Mivel Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének veretesebb nyelvezetét a mai kor embere alig-alig érti meg, így Nádasdy Ádám magyarázó jegyzeteivel, valamint a nehezebb szövegrészek prózai átiratával kiegészítve is kereskedelmi forgalomba került már egy kötetvariáns az eredeti mű hiánytalan szövegeivel. Ám maga a cselekmény szintén bonyolult, és sok benne az abszurd, meseszerű elem, ezért a történet rekonstruálása mindannyiszor hatalmas kihívás elé állítja a színházi szakembereket. Ami a legkézenfekvőbb megoldásnak ígérkezik ilyenkor, hogy változzon meg a formanyelv: Tengely Gábor annak idején például a az általa színre vitt produkcióban bábokat és hús-vér embereket egyaránt szerepeltetett, de az alapműből az esztendők során vegytisztán bábos verzió is született. A Művészetek Palotájában jó tíz éve egy egyetlen prózai mondatot sem tartalmazó, énekes-zenés-táncos anyag állt össze Herczku Ágnes főszereplésével és Jankovics Marcell látványterveivel, ha pedig szóba került a néhai rajzfilmrendező neve Vörösmarty drámai költeményének egyik átiratával összefüggésben, itt szükséges megemlíteni egy már szintén elhunyt pályatárs nevéhez fűződő ugyanilyen tematikájú projektet: Dargay Attila képes forgatókönyvének felhasználásával készül ugyanis a Csongor és Tünde egészestés animációs verziója jelenleg. Ennek megvalósulását az ikonikus rajzfilmrendező egy vele készült interjúban a vágyainak tetejeként, csúcsaként emlegette, majd óriási lelkesedéssel beszélt a történetben szereplő boszorkány, Mirigy, meg a három ördög, Kurrah, Berreh és Duzzog karakterének papírra vetett kinézetéről, melyek az akkor bemutatott vázlatok tanúsága szerint igencsak Dargaysra sikeredtek. Ezért különösen szép gesztus, hogy bár Csongornak és Tündének a képi megjelenítése kicsit más lesz, mint ahogyan azt az ötletgazda annak idején megtervezte, Dargay Attila kedvenc figurái viszont változatlan formában jelennek majd meg a mesében.
Hogyha visszatérünk a rivaldák világába, akkor ott még mindig találunk Vörösmarty Mihály drámai költeményének tekintetében merész és furcsa megoldásokat,elképzeléseket. A Maladype Színházban például mindkét címszereplőt Szilágyi Ágota játszotta, mert náluk voltaképpen minden Tündéről szólt, aki kitalált magának egy Csongort, végigvezette őt a mesei úton, és közben különböző próbatételek elé állította. A Debreceni Csokonai Nemzeti Színház 2015-ös vállalása azért számított forradalminak, mert a darab szövegbázisa úgy lett összerakva, hogy a nézők a Vörösmarty-féle életművet is megismerhessék egyúttal, ezért ebbe az előadásba a szerző egyéb költeményeinek részletei is belekerültek, hogy komplexebbé tegyék azt. Szabó Borbála író és dramaturg ezzel szemben pont, hogy modernizálni akarta, és a tinédzserkorú célközönséghez közelebb vinni a sztorit az Átriumban, így született meg a Kerengők (Csongor, Tünde) című átirat, ahol Tünde egy számítógépes játék karaktere, Csongor pedig folyton a gépe előtt ülő, agorafóbiás kamasz. Őt a felnövésben és a leválás folyamatában a Mirígy nevű anyukája hátráltatja, aki boszorkány itt is, ám egy más vonatkozásban.

Jelenet a Csongor és Tünde című előadásból (Fotó: Vörösmarty Színház)
Czukor Balázs Csongor és Tündéje, aminek 2024. február 3-án volt a premierje a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, mutat némi rokonságot az előbbi koncepcióval, rendezőként ugyanis nagyon szereti a mai kor igazságát megkeresni és feltárni az általa színre vitt valamennyi produkcióban. Ha pedig az alapanyagban valamiféle logikátlanságot vél felfedezni, akkor nem rest annak nagyon gyorsan funkciót keresni. Így esett meg a Jászai Mari Színházban, hogy Molnár Ferenc Üvegcipőjének kis cselédlánya, az öregedő Sipos Lajos műbútorasztalos alkalmazásában álló, és őérte végletesen rajongó Irma a darab első felvonásának zárásaként odavackol a délutáni szunyókálását töltő Sipos mellé, és az előadás végén a boldog végkifejlet feletti örömködés helyett Czukor Balázs rendezői teóriája nyomán ugyanehhez a jelenethez jutunk vissza, arra való utalásként, hogy a Sipos Lajossal együtt átélt mesébe illő történéseket Irma csupán csak álmodta. Médeia története egy csoportterápiás foglalkozásba ágyazva talál utat magának egy másik elgondolásban, és Czukor Balázst bizony Székesfehérváron sem hagyja cserben a híres rendezői bátorsága, amikor a Csongor és Tünde férfi főhősét egy pandémiaszerű szituációban hosszú esztendőkre négy fal között rekedt állampolgárként ábrázolja egy olyan fiktív korszakban, amikor ráadásul egyéb súlyos ökológiai problémák is érintik a Földet, ezért az elfogyasztható víz mennyisége napi szinten szabályozva van. Czukor Balázs olvasatában Csongor egy kiábrándult, depresszív, és vélhetően életközepi válságon is áteső negyvenes, aki a fantáziavilágba menekül, hogy ott megleljen valamit, amitől teljes, vagy legalábbis az eddiginél teljesebb lehet az élete. Ha megnézzük, hogy más rendezők kikre osztották Csongor szerepét az elmúlt években, akkor olyan nevek merülnek fel, mint Kaszás Attila, akinek a játékmodora mindig magában rejtette a szenvedélyességet, és Vörösmarty művét is ezzel az attitűddel közelítette meg, vagy Fehér Tibor, aki előnyös külseje okán a megformált főhős királyfi-jellegére terelte a figyelmet, a Székesfehérváron Csongorként látható Sarádi Zsolt játékdinamikája viszont merőben eltér attól, ami egy átlagos Csongor és Tünde előadásban elvártnak ígérkezhet. A világot érintő anomáliák ugyanis kissé megtörték az általa játszott karakterben a lendületet és az életkedvet. A Vörösmarty Színház mostani Tündéje, Erdős Lili sokkal inkább hozza figurájának sztenderdjeit, hiszen már kisugárzásában is tiszta, naiv és törékeny, amilyen egy képzeletbeli tündérlány lehet, a Szabados Luca tervei alapján elkészült jelmeze mutat csak némi modernitást és elemelkedettséget, de ez a produkció valamennyi szereplőjének viseletére igaz, mivel minden hősnek és hősnőnek megjelenik ebben a feldolgozásban egy meseiséget nélkülöző, hús-vér, és sokszor gyarló emberekre jellemző gesztusa, megnyilvánulása, kivetülése. A Zentai Magyar Kamaraszínház saját verziójában Perényi Balázs rendező már tett arra kísérletet, hogy a folyton egydimenziós gonoszként ábrázolt Mirígynek igazát és lelkiségét megkeresse, és Czukor Balázs fejében sem egy bibircsókos, idős banya jelent meg, mikor Kerkay Ritára osztotta ugyanezt a szerepet, persze a színésznő maga is sokat tett azért, hogy darabbéli karaktere árnyaltabb legyen. Ebben a feldolgozásban a tündéri rangra emelt Ilma Tündével való interakciójában megcsillanni látszik egy jelzésszinten felmutatott újfajta viszonyrendszer, Ballér Bianka Ilmája hasonlóan jól funkcionál egyébként a darabban Balgát alakító Kricsár Kamill-lal közös jelenetekben. Az önironikus játékmód utóbbi színművésznek szinte az állandó fegyvere, ám ugyanerre a Csongor képzeletbeli vándorlásai során megjelenő ördögöket, Kurrahot, Duzzogot és Berrehet megszemélyesítő Juhász Illésnek, Imre Krisztiánnak és Kelemen Istvánnak is megvan a lehetősége, a közönség pedig nagyon hamar a cinkosukká lesz mindebben, amint tisztába jön azzal a felismeréssel, hogy a trió a darabból áradó melankóliát képes feloldani szinte valamennyi rezdülésével. Decsi Edit Ledér jelmezébe bújva olyan modernséget sugalló gesztusokat tesz, amelyek miatt az egyik leginkább mainak ható karaktere a történetnek. Kiváló ellenpontja Varga Mária az Éj szerepében, merthogy a klasszikus színjátszási hagyományokat követi, ráadásul itt is tanújelét adja annak, hogy a legtisztábban, legmívesebben beszélő színművésznők egyike. Az elsősorban színészi minőségében megismert, ám zeneszerzéssel is foglalkozó Lelkes Botond a produkció zenei anyagáért és képi világáért, látványtechnikai megoldásaiért, vizuális effektjeiért felel, amelyek összessége többlettel látja el a történetet, és nagyon jellegzetes atmoszférát teremt, Jeli Luca pedig díszlettervezőként követi az alkotói szándékot megsegítő törekvéseket.

Jelenet a Csongor és Tünde című előadásból (Fotó: Vörösmarty Színház)
A Vörösmarty Színház egyébként ezer szállal kötődik a Csongor és Tündéhez, hiszen 1831-ben éppen Székesfehérváron adták ki az alapművet, így a helyi teátrum azt különböző koncepciókban többször is műsorára tűzte. A mostani verzió azok számára lehet különösen kedves, akik nem ragaszkodnak dogmaszerűen a hagyományos megközelítéshez, sem pedig a készen tálalt megoldásokhoz, Czukor Balázs ugyanis tesz róla, hogy a nézők ne maradjanak passzív szemlélők, és az előadás megtekintése közben gondolkodniuk kelljen.
Kiemelt kép: Jelenet a Csongor és Tünde című előadásból (Fotó: Vörösmarty Színház)