Az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Harmat Kiadó Véssey Miklós Apa kezdődik című kötetét, amely a szerző apasággal kapcsolatos írásait, esszéit, egyperceseit gyűjti össze.

Véssey Miklósnak eddig több írása jelent már meg kortárs folyóiratokban, a Képmás magazinban, az Élet és Irodalomban, és 2019 óta kezdett írni tárcanovellákat az apává válás küzdelmeiről, örömeiről. Ahogy fogalmaz „a mindennapi feladatokból kiindulva próbáltam eljutni egyrészt a humor, másrészt a líraibb megszólalás felé, felvállalva a gyengeségeket, nehézségeket, körbejárva az apai szereppel kapcsolatos sztereotípiákat, elvárásokat, hagyományokat és azok modernkori érvényességét. Ezekből a rövid szövegekből állítottam össze az Apa kezdődik! című kéziratot.” A szerzőt Lackfi János ajánlotta a kiadó figyelmébe, aki azontúl, hogy rövid ajánlást is írt a kötethez, Véssey nagy támogatója, pártfogója.

Nehezen lehetne egyetlen mondattal összefogalni az Apa kezdődik című kötet tartalmát, annál is inkább, mert az abban található 49 írás olyan műfaji sokszínűségről árulkodik, amelyet éppen ezért képtelenség egyetlen egybe besorolni. Talán valóban az „egypercesek” a legtalálóbb, és nem csak azért, mert 2-3 oldalas művekről van szó, amelyek ha nem is egy, de pár perc alatt valóban elolvashatók, hanem mert ezekbe éppúgy belefér a groteszk vagy abszurd, mint a líra vagy a drámaiság. Pár éve már magyarul is olvasható Fredrik Backman (Az ember, akit Ovének hívnak szerzője) Amit ​a fiamnak tudnia kell a világról című kötete, amely alapjaiban nagyban hasonlít ehhez a könyvhöz, de kidolgozásában mégis teljesen más. (Így, aki ehhez vagy – az egyperceseknél maradva – Örkényhez hasonló írásokat vár, csalódni fog.)

Nem tudni, hogy Véssey írásaiból mennyi a valós életből, vagyis az apaságból, az apai létből ténylegesen merített, de az mindenesetre igaz, hogy némely egyperces roppant mód személyes – legyen szó akár filozofikus, akár végtelenül humoros művekről. A szerző olykor megkapó őszinteséggel vall kételyeiről, gondjairól, de ugyanúgy érződik az anyák felé nyújtott tisztelet is. Azonban bármennyire is jól sikerültek ezek az írások, a szerző legnagyobb erőssége a humorban rejlik. Hozzám az olyan írások kerültek közel, mint a Párbaj (amelyben két apuka a játszótéren vívja meg élet-halál harcát az egyetlen óvodai szabad helyért), a Játszótéri apatípusok (amelyben négy különböző típusba sorolja az apákat), az Elégtétel (amelyben az apa nagykorúvá vált fiával látogatja meg egykori, a nevelésbe mindig beleszóló szomszédot), a Ruhamaffia (amely az állandóan gazdát cserélő babaruhákról szól) vagy a Találkozás (amelyben egy férfi különös ismeretséget köt egy hozzá hasonló öregúrral). Ezeknél érződik leginkább, hogy Véssey mennyire jól ismeri a férfi- és az apai lelket, nem egyszer olyan esendő, de a külvilág számára mégis erős és szikár férfinak mutatva szereplőit, mint amilyenek valójában vagyunk.

Rövidsége okán gyorsan elolvasható ez a kis kötet, amelyet Tabák Miklós grafikái díszítenek, de szinte bizonyos, hogy időről időre lekerül majd a könyvespolcról, akár csak egyetlen egyperces újraolvasásának erejéig is.

Véssey Miklós: Apa kezdődik, Harmat Kiadó, 144 oldal

Kiemelt kép: Véssey Miklós az Ünnepi Könyvhéten dedikálja az Apa kezdődik című kötetét (Fotó: Véssey Miklós Facebook oldala)