Mikor életemben először a Trafóban jártam Pintér Béla Titkaink című előadására látogattunk el az apukámmal. Ez az este két számomra meghatározó kapcsolatot is elindított, a Pintér Béla és Társulata iránti rajongásomat és a Trafóhoz való kötődésemet. Így, ezzel a látogatással hirtelen került nagyon magasra a léc.
Ezután körülbelül egy évvel, az első egyetemi szemináriumom keretein belül látogattam el a Liliom utcába újra, ahol a Trafó Galéria aktuális kiállításán vezettek körbe minket a tárlat kurátorai. Az órát megelőző várakozás és beszélgetés során hallottam két nálam pár évvel idősebb lány beszélgetését arról, hogy a korábbi években mennyi élménnyel lettek gazdagabbak a Trafónak köszönhetően. Azon a szeptemberi napon világossá vált számomra, hogy ez egy olyan hely, amely kiemelt figyelmet szentel a fiatalok megszólítására. Mi lehetne ennél izgalmasabb egy elsős egyetemista hallgatónak, aki épp csak belekóstolt a főváros művészeti életének körforgásába?
Azóta rendszeres látogatója vagyok a Trafónak, ami a feljebb említett tökéletes „első találkozásunk” mellett annak is köszönhető, hogy a kortárs művészeteknek otthont adó hely igazi paradicsom azok számára, akik gondolatébresztő produkciókat szeretnének megtekinteni. A színházi előadások mellett van itt koncert, kiállítás, közönségtalálkozó, tánc, performansz és számos egyéb program. Ezek közül számomra külön szimpatikus a Gondolat Generátor, a Trafó műhelye, amely segít a programokat továbbgondolni, értelmezni, megvitatni, hozzájuk kapcsolódva újat alkotni.
A helyszínre érkezve –függetlenül attól, hogy az éppen külső-e – olyan térben érzem magam, amely egyszerre élmény-, érték- és közösségteremtő. Nevéhez híven igazi kortárs problémakörökkel kísérletezik. Egy hiánypótló és az életemben meghatározó nagybetűs KÖZÖSSÉG, amelyhez kedvünk szerint csatlakozhatunk egy-egy program keretein belül. Mindenkinek ezt ajánlom, nem fogjátok megbánni!
Kiemelt kép: Árpási Sára a Trafóban (Fotó: Gádoros Márk)
