Augusztus végén jelent meg A lány a vonaton című első regényével egyből világhírűvé vált Paula Hawkins legújabb thrillere, a Vakfolt című kisregény.
Edie és Jake házassága látszólag sziklaszilárd alapokon áll, ám egyik reggel a férfit holtan találják az óceánparti házukban. Jake-re régi közös barátjuk, Ryan talál rá – mialatt a nő éppen nála húzza meg magát egy házastársi veszekedést követően. Életük ezt követően még inkább felfordul: a gyilkosság első számú gyanúsítottjává Ryan válik, Edie pedig kénytelen egyedül visszaköltözni az egykori családi fészekbe, ahol minden egy csapásra nyomasztóvá vált. A különös hármast a gimnáziumi évek óta – a barátságon túl – egy sötét titok köti össze, amely, úgy tűnik, évtizedek múltán lát napvilágot.
Paula Hawkins a világ egyik legismertebb és legsikeresebb thrillerszerzője. Zimbabwéban született, és 1989-ben költözött Londonba, könyvei sikere előtt újságíróként dolgozott. Első regénye, A lány a vonaton 2015-ben jelent meg, 2016-ban pedig a filmváltozat is a mozikba került, Emily Blunttal a főszerepben. Második műve, A víz mélyén 2017-ben, a harmadik, a Lassan izzó tűz pedig 2021-ben látott napvilágot. Könyvei világszerte több mint huszonhét millió példányban keltek el. A lány a vonaton 2015 legjobban fogyó könyve lett, és a könyvkiadás szinte minden rekordját megdöntötte: negyvenhat nyelvre fordították le, ötven országban jelent meg, több mint száz hétig nem került le a New York Times bestsellerlistájáról – ebből negyven hetet a lista élén töltött.
Paula Hawkins (Fotó: Phoebe Grigor)
A lány a vonaton kétségkívül megosztó alkotássá vált: az olvasók többsége kimondottan szerette, azonban akadtak olyan ellenvélemények is, amelyek középszerű írásnak, gyenge thrillernek találták. Ez utóbbi oka feltehetőleg annak köszönhető, hogy Hawkins egészen új oldalról közelítette meg a műfajt, a grip lit, vagyis a „női thriller” első íróinak egyike volt. Ezen regények rendszerint női főhőssel operálnak és elsősorban a női olvasókat is célozzák meg (de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a férfiakat ne tudnák megszólítani), az akciójeleneteket a pszichológia váltja fel, vagyis a feszültség a szereplők belső lelki világából ered. Az elbeszélő nem egy esetben megbízhatatlan mesélő is egyben, akinek gondolatai meglehetősen zavarosok, ezáltal az olvasót is mindvégig bizonytalanságban tartja, hogy a cselekmény valóban úgy történt-e meg, ahogyan leírták.
A Vakfolt, bár terjedelmét tekintve – alig 128 oldal – kisregény, szintén ebbe a műfajba tartozik, de jóval tömörebb, mint az elődök. A rövidebb történethez kevesebb szereplő és kevésbé bonyolultabb cselekmény párosul, vagyis az elsődleges cél nem az, hogy hosszan merengjünk az igazságon (jobb esetben erre nincs is időnk, ugyanis egy fél délután/szűk két óra alatt el lehet olvasni), hanem, hogy egy elgondolkodtató történetet olvassunk – izgalmakkal fűszerezve – a toxikus kapcsolatokról. A cím ugyanis arra utal, hogy Edie szemét sok esetben hályog fedi: különösen igaz ez a Ryannel való viszonyára. A gyilkossággal való gyanúsításnak köszönhetően kezdi egyre világosabban látni a helyzetet, ugyanakkor Hawkins azt is kiváló érzékkel mutatja be, hogy milyen módon tudunk szemet hunyni bizonyos dolgok felett, ha azok olyan személyhez köthetők, akik igazán közel állnak hozzánk. Ilyen esetben az igazság elfogadása pedig még nehezebbé válik.
Természetesen a szerző nem elégszik meg ennyivel, ebben a rövid kis történetben is képes több alkalommal is meglepni az olvasót a hol már előre borítékolható, hol pedig a valóban kiszámíthatatlan fordulatokkal. A történet befejezése abszolút váratlannak mondható, amellyel újabb görbe tükröt tart elénk. A Vakfolt nem több egy, az átlagostól jobbnak mondható, ugyanakkor túl mély nyomot az olvasóban nem hagyó thrillernél, de érezhetően nem is akarja megváltani a világot. Nem ad annál többet, mint amit ígér: egy könnyen olvasható, szórakoztató pszichológiai krimi ez, amibe némi morális filozofálgatás is jól belefér.
Paula Hawkins: Vakfolt (Blind Spot)
21. Század Kiadó, ford.: Tomori Gábor, 128 oldal
Kiemelt kép: Paula Hawkins: Vakfolt (Fotó: 21. Század Kiadó)
