Kelemen Fanni 2021-ben végzett a Pesti Broadway Stúdióban, ezt követően alig pár hónappal később a Hegedűs a háztetőn című musicalben debütálhatott Hávaként. Viszonylag kisebb játékidővel, ám annál nagyobb drámai vonallal, döntéssel bíró szerep ez – többek között erről beszélgettünk a Budapesti Operettszínház fiatal tehetségével, de szóba került a decemberben a Kálmán Imre Teátrumban bemutatott Rozsda Lovag és Fránya Frida mesemusical is, amelyben Szélvész várkisasszonyt alakítja. 

Ha arra kérnélek, jellemezd magad három szóban, melyik lenne az a három?

Szeretet (saját magam iránt), tisztelet (az emberek felé) és fejlődés.

Az első kettő, gondolom, inkább a magánembert jellemzi, mint a művészt.

Nem feltétlenül. A szeretetet globálisan értem: a Hegedűs a háztetőn próbaidőszakában Yvette (Bozsik Yvette, az előadás rendezője – A szerk.) is kiemelte, hogy a szeretet nagyon fontos a világon, hiszen mindenen átível, a legnagyobb problémán is átsegít. Ezt a gondolatot én otthonról is hozom, fontosnak is tartom, bár ugyanakkor azt látom, hogy kezd nagyon kiveszni a világból.

A fejlődés viszont inkább a művészi vonalra igaz?

Persze, szakmailag mindenképp, de szerintem muszáj fejlődnünk lelkileg is. Mindent, ami a világban történik, meg kell értenünk, fel kell dolgoznunk. Itt van például a koronavírus: sokan még nem találkoztunk hasonlóval, de fel kell nőni ehhez a feladathoz is, alkalmazkodni kell hozzá.

Jelenet a Hegedűs a háztetőn című előadásból (Fotó: Art&Lens Photography)

Ha már koronavírus: ez a tanulmányaidra is rányomta a bélyegét, valamint a pályafutásodat is úgy kezdted, hogy még most is ott lebeg a levegőben, hogy elmarad-e egy-egy előadás. Mennyire visel meg ez lelkileg?

Igen, már a képzésünk végén csökkentett létszámban tanulhattunk csak, ketten-hárman lehettünk egy teremben, vagy volt időszak, amikor egyáltalán nem volt jelenléti oktatás. Nyilván nagyon rossz ez, amiben most élünk, de a bizonytalanság alapvetően jellemző erre a világra. Borzasztó érzés, hogy bármelyik pillanatban azt mondhatják, hogy eddig és ne tovább, és ki tudja, mennyi időre, megint bezár a színház. De ugyanakkor bizakodó is vagyok: ha a pályám elején ezen túl vagyok, akkor ennél rosszabb már nem jöhet. Vagy legalábbis remélem!

Hogyan kerültél a Budapesti Operettszínházhoz?

A székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolában végeztem el a konzervatóriumot, magánének szakon. Az egyetemre is jelentkeztem, de nem sikerült, végül Zimányi Zsófia hívta fel a figyelmemet arra, hogy indul képzés a Pesti Broadway Stúdióban. Engem viszonylag későn hallgattak meg, addigra megvolt, hogy kik alkotják az osztályt, végül a tanári kar egységesen úgy döntött, hogy a tizenhárom diák mellé engem is felvesznek. Júniusban végeztem stúdiósként. Minden év végén van egy vizsgánk, az egyik a nagy kedvencem, A vágy villamosa keresztmetszete volt. 23 évesen játszhattam el Blanche-t, nem volt egyszerű dolgom, de azt hiszem, ott figyelhetett fel rám a vezetőség, ekkor kértek fel a Hegedűs a háztetőn egyik szerepére.

Hol találkoztál először a Hegedűs a háztetőn darabbal?

A Vígszínházban láttam, édesanyámmal mentünk el, aki nagyon szereti ezt a darabot. És milyen érdekes a sors: már akkor is Hávát tartottam a három lány közül a legjelentősebbnek, a legnagyobb döntést hozónak. Soha nem mondtam senkinek, hogy ez szerepálmom lenne, de az univerzum mégis meghallotta.

Kelemen Fanni a Hegedűs a háztetőn című előadásban (Fotó: Art&Lens Photography)

Valóban az egyik legérdekesebb karakter, hiszen viszonylag kevés idő jut neki a színpadon, mégis – ahogy említetted – a legdrasztikusabb döntést hozza meg. Mennyire érezted magadhoz közel a karaktert?

Művészi szempontból mondhatom, hogy a mélyebb, drámaibb vonalat képviselem, ugyanakkor a családi helyzetem is mutat némi hasonlóságot Háva sorsával. A szüleim elváltak, ekkor hoztam egy döntést, hogy én édesanyámmal szeretnék maradni, ennek következtében két éve nem beszéltem édesapámmal. Tehát ott van az a bugyor, ahová vissza tudok nyúlni. Hiába vagyok 24 éves, mégis azt érzem, hogy még mindig egyszerre él bennem a gyermek és a felnőtt, pont, mint Háva esetében. Ő is a történet legelején egy felhőtlen, gondtalan kislány, a második felvonás végére viszont egy kitagadott, szerelmes, ám érett nővé válik. Talán mondhatom azt, hogy ott van bennem ez a szerep.

Ezek szerint te is így döntöttél volna az ő helyében?

Valószínűleg igen, de ezt sosem könnyű meglépni. Ahogy mondtam, számomra fontos a szeretet. Hávának is, ahogyan azt is tudja, hogy az apja meg fog neki bocsátani. Ennek a lánynak fontos a jövője, hogy olyan férfival legyen, akibe tényleg szerelmes, függetlenül attól, hogy az milyen vallású.

Tulajdonképpen a darab aktualitása is ebben rejlik.

Yvette fogalmazta meg nagyon jól az olvasópróbán, hogy ez a történet szembe állítja a szeretetet a vallással és a hagyománnyal. Nem is gondolnánk, hogy a hagyomány szó alatt mennyi mindent érthetünk, erre főleg akkor döbbenhetünk rá, amikor saját családunk lesz, és előkerülnek az otthonról hozott értékek. Sajnos a vallás mára eléggé kikopott a világból, ahogyan a szeretet is, de ha valaki megnézi a Hegedűst, és megérti, hogy miről is szól ez az egész, akkor rájön, hogy vannak sokkal lényegesebb dolgok, mint mondjuk a pénz hajhászása vagy az, hogy milyen pozícióban van a munkahelyén, a társadalomban. Az a fontos, hogy milyen értékekkel létezünk, hogy szeressünk és szeretve legyünk.

Jelenet a Rozsda Lovag és Fránya Frida című előadásból (Fotó: Art&Lens Photography)

Időközben egy másik előadásban is bemutatkoztál: a Rozsda Lovag és Fránya Fridában, amelyet szintén Bozsik Yvette állított színpadra. A két produkció szinte minden tekintetben (célközönség, időtartam, játéktér) eltér egymástól. Milyen a közös munka Yvette-tel?

Eszméletlenül jó. Igazából ő az a fajta rendező, akit nem tesz különbséget darab és darab között, ugyanúgy áll minden munkájához. Ráadásul a pályafutása során már több gyerekelőadást is rendezett, ezért kiválóan ért a nyelvükön. Azt szeretné, ha az emberek már egészen kicsi koruktól kezdve kíváncsiak lennének a színházra és annak művészi értékére. A Rozsda Lovag a környezettudatosságra hívja fel a figyelmet, nekünk is ezt a mondanivalót kell közvetíteni feléjük. Nagyon fontos, hogy a gyerekek gondolkodása alakítható, ha megfelelő példát látnak.

Szerinted a felnőtt nézőknél is működhet ez a fajta elgondolkodtatás, nevelhetőség?

A színház pontosan erre való, hiszen minden darab közvetít valamit: ha egy előadás megtekintése változásokat eredményez az emberek gondolkodásában, az már fél siker. Nem hiába történt meg többször, hogy az évtizedek során előadásokat tiltottak be.

A darabban Szélvész várkisasszonyt alakítod, mesélnél róla egy kicsit?

Megjelenésében egy balerinához tudnám hasonlítani, Yvette erre nagy hangsúlyt fektetett. Fontos, hogy milyen a testtartása, milyen pozícióban áll, mintha tényleg légies lenne. Számomra ez okozott is nehézséget, hiszen nem vagyok balerina, de Yvette sokat segített ebben is. Mindemellett Szélvész egy erős karakter, céltudatos, bátor, ő menti meg Rozsda Lovagot és a Sárkányt.

Jelenet a Rozsda Lovag és Fránya Frida című előadásból (Fotó: Art&Lens Photography)

Mennyire tartottál-tartasz a gyerekektől, akik a legőszintébb közönség egy színházban?

Yvette nagyon figyelt arra is, hogy a gyerekek a darab során mindig új élményt, ingert kapjanak. A jelmezek iszonyatosan színesek, változatosak. Annyira profin van összerakva az előadás, hogy ez alatt a másfél óra alatt végig fenn tudjuk tartani a figyelmüket. Ráadásul imádom a gyerekeket, ezért számomra nagyon nagy öröm egy ilyen produkcióban szerepelni.

Miben láthat téged a közönség az évadban?

Az évad második felében továbbra is műsoron lesz a Hegedűs a háztetőn, a Rozsda Lovag, valamint az Abigélben én játszom Szabót.

Kiemelt kép: Kelemen Fanni (Fotó: Tót Rózsa)