Almási-Tóth András, a Magyar Állami Operaház művészeti vezetőjének értelmezésében debütál Muszorgszkij Borisz Godunov című operája április 27-én az Andrássy úti teátrumban, a címszerepet a Kossuth-díjas Bretz Gábor énekli majd, az OPERA Zenekarát, Énekkarát és Gyermekkarát Alan Buribayev vezényli.
A romantika és a realizmus ötvözésével kísérletező Modeszt Petrovics Muszorgszkij 1868-ban kezdett el foglalkozni a gondolattal, hogy Puskin Borisz Godunov című drámájának arra alkalmas jeleneteiből operát írjon. 1869-ben befejezett művét azonban a szentpétervári cenzorok visszautasították, többek közt a hangsúlyos női főszereplő hiányára és a szólisták a kórushoz viszonyított kis szerepére hivatkozva. Muszorgszkij a kritikáknak engedve 1872-re dolgozta át művét, ekkor került bele többek közt Marina Mnisek lengyel hercegnő szerepe és közös jelenete az ál-Dmitrijjel, valamint a darab zárásául szolgáló forradalmi kép. A darabot végül 1874-ben mutatta be a szentpétervári Mariinszkij Színház.
A történet szerint Borisz Godunov, Rettegett Iván korábbi bizalmasa azután emelkedik cári rangra, hogy gyámsága alatt a gyermek cárevics, Dmitrij, homályos körülmények közt meghal. Borisz hiába bizonyult korábban tehetséges vezetőnek, a történtek miatt érzett felelőssége egyre inkább nyomasztja, miközben a gyanús haláleset mögött a cár ellenlábasai politikai gyilkosságot sejtenek. Az eseményeket kihasználva Grigorij, a kiugrott szerzetes elhatározza, hogy Dmitrijnek adja ki magát, és lengyel segítséggel megdönti a cár hatalmát. A rendező a Borisz Godunov Magyarországon teljes egészében még be nem mutatott, 1869-es ősváltozatát választotta alapul, amely a cár lelki vívódását helyezi a középpontba. A darab látványvilágát a rendező régi alkotótársaival valósította meg: az orosz történelmi korszakokon átívelő jelmezeket Lisztopád Krisztina, a minimalista díszleteket és a világítást Sebastian Hannak tervezte. Az előadásban látható kisfilmeket Czeglédi Zsombor készítette.
A Borisz Godunov címszerepét a márciusban Kossuth-díjjal kitüntetett Bretz Gábor alakítja. A nemzetközi operaéletben is tevékeny basszbaritont hangi adottságai mellett életkora is predesztinálja a szerepre, mivel épp egyidős az általa megformált történelmi figurával. A cár gyermekeit Topolánszky Laura (Fjodor) és Brassói-Jőrös Andrea (Kszenyija), riválisait Kovácsházi István (Sujszkij herceg) és Ódor Botond / Pál Botond (Grigorij), a szerzeteseket Palerdi András (Pimen), Aleksei Kulagin (Varlaam) és Kiss Tivadar (Miszail) formálják meg. A további szerepekben Wiedemann Bernadett (Dajka), Haja Zsolt (Scselkalov), Szántó Andrea (Kocsmárosné), Pataki Bence (Poroszló) és Zajkás Boldizsár (Mityuha) láthatók.
A darab magyarországi bemutatója 1913-ban, a Rimszkij-Korszakov-féle átdolgozásban valósult meg a Magyar Királyi Operaházban. A Hevesi Sándor rendezésében, Egisto Tango vezényletével, Szemere Árpáddal a címszerepben színre vitt produkció azonban csak négy előadást ért meg. Mérsékelt volt a sikere Márkus László 1930-as színrevitelének is, Sergio Failoni vezényletével. Az igazi áttörést 1947-ben Nádasdy Kálmán rendezése hozta meg a darabnak, Székely Mihállyal a címszerepben, Ferencsik János vezényletével. Ezt követően 1955-ben Oláh Gusztáv, 1962-ben Mikó András vitte színre, majd 1976-ban ugyancsak Mikó állította színpadra itthon először az 1872-es ősváltozatot, ami hét éven át volt műsoron. Az OPERÁ-ban legutóbb Szinetár Miklós rendezte meg 1999-ben, ugyancsak a Rimszkij-Korszakov-féle változatban. A Borisz Godunovebben a formában utoljára 23 éve, 2001-ben szerepelt az Operaház műsorán.
Kiemelt kép: A Borisz Godunov alkotócsapata (Fotó: Nagy Attila)
