A Békéscsabai Jókai Színház 2022 szeptemberében rukkolt elő Szűts István, Bella István, Seregi Zoltán és Zalán Tibor Drakula-fantázia című rockoperájával, amelyben a román Drakula gróf szerelmes lesz egy székely lányba, vámpírsága pedig odalesz a nő iránt táplált érzései okán. Bram Stoker híres regényéből, a Drakulából viszont 2001-ben a Jekyll és Hyde-ot is jegyző Frank Wildhorn zeneszerző kreált egy musicalt, ami nálunk, Magyarországon ez idáig nem debütált. Talán azért sem, mert pár évvel később hazai alkotók szintén elővették ugyanezt a történetet, az abból készült projektnek 16 esztendeje volt a premierje Pintér Tibor főszereplésével. Az előadás zenéje Mészáros László mellett éppen annak a Szemenyei Jánosnak a nevéhez köthető, aki később a PS Produkció égisze alatt, Cornelius Baltus rendező által 2007-ben színre vitt Vámpírok báljában Alfrédot játszotta, jelenleg pedig Herbertet alakítja Jenei Gáborral felváltva. Ebben a megvilágításban könnyedén úgy tűnhet, hogy minden összefügg mindennel, ám a szálak összeérésének oka nem keresendő a hasonló témaválasztásban, sokkal inkább abban, hogy Simon Edit és Póka Balázs menedzsmentje felismerte Szemenyei János énekes-színészi talentumát, és ezért ajánlotta fel számára Roman Polanski filmjének színpadi adaptációjában a közreműködés jogát.

A producerasszony évekig munkálkodott azon, hogy a otthoni közönség is megismerhesse az előadást, az ezzel kapcsolatos áldozatvállalások mibenlétéről pedig a musicalek világával foglalkozó, 2012-es kötetében a mű magyar szövegeiért felelős Miklós Tibor is elejtett néhány utalást. Könyvének lapjain egyúttal a fanyalgóknak is üzent, azt tanácsolva nekik, hogy ha majd ők is arra kényszerülnek, hogy 150 milliós produkcióik megvalósításához kölcsönöket vegyenek fel, beáldozzák a családi nyaralót, a falról a festményeket, a rájuk hagyott örökséget, akkor szabad a pálya, lehet próbálkozni vele. A tőle megszokott őszinteséggel ugyanitt azt is hozzátette, hogy a Vámpírok bálját nem tartja a világ legjobb musicaljének, ám meglátása szerint a budapesti előadás mérföldkő a műfaj hazai történetében.

Simon Panna Boglárka a Vámpírok bálja musicalben (Fotó: PS Produkció)

A szövegíró már 2013 óta nincsen közöttünk, de azóta az élet igazolta, hogy végül is igaza lett, hiszen a zenés színjátszás iránt fogékony közönség imádja ezt a musicalt. Maga a cselekmény a 19. század végén játszódik Erdélyben, ahova Abronsius professzor és Alfréd, annak fiatal asszisztense vámpírvadászatra érkezett. Alfrédnak megtetszik Sarah, a szállásadójuk leánya, akire azonban a vámpírgróf Krolock is szemet vet, elindítva ezzel számtalan bonyodalmat és hátborzongató történéseket. A tematika látszólagosan a többi, ugyanilyen sémára épülő műétől nem tér el lényegesen, mi mégis közel érezhetjük magunkhoz a megjelenített atmoszférát, hiszen nemcsak a saját magyar lelkiségünkben, de földrajzi értelemben is ugyanilyen kevés távolságra vagyunk a darab helyszínéül szolgáló Erdélyhez.

A színpadra állításban ugyanaz a nemzetközi alkotógárda segédkezett, mint a bécsi, eredeti verzió esetében, így a profizmus adott volt, ami mindennek az alapja, mondhatni: már félsiker. A teljes eredményesség elérésének egyik eleme a Vámpírok báljának furcsa, groteszkbe hajló, ám szerethető humora, ami kifinomultabb, mint mondjuk ahogyan a Drakula halott, és élvezi című film, vagy az elsősorban a gyermekközönséget megszólító Hotel Transylvania nevettet. Ami a zeneanyagot illeti, az azzal kapcsolatos marketing bizonyos tekintetben a Presgurvic-féle Rómeó és Juliánál alkalmazott módszerre emlékeztet. Ott a Lehetsz király című betétdal francia, majd magyar változatával voltak tele a rádióadók hazánkban, így az emberek kötődni kezdtek a musical agyonjátszott részletéhez, ami egyúttal a teljes előadást is vonzóvá tette a szemükben. A Vámpírok báljának zenéjét Jim Steinman úgy írta meg, hogy a Bonnie Tyler által sikerre vitt Total Eclipse of the Heartnak a zenei alapját használta a produkció egyik kulcsfontosságú énekszámához, a Teljes a sötéthez, mely a közönségből ismertsége révén az előzőekhez hasonló hatásmechanizmust váltott ki mindenhol a világban, és itt, Magyarország-szerte.

Egyházi Géza a Vámpírok bálja musicalben (Fotó: PS Produkció)

A darab zenéi hiába eklektikusak, magukon hordozzák a vámpírtéma és a musicalműfaj követelményeinek megfelelő stílusjegyeket, a főbb karakterek pedig mindannyian kaptak olyan nagyívű dalbetéteket, amelyek imponálóan áradóak, ennélfogva a professzionális musicalek elengedhetetlen kellékei lehetnek. Alfréd karaktere például többek között attól annyira működőképes, hogy amennyiben jól éneklő színészek játsszák, már csak az énekszámaik mentén is előidézhetik a sikert, ennek a kritériumnak pedig a mostani szériában Pásztor Ádám, Scheich Dávid, valamint az új beálló: Tarlós Ferenc is maradéktalanul megfelel. Ugyanez elmondható Sarah emblematikus figurájának (Réthy Zsazsa és Simon Panna Boglárka) esetében, Krolock gróf megformálásához viszont már egy nagyobb mértékű átlényegülés szükséges, hiszen úgy kell misztikusnak és delejesnek mutatkozniuk az őt alakító színészeknek, hogy az természetesnek hasson, ugyanakkor ne menjen a szólószámok rovására az ezen való munkálkodás semmilyen mértékben sem.

A vámpírgróf bőrébe bújva Bot Gábor inkább musicales, míg Egyházi Géza klasszikus énekstílusban nyilvánul meg, utóbbi neve azonban jobban összenőtt a szereppel, amely a hazai ősbemutató idején meghozta számára az országos ismertséget. A Vámpírok báljának pozitív sajátossága, hogy valamennyi figurája nagyon egyedire színezett, ezért a többi közreműködő olyan ziccereket építhet bele a saját szerepébe, ami alkalmas arra, hogy akkor is láthatóvá váljon a színpadon, ha ott csupán percekre korlátozódik a jelenléte. Baksa András, Károlyi Krisztián, illetve a Veszprémben tavaly Mozartként bemutatkozó Braga Nikita felismerte ezt a lehetőséget, és kiaknázta az ebben rejlő potenciált, a Rebeccaként látható Kokas Piroskával kapcsolatban pedig már a kilencvenes években borítékolható volt, hogy rá biztosan karakterszerepek sora vár. Sári Éva, Kecskés Tímea és Pavletits Béla méltán lép fel a PS Produkció egyéb előadásaiban is alkalomadtán, utóbbi színész a Sakk musicalben például meglepően fontossá és karizmatikussá tette játékával az egyébként mellékszereplőnek számító Walter de Courcy alakját, érdemes odafigyelni rá.

Jelenetkép a Vámpírok bálja musicalből (Fotó: PS Produkció)

A Vámpírok báljában a táncosok jelenléte szintén nagyon jelentős és adekvát, annak idején a mára már koreográfusi munkáiról ismert Tihanyi Ákos például egyaránt részese volt a musicalt övező népszerűségének hajdanán, ahogyan Kentaur díszletei is önálló utat jártak be a sikeresség ranglétráján.

Kiemelt kép: Simon Panna Boglárka a Vámpírok bálja musicalben (Fotó: PS Produkció)