„Az a célom, hogy megint olyan sorállás legyen a jegyekért, mint régen volt” – interjú Spilák Klárával

A Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpada különlegesebbnél különlegesebb előadásokkal várja az érdeklődőket évad közben. Unikális produkcióikban a hallgatók fiatal energiái találkoznak az oktatók tapasztalatával, illetve magas színvonalú szakmaiságával, ezek elegye pedig olyan elképesztő performanszokat hoz létre, amiért érdemes mindenkinek a Vas utcai teátrumba látogatni. Az évközi munkáról, a képzés sajátosságairól és a nyári fesztiválszereplésekről beszélgettünk Spilák Klárával.

Azt látom az utóbbi időben, hogy arra törekszik a Színmű, hogy az Ódry Színpad is megtalálja a helyét a kőszínházak között. Ebben neked is komoly szereped van. Jól érzékelem?

Így igaz. Korábban már két éven át dolgoztam az egyetemen kommunikációs vezetőként, egy év kihagyás után most művészeti menedzserként tértem vissza, ami egy egészen más munka. Korábban az egész Színmű brandjéért, a produkciókért, a színház mellett a filmes vonalért is felelős voltam, ehhez képest, amit most betöltök egy szűkített feladatkör. Elsősorban a színházas területért vagyok felelős.

Én magam is ide jártam, akkoriban olyan nimbusza volt az egyetemnek, hogy a 240 férőhelyes nézőtérre alig lehetett jegyet kapni, gyakran az aulában ácsorogtak az nézők, mert nem jutottak be az előadásokra. Amikor most visszajöttem – a „másik oldalra”, azt láttam, hogy ez az érdeklődés megcsappant. Persze eltelt nagyon sok év, a világ és a színházi szakma helyzete is sokat változott, de közben meg azt gondolom, nagyon fontos lenne, hogy a felénk irányuló kíváncsiság ismét felébredjen az emberekben, mert olyan unikális hely, mint az Ódry Színpad, nincs másik az országban.

Miben rejlik ez az egyediség?

Ez egy kőszínház, ahol amellett, hogy bemutatókat tartunk, és repertoár előadásokat játszunk nem kész színészek, hanem a pályájuk elején lévő művészek mutatkozhatnak be ennek minden pozitívumával és nehézségével együtt. Tehát ez számukra egy gyakorlóhely, ahol a legjelentősebb hazai rendezők dolgoznak velük, hiszen az egyetem tanárai és a vendég oktatók a színházi szakma legjelentősebb alakjai Máté Gábortól kezdve Zsótér Sándoron, Ascher Tamáson keresztül, Rába Rolandon és Vidnyánszky Attilán át Novák Eszterig. A tanárok profizmusával találkozik egy fiatal energia, ami olyan elegyet tud létrehozni, ami sehol sem ismételhető meg.

Sokszor hallani elismerően egy-egy kőszínházi előadás kapcsán, hogy olyan, mint egy Színműs vizsga, mint legutóbb például a Vígszínház Kinek az ég alatt már senkije sincsen című darabja. Ezekben iszonyat energia és báj van, és olyan vissza nem hozható pillanatok, amit csak ez a speciális helyzet tud hozzátenni ezekhez a produkciókhoz.

Akkor hogy lehet, hogy most erre nincs kereslet?

Nem tudom, hogyan fogyatkozott meg a közönség az évek alatt. Van egy szűk réteg, aki a törzsközönségét adja az Ódry Színpadnak, elsősorban azok a fiatalok, gimnazisták, akik majd ide akarnak felvételizni, és az idősebb korosztályból is vannak állandó nézőink, de sokkal jobban tágítani szeretném a határainkat. Azért is tartom fontosnak, hogy mi magunk is kimozduljunk a falak közül: ha nem tudunk megfelelő számú nézőt behozni a Vas utcába, jelenjünk meg más helyszíneken, hogy akik ott látnak minket, azokból esetleg később potenciális közönség lehessen. Ezért is találtam ki még kommunikációs vezetőként, hogy menjünk le például a Művészetek Völgyébe.

Ahol most már saját játszóhelyetek is van.

Igen, idén negyedik alkalommal leszünk jelen. Ott például olyanok találkozhatnak velünk, akik nagy valószínűséggel nem jönnének maguktól az Ódry Színpad környékére, talán azt sem tudják, hogy van ilyen. Tavaly már minden elképzelésemet felülmúltuk egyébként. Az SZFE Globe helyszínét a szervezők grátisz biztosítják nekünk, ez a nagyon szép fa épület 150-160 fő befogadására alkalmas, de tavaly volt olyan is, hogy 250-en álltak sorba egy-egy előadás előtt. Tehát nagyon jól működik, elképesztően nagy az érdeklődés.

Ezt a figyelmet szeretném még inkább kihasználni a jövőben, hiszen nem csak színművész hallgatóink vannak. A drámainstruktorok esetében például most azon dolgozunk, hogy a környékbeli középiskolákkal együttműködve tantermi előadásokat szervezhessünk. Illetve mi magunk is szeretnénk egy-egy előadás után foglalkozásokat, közönségtalálkozókat tartani, erre is volt már egyébként példa. Az a vágyam, hogy amikor egy fiatal pár, vagy egy idősebb úr, esetleg egy kisgyerekes anyuka ránéz a napi színházi kínálatra, akkor evidens legyen számára, hogy az Ódry Színpad előadásai közül is válogathat, vagyis hogy minél aktívabban benne legyünk Budapest kulturális vérkeringésében.

Nem vagytok könnyű helyzetben, hiszen rengeteg előadást játszotok késő este.

Mi is érzékeltük, hogy ezek az éjszakai előadások nem igazán működnek, úgy hogy törekszik az egyeztetés arra, hogy a 19 és 20 órás sávba, illetve hétvégén délután legyenek előadások. Miközben professzionális színházként működünk, mégis csak egy egyetem vagyunk, ahol az a cél, hogy a hallgatóink a diploma megszerzése után munkát kapjanak. Ennek érdekében külső helyszíneken, más színházakban vannak gyakorlaton a növendékek. Az a policynk, hogy elsősorban ezt tegyük lehetővé, azaz azok a színházak élveznek elsőbbséget, ahová elhívják a hallgatókat. Ebben az értelemben tehát nem vagyunk klasszikus színház, nem anyaszínházként működünk, amihez mindenki más igazodik, hanem a külsős produkciók mellett fennmaradó időben dolgoznak nálunk.

Ez van negyedévtől.

Igen. Az egyetemi struktúra szerint az első két évben nem vállalhatnak külsős munkát a növendékek, ilyenkor még nem találkoznak a közönséggel. Elsősorban vizsgákat csinálnak, amit a tanárok félévente értékelnek. Bár ez alól is vannak kivételek. Volt már példa arra, hogy egy másodéves hallgató komoly filmszerepet kapott. Ilyen esetekben az osztályfőnökök mérlegelik, kiadják-e az adott produkcióra az illetőt: segít-e a szakmai előmenetelét a film, vagy az a hasznosabb számára, ha az iskolai feladatait oldja meg. Harmadévben kerülnek hivatalosan az Ódry Színpadra és a kisebb játszóhelyeinkre, de akkor még nem kötődnek színházakhoz. Persze itt is bőven akadnak kivételek… Negyedévtől pedig mennek szakmai gyakorlatra.

A többi színházhoz képest az is előnyünk egyébként, hogy sokféle „tagozat” van nálunk: a prózaisok mellett zenés színészek, bábosok, fizikai színházasok. Tehát nagyon sokrétegű a képzés, ezért a megjelenés is nagyon sokszínű. Most lesz harmadéves a bábosztály. Az elmúlt 1-2 évben nem nagyon voltak gyerekelőadásaink, most azzal, hogy ők bekerülnek a vérkeringésbe, reményeim szerint majd a családosokat is újra meg tudjuk szólítani.

A 2018/19-es évadban rengeteg fizikais bemutatótok volt, akkor ennek ez a struktúra az oka? Ők értek oda?

Pontosan. A fizikai rendező osztály harmadévben még belül dolgozik, hiszen nagyon komplex munkafolyamat, amit ők tanulnak. Így ők most negyedévben kapták meg a játszóhelyeinket, hogy megmutathassák, hol tartanak. Nekik az volt a feladatuk idén, hogy rendezzenek ezekben a terekben, amit aztán a közönségnek is megmutattunk. Most a Bagossy-Kovács D. osztály következik, az ő prózai rendező hallgatóik lesznek negyedévesek, az ő munkáikat láthatja majd elsősorban a közönség, na meg a színész osztályokat: a végzős Hegedűs D.-Forgács növendékeket, a negyedéves Pelsőczy-Rába osztályt, a már említett bábosokat és a harmadéves Máté-Székely hallgatókat.

Azt látom, hogy egyre fontosabbá vált az évek alatt az is, hogy külföldön is láthatóvá tegyétek a nálatok folyó munkát.

Négy éve indítottuk el a FACT Fesztivált, ami leginkább Kiss Csaba érdeme. Ennek nem csak az a célja, hogy kifelé bemutatkozhassanak a külföldi művészeti egyetemek hallgatói, nem csak meghívás van, hanem workshopokat is szervezünk. Sokat tudnak abból tanulni a növendékek, ha látják, hogyan működnek más országokban a képzések. Ez idén csodálatosan sikerült, mert a drámainstruktor osztály remekül menedzselte az egészet, és nagyon hasznos kurzusok születtek.

A mi oktatási módszerünk nagyon unikális, az SZFE-n kifejezetten elitképzés zajlik. Kevés a helyünk, de persze nem csak ez az oka annak, hogy kislétszámú osztályok indulnak, hanem ez a vezetés kifejezett törekvése is. Nem célunk, hogy tömegével „gyártsunk” színészeket és rendezőket, hanem a legjobbakat akarjuk kiválasztani, akiknek valóban van esélye arra, hogy elhelyezkedjenek a pályán. Ezért a rendezőknél többnyire 6-7, a színészeknél pedig 10-12 fős osztályok vannak, ahol művész tanárok, a szakma krémje tanít, akik a saját gyakorlati tudásukat adják át a növendékeknek.

Visszatérve az Ódryra, nincs könnyű dolgod ezzel a semmilyen értelembe véve sem klasszikus színházi modellel.

Ez a specifikumunk: önálló játszóhely vagyunk, de mégis az egyetem gyakorlószínháza, ez jellemez a legjobban minket. Az Ódry Színpad szlogenje – „Minden kezdet merész” – tökéletesen illik ránk. A feladat valóban nem könnyű, de az a célom, hogy eljussunk oda, hogy megint olyan sorállás legyen a jegyekért, mint régen volt.

Kiemelt kép: Spilák Klára (Fotó: SZFE)