Hiánypótló mű jelenik meg a magyar punkzene kialakulásáról és ’80-as évekbeli történetéről: a Nem az a punk, aki… címet viselő, 420 oldalas könyvet háromszáz illusztráció teszi teljessé.
A korabeli cikkeket, írásokat, fanzin-részleteket, fotókat, valamint újabb anyagokat is tartalmazó könyvet Rácz Mihály, Rupaszov Tamás és Máté Zsuzsa szerkesztette, mellettük Dragojlovics Péter, Ács-Tari Béla, Szabó Lehel és Szabó Balázs is készített interjúkat a kor szereplőivel. A szerkesztők rámutatnak arra, hogy a Magyarországra a ’80-as évek elején bekúszó punkrock gyökerei a ’70-es évek közepére vezethetők vissza, miközben a műfaj 1977-ben vált igazán önállóvá, elsősorban Angliában és az Egyesült Államokban. „A zenekarok újszerű, nyers, lázadó hangzása éles ellentétben állt a kor kiművelt és intézményesített rockzenéjével. A 77-es punkjelenség kulturális és zenei forradalom volt. A dalok politikai kiábrándultsággal, társadalmi nyugtalansággal és a fiatalság lázadásával foglalkoztak. A 77-es punkhoz kapcsolódó divat és stílus: szakadt ruhák, bőrdzsekik, zenekari pólók és jellegzetes frizurák, mint a taréj vagy az élénken színezett haj.”
A Trottel Books gondozásában megjelenő kiadvány 91 magyar punkzenekar korabeli működését taglalja részletesen. Többek között olyan ikonikus alakokról olvashatunk, mint Molnár Gergely (Spions), Bárdos Deák Ágnes (Kontroll Csoport), Magyar Péter (Invázió/Európa Kiadó), Máriás Béla (Tudósok), László Viktor (ETA/Sexepil), Para-Kovács Imre (Ideges Dögevők), Tóth Miklós Max (Kretens), Benkő Zoltán Güzü (CPg), Pozsonyi Ádám (Kisangyal/Anyátok/Tekintetes Úr) vagy Lőrincz Sándor Lörke (Trottel/Marina/AMD). Az írásokat eredeti dalszövegek egészítik ki, a könyvhöz tartozó különleges mellékletben pedig a ’80-as évek magyar punkzenekarainak és tagjainak idővonala böngészhető át.
