André Calvi nyolcévnyi szünet után visszatér, hogy szembenézzen élete minden eddiginél nagyobb kihívásával.

Frei Tamás tavaly ősszel új regénnyel jelentkezett, amelyben napjaink legkomorabb világpolitikai eseményeit és annak elképzelt következményeit állította a középpontba. A Puccs Moszkvában a nem túl távoli jövőben játszódik, a több éve húzódó orosz-ukrán háború holtpontra jutott, egyik fél sem tud felülkerekedni a másikon, de egyelőre tűzszünetre sincs kilátás. Ráadásul a gerillaháború most már Ukrajna határain túlra is átterjedt: Moszkvában orosz civileket ölnek az ukrán partizánok, miközben az oroszok nyugat-európai politikusok és üzletemberek ellen követnek el merényleteket. Amerika kitart Ukrajna mellett, Kína pedig Putyint támogatja, a világ pedig aggódva figyeli a fejleményeket. Minden jel arra utal, hogy az ukrán vérfürdőnek csak egyféleképpen lehet véget vetni, Putyint csak egyvalami képes megállítani: egy puccs Moszkvában.

Kíméletlen az idő: még másodéves egyetemista voltam, amikor megjelent Frei Tamás első könyve, A megmentő (nem szép dolog, de volt, hogy az előadásokon a hátsó padban ülve olvastam a regényt, annyira letehetetlen volt), idén pedig már a harmincas éveim közepénél tartok. Ebben a regényben tűnt fel először André Calvi alakja, aki az elmúlt 13 évben további három kötetben (A bankár, 2015, Agrárbárók) szállt szembe gonosz oligarchákkal, vette fel a korrupcióval szemben a harcot és próbált túlélni a különböző politikai hatalmas csatározásai között. Ezt követően hosszú évekig „szabadságolta magát” – szerencsére csak ő, hiszen Frei Tamás 2019-ben megjelentette Bábel című, önálló regényét. Most azonban eljött az idő, hogy André Calvi visszatérjen. (Bár itt rögtön egy pontosítással kell élnem, ugyanis Frei már neki látott a sorozat következő regényének, azonban az orosz-ukrán háború kirobbanásakor izgalmasabb témának találta, ezért új történetbe kezdett.)

Frei Tamás művei a kémregény, a spekulációs politikai thriller és a kalandregény határmezsgyéjén mozognak, és habár történeteit rengeteg valós háttérinformációra építi fel, a cselekmény nagyrésze fikció. Annál is inkább, mert a „jövőbe tekint”, könyveiben bizonyos politikai események és döntések mentén képzeli el, hogyan alakulhat a világ sorsa. Már a kezdetektől a sorozat egyik nagy erényeként tartható számon, hogy az alapos kutatások és adatok ellenére sem válnak szárazzá, tankönyvszerűvé a történetek, a kötetek sokkal inkább közelebb állnak az igényes lektűrhöz – ez pedig mindenképpen Frei írói stílusát dicséri. Ami az elmúlt 13 évben rengeteg fejlődésen esett át, mára a szerző is sokkal magabiztosabban veti papírra a cselekményt, amely egyébként továbbra is olyannyira pergős, mintha filmet néznénk. (Erről is több interjúban nyilatkozott, hogy amerikai forgatókönyvek mintájára írta meg a regényeket, ezért kapunk több, rövidebb, térben és időben is ugráló fejezetet.)

Frei Tamás (Fotó: HVG)

A történelembe a közeljövőben kapcsolódunk be, amikor is az amerikai és a francia elnök fejében megszületik egy többlépcsős terv. Ennek következtében Berlinből Moszkva felé egy teherszállító repülőgép indul, a fedélzeten létfontosságú alkatrészekkel, amelyeket a szankciók által sújtott orosz gazdaság számára juttatnak el. Csakhogy ezek mellett akad valami egész más is, amit az amerikai titkosszolgálat rejtett el. A tervben fontos szerep jut André Calvinak is, aki viszont magában a regényben inkább mellékszereplői státuszba kerül. Persze, sorsának alakulásáról így is képet kapunk, éppen ezért az ő történetszála tekintetében szükséges ismerni az előzményeket – a regény cselekménye viszont anélkül is érthető.

A Puccs Moszkvában című kötetben Frei továbbra is tanúbizonyságot ad profizmusáról, otthonosan mozog a világpolitikában, tudja, hogyan lehet úgy keverni a szálakat, hogy azok egyrészt valóságosnak hassanak, másrészt mindvégig lekössék az olvasó figyelmét. Az is érződik a történeten, hogy számára valóban fontos volt ennek a megírása, így alaposan utánajárt a valóban létező személyek élettörténetének, megvizsgálta a nyilatkozataikat, politikai döntéseiket, és ezek alapján képzelte el, hogyan reagálnának bizonyos eseményekre. Példának okáért olyan részletességgel írja le Putyin dolgozószobáját, mintha mindennapi bejárása lenne oda – és ez csak egy a sok közül.

A regény meglehetősen bátor, sok mindenről próbálja lerántani a leplet, összefüggéseiben megmutatni a döntések miértjét, azonban nagy előnye, hogy nem kíván egyik oldal pártjára sem állni. Mindvégig objektíven áll a szereplőkhöz is (legyen az valós vagy fiktív), akiket a lehető legjobb módon igyekszik árnyalni, megmutatva azt az arcot és személyiséget, amely túlmutat a médiában látottatokon. Éppen ezért – nézőponttól függően – ugyanúgy izgulhatunk Putyinért, mint Andréért, de sokszor még a legkisebb szereplők is közel kerülnek a szívünkhöz.

Az sem titok, hogy Frei Tamás szeretné, ha a regényei nemzetközi sikereket is elérnének, erre pedig – amennyiben a külföldi kiadók felfigyelnek rá – minden esélye meg is van, hiszen a Puccs Moszkvában pontosan az a történet, amely már csak globális nagypolitikai témájánál fogva is képes arra, hogy felkeltse bármely olvasó érdeklődését. Addig viszont, amíg erre nem kerül sor, csendesen örüljünk annak, hogy mi, magyarok ismét kiváltságos helyzetbe kerültünk azáltal, hogy van nekünk egy Frei Tamásunk.

Frei Tamás: Puccs Moszkvában, Libri Kiadó, 568 oldal

Kiemelt kép: Frei Tamás: Puccs Moszkvában (Szerzőportré: Frei Tamás Hivatalos Facebook oldal)