rendezői érdem is, hogy Csonka András ennyire szembetűnően ki tud teljesedni. Steven Moffat a történetbe egy rendőr őrmestert is beleírt, az őt alakító Barabás Kiss Zoltán keveset van ugyan színpadon, de a nevéhez és játékához fűződnek az előadás leginkább helyzetorientált jelenetei. A házaspár gyermekei (Majer Jázmin/Markó Zengő, és Czombál András/Neuhauser Emil Béla) a Rém rendes vendégben nem pusztán a humor sokadik forrásának számítanak: a darabon belül megírt jellemfejlődésük ugyanis rásegít arra, hogy a nézőkhöz eljuthasson a szórakoztatáson is túlmutató mondanivaló, amelytől több ez, mint egy tucatkomédia.

Jelenet a Rém rendes vendég című előadásból (Fotó: Kovács Milán)

Kiemelt kép: Jelenet a Rém rendes vendég című előadásból (Fotó: Kovács Milán)