„Amikor nem értem saját magamat, mindig eszembe jut Esti” – Interjú Szilágyi Bálinttal

December 10-én mutatják be a Budapest Bábszínházban a Kosztolányi Dezső novellái alapján készült Esti Kornél című bábelőadást. A közelgő bemutató kapcsán Szilágyi Bálinttal, a darab rendezőjével beszélgettünk. 

Miért pont a bábszínházi rendezői szakirányt választottad?

Ennek prózai oka van: ez a képzés indult abban az évben rendezőszakon, amikor jelentkeztem. Nem ismertem a műfajt, semmit sem tudtam róla. Az ELTÉ-n magyar szakon tanultam, de nem éreztem jól magam, tudtam, hogy váltanom kell. Hallottam legendákat, hogy milyen nehéz bekerülni a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ez kíváncsivá tett. A színház világa eléggé vonzónak tűnt, de színészként nem tudtam magamat elképzelni. Valamiért rögtön a rendezést céloztam meg. Viszont akkor már négy félévet eltöltöttem a felsőoktatásban, tehát ha megvárom, hogy induljon prózai rendezői képzés (legalább még 4 év), kifutok az államilag támogatott féléveimből. Ez a prózai ok: a pénzhiány. Úgy mentem el a felvételire, hogy előtte megnéztem két bábelőadást. Nyitottan és kellően tudatlanul vágtam bele a tanulmányaimba. Sok szerencsés véletlen kellett ahhoz, hogy itt kössek ki.

Jól gondolom, hogy azóta teljesen máshogy viszonyulsz a bábszínházhoz?

Persze! Rengeteg minden történt velem az ötéves képzés alatt, sok ember hatott rám. Az életem is átalakult. Már szinte semmi sincs bennem abból, aki a felvételi idején voltam.

Jelenleg az Esti Kornélt próbáljátok a Budapest Bábszínházban. Miért esett erre a történetre a választásod?

Ennek több oka is van. Egyfelől ez egy olyan történet, amit bábokkal lehet igazán szemléletesen elmesélni. Az Esti Kornél egy alteregó-sztori, amelyben vagyok Én és van Ő. Látszólag különbözünk, mégis egyek vagyunk. A bábszínház ezt a képet adja minden alkalommal. Van a báb és aki mozgatja. Egymás nélkül nem létezhetnek mégis különböznek egymástól. Másrészt a mű sokat segített abban, hogy megértsem saját magamat. Minden embernek van egy esti és egy nappali oldala. Nekem is. Általában az esti az, amiről nem szívesen beszélünk, mert tele van titokkal, sötétséggel, árnyakkal és homállyal. De ettől függetlenül ugyanúgy része az életünknek. A kedvenc íróm, Daniel Kehlmann azt mondja, hogy az ember egy képlékeny káosz, bárki képes bármire. Az Esti Kornélban ez is benne van. Amikor sötét gondolataim vannak, amikor nem értem saját magamat, mindig eszembe jut Esti. Most átkerültem az esti oldalra. Lement bennem a nap. De bízom benne, hogy majd újra felkel. Ezenkívül nagy szerepe van a műben a gyerekkornak. Kosztolányi évtizedeken át írt Esti Kornél szövegeket, kezdetben még anélkül, hogy létezett volna Esti figurája. Végül csak halála előtt néhány évvel rendezi a történeteket kötetbe. Rákkal küzdött. Tehát az Esti K. egy haldokló ember gondolatai arról, hogy mi fontos az életben. Végtelenül leegyszerűsítve arra jut, hogy az emberi élet legtisztábban a gyermekkorban nyilvánul meg. Nekem is van egy gyerekem, sokat figyelem őt. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy Kosztolányinak igaza van.

Mi volt az előadás alapkoncepciója, amin elindultatok?

Kosztolányi 41 Esti Kornél-novellát írt. Ez természetesen nem fér bele egy előadásba, válogatnunk kellett. Végül nagyjából egy tucat történetet használtunk fel a szövegkönyv megírásakor. Az volt az ötletünk, hogy Esti életét próbáljuk meg elmesélni. Egy ember életútját születésétől a haláláig. Négy különböző korú színésszel dolgozom, van köztük huszonéves, harmincas, negyvenes, valamint egy idősebb. És ott van előttük az Esti báb, ami állandó. Ő nem öregszik, csak az ember, aki mögötte van.

Bábszínházban eddig főleg gyerekelőadásokat állítottál színpadra. Másként kell rendezni felnőtteknek szóló darabot?

Nem, és egyúttal meg is fordítom a kérdést: szerintem nem más gyerekeknek rendezni, mint felnőtteknek. Ha gyerekelőadást csinálok, akkor is magamon vagy olyan dolgokon gondolkozom, amik engem foglalkoztatnak. Az eddigi gyerekszínházi munkáim során soha nem éreztem azt, hogy a személyiségemnek vagy az érdeklődésemnek csak egy pici szeletét használnám.

De mindettől függetlenül mégis megvannak a maga kötött szabályai egy gyerekelőadásnak.

Természetesen egy gyerekelőadásnak léteznek íratlan játékszabályai. Ezeket én is betartom. Nem lehet három óra hosszú és figyelni kell a korosztályra. Egy 8 évesnek máshogy mesélsz, mint egy 4 évesnek. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy mi érdekli őket, mik a problémáik. De mégis azt tapasztalom, hogy a gyerekeknek nagyon szabadon lehet mesélni. Elfogulatlan befogadók, a világot is máshogy nézik. A szívükkel néznek, kevésbé az agyukkal. Nem az a kulcskérdés, hogy mindent értsenek, hanem, hogy egy maradandó színházi élményt kapjanak, és itt az élmény szón van a hangsúly. Egyébként mindent értenek is. De itt megint csak visszakanyarodom Kosztolányihoz és az Esti Kornélhoz: a gyermek mindenkiben ott lakozik, csak ahogy telik az idő, egyre mélyebbre kell ásni magunkban, hogy megtaláljuk.

Említetted, hogy az Esti Kornél egy olyan történet, amit igazán bábbal lehet elmesélni. A fentieken túl mi az, amit a báb adni tud a előadáshoz?

Abból indultunk ki, hogy Esti egy olyan személyiség, aki látszólag a főszereplő tökéletes ellenpólusa. Kosztolányi a rend, a szorgalom, a pedantéria, Esti pedig a koldusszegénység árán megvett szellemi szabadság. Kosztolányi az apollóni, Esti a dionüsszoszi ember. A történet előrehaladtával mégis az derül ki, hogy valójában nem különböznek egymástól. Az előadás végére eljutunk arra a pontra, hogy már teljesen lényegtelen, hogy ezt Én mondom vagy Ő mondja, mert az esti és a nappali oldal tökéletesen eggyé válik. Az ember így egész: mindenkiben van minden, csak mindig más jön elő. Beidegződések, neveltetés, ösztönök alapján. Esti is szorong, ő sem olyan szabad, mint amennyire az elején Kosztolányi nézőpontjából tűnik. Persze, hiszen, amikor Estiről beszél, mindig magára is gondol. Rendkívül ravasz könyv. Amit az első novella ígér, abból a későbbiekben semmi nem fog megvalósulni. Bábbal végtelen módon lehet érzékeltetni a két részre bontott személyiséget. Ő vagy az őt mozgató színész mondja? Ott van-e a kezében a báb vagy nincs? Ránéz-e közben vagy sem? És végig érezzük, hogy ők valójában egyek. Estit a találkozásai révén ismerjük meg, minden jelenetben az emberi küszködés valamilyen formájával találkozik. A bábok használata itt már tovább ágazik. Esti útjába szélsőséges helyzetben lévő emberek akadnak, akiket újabb és újabb bábokkal jelenítünk meg. Tudatosan keresi ezeket a találkozásokat, szédül az élet kibogozhatatlan és mély zűrzavarától, mert az életet szeretné megérteni. Szinte az összes létező bábtechnika megjelenik majd az előadásban.

Többször dolgoztál már a társulattal. Milyen a mostani munka velük?

Nagyon bensőséges. Négy színésszel dolgozom, ami nem sok, ráadásul a Kemény Henrik Terem is kicsi. Nagyon intim a tér, általában egy-két szereplős darabok mennek ott, ennyien még soha nem játszottak ebben a teremben. Mind a négyen – Zsombor, Sanyi, Gyöngyi vagy Mara (Barna Zsombor, Márkus Sándor, Blasek Gyöngyi, Pallai Mara – A szerk.) – máshogy közelítik meg a szerepet, teljesen különbözőek azok a jelenetek, amikben ők a főszereplők, de a végén ebből a sokszínűségből alakul majd ki egy életút. Az is teljesen más, ahogyan a bábot mozgatják. De pont ez a lényeg: Esti Kornél bárki lehet.

Viszonylag sűrű volt az évadkezdés számodra: Nyíregyházán a Farkas vs. Piroska, a Radnóti Tesla Laborban a Csillagképek előadást mutatták be a rendezésedben. Ilyenkor mennyire folynak össze a próbák?

A három előadás előkészítése nagyjából párhuzamosan zajlott – egyébként érdekes, hogy a Csillagképek is a párhuzamos dimenziókról szól. (mosolyog) Az Esti Kornél tervelfogadása például egybeesett a Csillagképek próbáival. Ez a három munka szorosan követte egymást, némileg fedésbe is került. A Csillagképeken már júniusban, 4 hónappal a premier előtt elkezdtünk dolgozni. Ugyanakkor ennek is megvan az előnye, az előadások hatnak egymásra: a Farkas vs. Piroska szövegkönyvébe például beleírtam egy-két gondolatot a Csillagképekből. Ráadásul mindhárom produkcióban együtt dolgoztam Márkus Sándorral, az ő személye a kapocs. Ő mellettem Esti.

Említetted, hogy van egy gyermeked. Vele jártok már bábszínházba?

Két és fél éves, eddig kettő előadásra vittük. Élete első színházi élménye épp a Budapest Bábszínházban volt. De nyilván, ahogy nagyobb lesz, egyre gyakrabban megyünk majd színházba.  A következő mese februárban, Szegeden, már a saját rendezésem lesz.

Kiemelt kép: Szilágyi Bálint (fotó: Brozsek Niki, Radnóti Színház)