Baráth Katalin tíz után visszatért a történelmi krimi műfajához: az Ünnepi Könyvhétre megjelent Detektív kacér kalapban címet viselő kisregény a ’30-as évek Amerikájába, a fekete-fehér filmek világába kalauzolja el a nézőket.
Baráth Katalin számára a széleskörű ismertséget A fekete zongora című történelmi krimi hozta el, amely először 2009-ben magánkiadásban, egy évvel később pedig az Agave Könyvek gondozásában látott napvilágot. A regény hatalmas sikert aratott, így Dávid Veron kalandjait 5 éven és három további regényen (A türkizkék hegedű, A borostyán hárfa, Az arany cimbalom) keresztül követhettük nyomon. Ezt követően Baráth új vizekre evezett: előbb megírta a napjainkban játszódó Arkangyal éjjel című krimit, 2021-ben az Afázia került kiadásra, amely elnyerte a Zsoldos Péter-díjat is. Tavaly ősszel újabb műfajba, a történelmi romantikus kalandregénybe is belevetette magát az Aki gróf úr akar lenni című történettel.
Azok, akik a kezdetektől fogva követték nyomon Baráth munkásságát, most bizony örülhetnek: a szerző ugyanis egy évtizednyi szünet után tért vissza a történelmi krimikhez. (Nem mellesleg, A fekete zongora megkapta a harmadik kiadását is, amely jelentős frissítésen és javításon esett át, és ha hihetünk a híreknek, hamarosan a többi Dávid Veron-regény is megkapja a maga ráncfelvarrását.) A Detektív kacér kalapban azonban teljesen más típusú történet, mint amit megszokhattunk: habár időben nem annyira távolodunk el Dávid Veron korszakától – az 1910-es évek elejéről a ’30-as évek második felére ugrunk –, a helyszín tekintetében nemcsak országot, hanem kontinenst is váltunk.
Nanus pár évvel ezelőtt érkezett Magyarországról Amerikába, ahol kezdetben a színészcsillag Lily von Samosa, vagyis Szamossy Lili (lánykori nevén Sontag Berta) alkalmazottja volt, ám a munkát hamar elunva inkább állást váltott. Jelenleg Filip Marlowieczki magánnyomozó titkárnőjeként dolgozik, akit bizony sokszor kell kimentenie az ügyfelek előtt, amikor éppen alkoholtól bódult állapotban alszik az irodájában. Nanus azonban elhatározza, hogy inkább visszatér a hazájába, csakhogy ehhez pénzre van szüksége. Így hát elfogadja egykori munkáltatója felkérését, hogy kísérje el egy nagyhatalmú magyar producer, Guthi Aladár (ismertebb nevén Al Cuddy) villájában, egy partira, mivel attól tart, hogy az életére törnek. Habár Nanus úgy véli, hogy Von Samosa félelme alaptalan, mégis beleveti magát a hollywoodi magyarok belterjes világába, azzal azonban nem számol, hogy az éjjel valóban holttestre bukkannak.
Baráth Katalin (Fotó: Könyves Magazin)
Dávid Veron után ismét egy céltudatos és bátor női főszereplőt kapunk Nanus személyében, aki kíváncsiságának köszönhetően kész elvégezni bármilyen feladatot, amely a sors állít elé. Egyszerre pimasz és szemtelen, aki képes kiállni saját magáért és az igazságért, és akit sokszor nem hagy nyugodni az, amire nem tudja a megoldást, így hát maga ered a nyomába – legyen az bármilyen veszélyes is. Ennek megfelelően nem egyszer kerül szorult helyzetbe, de Nanust szerencsére nem olyan fából faragták, aki megijedne a saját árnyékától. Élete is kellően izgalmas, így egy olyan főhőst kapunk a személyében, akinek a további nyomozásairól is szívesen olvasnánk még (és a történet utolsó mondataiból ítélve, a jövőben lesz is erre lehetőségünk).
A cselekményt Nanus meglehetősen szarkasztikus és öniróniától sem mentes elbeszélésében ismerhetjük meg, ezáltal pedig Baráth ismételten megcsillogtatja különleges humorát. A történet bizonyos pontjai, fordulatai főhajtásként is szolgálnak a nagy elődök előtt, de más utalásokat is kapunk a krimi nagy klasszikusaira. Példának okáért: a regényben fontos szerepet játszik A bártfai sólyom című film előkészülete, amelytől a következő nagy durranást várják a filmesek, de említhetnénk San Spate-et is, akinek figurája szintén tisztelgés Dashiell Hammett karaktere előtt.
Természetesen kisregényről lévén szó a terjedelem jóval korlátozottabb, de Baráthnak így is sikerült egy teljes értékű történettel megörvendeztetnie az olvasókat. A nyomozás kellően szerteágazó, de nem annyira, hogy gondot okozna a megértése, és magára a gyilkosságra is viszonylag hamar fény derül. Emellett bepillantást nyerhetünk a filmipar kulisszái mögé is, ami már csak azért is izgalmas, mert a Baráth-féle világban a producerektől kezdve a vezető színészeken át egészen a kaszkadőrökig találkozhatunk magyarokkal. És bár elődeink valóban szép sikereket könyvelhettek el Hollywoodban a némafilmek korszakában, ez a fikció is ugyanúgy képes megdobogtatni a szívünket. Persze, megkapjuk a szokásos rivalizálásokat, a kicsinyes játszmákat, némi intrikát és marketingfogást, amelyek csak tovább színesítik a cselekményt – noha a történetnek ez a része nem is áll annyira messze a valóságtól.
A rejtély megoldása ugyan kicsit elrugaszkodott (ennek köszönhetően mindenképpen meglepő), de az ilyenfajta szórakoztató irodalomnál ennyi még éppen belefér, hogy ne csússzon át a teljes blődség kategóriájába. És ahogyan fentebb utaltam rá, az utolsó oldalak alapján nagy valószínűséggel a jövőben is hallani fogunk még Nanusról és újdonsült barátjáról, Levről.
Baráth Katalin: Detektív kacér kalapban, GABO Kiadó, 216 oldal
Kiemelt kép: Baráth Katalin: Detektív kacér kalapban (Szerzőportré: Tökölyi Csaba)
