„Ami ezzel az alkotással történt, az egy kisebb csoda” – Interjú Hajduk Károllyal

Hajduk Károly négy éven keresztül volt a Vígszínház társulatának tagja, olyan előadásokban játszott főszerepet, mint a Haramiák, a Don Juan vagy éppen a Liliom. Szeptembertől szabadúszóként dolgozik, de mint mondja, különösen érdekes évad elé néz. A napokban mutatták be a mozik Tóth Barnabás Akik maradtak című filmjét, amelyben Hajduk alakítja Körner Aladárt, a lelkileg sérült nőgyógyászt. A színésszel a jövőbeni terveiről, egy izgalmas színházi kezdeményezésről, a filmbéli szerepéről és az ahhoz kapcsolódó próbafolyamatról beszélgettünk, valamint az is kiderül, hogyan lesz egy alacsony költségvetésből készült tévéfilmből Oscar-díjra nevezett alkotás.

2015 és 2019 között a Vígszínház társulatához tartoztál. Van olyan szerep vagy előadás, amire nagyon jó szívvel emlékszel vissza?

Több is van. Nagyon szerettem és a mai napig hiányzik a Haramiák című előadásunk, amit Kovács D. Dani rendezett, az volt az első munkám a színházban társulati tagként. Szintén szerettem Dani másik rendezését, a Don Juant, emellett a Szentivánéji álom is közel áll a szívemhez, szerencsére azt sokáig tudtuk játszani. A mai napig megy a Bűn és bűnhődés, Marmeladovot játszom benne, és igaz, csak egy kétjelenetes szerepem van, de az nagyon hálás és jó játszani. Alapvetően nem tudok olyan előadást mondani, amire nem emlékszem vissza szívesen, még az Egy éj a paradicsomban című darabhoz is fűznek jó emlékek, pedig az – lássuk be – nem sikerült valami fényesen.

Négy év után hagytad ott a társulatot. Miért döntöttél így?

Ennek több oka is van. Egyfelől úgy éreztem, hogy nekem most színészileg az fog jót tenni, ha mozdulok. Természetesen nem volt könnyű döntés, de szakmai szempontból éreztem, hogy meg kell lépnem. Tudtam, hogy ez mivel jár, korábban is volt váltásra példa az életemben. Másrészt elkezdett alakulni egy színházi kezdeményezés, aminek nagyon szerettem volna már a kezdeti időszakában is részese lenni.

Ez izgalmasan hangzik, tudnál kicsit mesélni róla?

Régóta, több mint egy éve készülődik ez, pár napja vált publikussá. Narratíva néven indul a kezdeményezés vagy formáció, ha fogalmazhatok így. Ez tulajdonképpen egy alakulófélben lévő színházi társulás, négy fiatal, de tapasztalt rendező – Kovács D. Dániel, Pass Andrea, Hegymegi Máté és Szenteczki Zita – közösen akar színházat, illetve társulatot csinálni. Természetesen nem állandó társulat formájában fogunk működni, két-három évig nem is tudnánk, csak projekt alapon. Van négy előadás-tervünk erre az évadra, ha az égiek is úgy akarják, akkor ezeket be is tudjuk mutatni. Az induláshoz a Radnóti Színház ajánlotta fel a segítségét: az első évadban, amíg nem lesz saját helyünk, addig a Tesla Laborban tudjuk bemutatni és játszani a darabokat. A hosszútávú terveink között pedig egy kinyitható kamion szerepel, amiben kamaraszínházként tudnánk működni, ehhez jönne egy kicsi, de állandó társulat. Ezek a hosszabb távú tervek, még sok-sok kérdőjellel.

Ezek szerint mind a négy produkcióban benne leszel?

Igen, nagy örömömre. A napokban fogjuk elkezdeni Kovács D. Danival a Kurázsi és gyerekeit próbálni, ebben Peter Lambot, a szakácsot, gúnynevén Pipáspétert játszom majd. Szenteczki Zita Galgóczi Erzsébet művéből készít színpadi változatot Törvényen belül címmel, ebben Marosi főhadnagyot játszom, aki a nyomozást vezeti a határon lelőtt újságírónő ügyében. Tavasszal lesz Pass Andrea rendezésének a bemutatója, ő Gogol A köpönyeg című elbeszélését dolgozza fel. A jelentéktelen címet viseli, én pedig a légy leszek benne, aki Akakij Akakijevicsnek a gondolatait mondja ki. Elképesztően izgalmas feladat és kihívás színészileg, gondolj bele, egy orosz műben eljátszani a legyet! Az évad végén pedig Hegymegi Máté fog rendezni, erről azért nem beszélnék részletesen, mert még sok kérdőjel van a produkcióval kapcsolatban.

Ezen kívül lesznek még bemutatóid?

Igen, egyfelől a Vígszínházban továbbra is műsoron marad a Liliom, a Hamlet, A diktátor és a Bűn és bűnhődés, ezekben továbbra is játszom, bár ezek nem új szerepek. A korábban említett négy produkció mellett a Radnóti Színházban lesz egy munkám, Valló Péter rendezésében, A szerelmesek házaiban leszek Lickhese. Sűrű évadom lesz, öt bemutatóval, de ennél többet és jobbat nem is kívánhatna egy színész.

Akkor, ha jól gondolom, egyelőre élvezed a szabadúszást.

Alapvetően nagyon szeretek társulathoz tartozni, de azt nem tartom egészségesnek, ha én magam vagy valamelyik társulati tag érezhetően nem érzi jól magát hosszú távon, ennek ellenére mégis kényszerül maradni egy helyen. Nem áltatom magam azzal, hogy most sokkal jobb lesz nekem, mert sok kollégát ismerek, akik szabadúszók, sejtem mivel jár.  Egy intézményhez tartozás, és ami azzal jár, vagyis, hogy minden hónapban napra pontosan megkapod a fizetésed, ad egy biztonságérzetet, ez nálam most megszűnt. Negyvenévesen, családapaként ezért is gondoltam több soron végig a döntést. A másik oldalon viszont ott voltak a terveink, amiket meg akarunk valósítani és szerencsére az én évadom is villámgyorsan összeállt. Nem fogok hazudni, nem vagyok teljesen nyugodt a jövőt illetően, de egyelőre nem bánom. Remélem, jövőre is ezen az állásponton leszek.

Mostanában volt egy másik munkád, szeptember végén mutatják be a mozik az Akik maradtak című filmet, amiben az egyik főszerepet játszod. Mesélnél a történetről és a karakteredről?

A film F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyvének adaptációja, a történet közvetlenül a II. világháború utáni időkben játszódik. Érdekes ez az korszak: már gyűrűznek be az ’50-es évek, a Rákosi-rendszer és a kőkemény szocializmus-kommunizmus, viszont nagyon frissek még a háború, pontosabban a koncentrációs táborok sebei. Az emberek, akik maradtak, próbálják élni az életüket a háború utáni Budapesten, közben várják haza a szeretteiket. Sokakról lehetett tudni, hogy meghaltak, viszont ugyanilyen nagy számban voltak azok, akikről abszolút nem volt információ, hogy élnek-e még, hazatérnek-e valaha. A film ezt a világot mutatja be két ember életén keresztül: az egyik egy fiatal lány, Süni a beceneve, ő a szüleit várja vissza, a másik egy idősebb nőgyógyász, Körner Aladár, aki viszont konkrétan tudja, hogy elvesztette a családját – őt alakítom én. A férfi teljesen bezárkózott: végzi ugyan a munkáját, de vegetatív, mondhatni zombi életmódot folytat, a mélyben azonban folyamatosan dolgoznak az őt ért traumák, családjának elvesztése. Ez a két ember egy adott ponton találkozik, mindketten megmozdítanak valamit a másikban, végül egy egészen szívmelengető kapcsolat bontakozik ki köztük. De azt, hogy mindez hova fut ki, nem árulom el. (mosolyog) Aladár karakterében éppen az volt komoly kihívás színészileg, hogy nagyon keveset kommunikál kifelé mindabból, ami őbenne történik, mégis láttatni kell valahogy ezeket a csöndes tragédiákat. Nagyon odafigyelve és patikamérleggel a fejben kellett játszani. Nincs lehetőség látványos érzelmek megmutatására, mégis ott kell legyen egy teljes lelkivilág, sors és múlt. Pokolian izgalmas színészi feladat volt.

Milyen volt a közös munka Tóth Barnabással, a rendezővel?

Barnabással korábbról ismertük egymást, egyszerre jártunk a Színművészetire, ő filmrendező-, én meg színész szakra, de az egyetem elvégzése után soha nem dolgoztunk együtt. Többnyire követtem a munkásságát, tudtam, hogy a Momentán Társulat tagja, az Újratervezés című kisfilmjét pedig különösen szeretem. Barna egy nagyon szeretni való, rendkívül nyitott ember, de nem csak vele, az egész stábbal jó volt dolgozni. Ami nem annyira megszokott, hogy rengeteget próbáltunk a felvételek előtt, ami azért is volt hasznos, mert Szőke Abigél (Süni alakítója – szerk.) és az én karakterem nagyon sokat van együtt a filmben, ehhez pedig kellett, hogy kölcsönösen megismerjük egymást, bízzunk a másikban. Azt is tudni kell, hogy az Akik maradtak alapvetően tévéfilmnek készült, a költségvetése is ehhez igazodik. Kevés idő jutott magára a forgatásra, őrületes tempóban haladtunk, ezért is volt fontos, hogy próbáljunk előtte, ezáltal minden jelenetről volt már bizonyos tudásunk, korábban többféleképpen is kipróbáltuk azokat, nagyjából tudtuk, mi működik. A rohamtempó ellenére azonban kifejezetten jó, családias hangulat uralkodott, félreértések nélkül, könnyen tudtunk dolgozni.

A regényt, ami alapján készült a film, olvastad? Abból tudtál esetleg meríteni?

Ezúton is elnézést kérek az írónőtől, de az az igazság, hogy ha a forgatás előtt olvasom el, az csak bezavar. Nekünk a forgatókönyvből kell dolgoznunk, azokat a jeleneteket játsszuk el, amik abban szerepelnek, arra és a rendezőre kell hagyatkoznunk a szerep megformálásakor.

Az Akik maradtak lett a hivatalos magyar jelölés az idei Oscar-díj nemzetközi film kategóriájában. Számítottatok ekkora sikerre vagy abszolút meglepett titeket is a hír?

A magam részéről borzalmasan örülök a nevezésnek, de közben széttárt kezekkel, értetlenül állok a helyzet előtt. De ezt mindjárt megmagyarázom. Mi mindannyian hittünk abban, hogy nagyon szép és értékes film született meg. Késő tavasszal volt egy stábvetítés, amire néhány közeli ismerőst és természetesen a stábtagokat hívták meg. Már ott és akkor nagyon szép, dicsérő szavakat kapott a film, mind külsősöktől, mind szakmabeli emberektől. Mindennek ellenére, mégis kissé gyászos hangulat uralkodott, mert tudtuk, hogy ennek a filmnek lesz majd egy 2020-as tévés bemutatója és pont. Nem volt keret reklámozásra, promócióra, azt sem hittük, hogy lesz valaha mozis vetítése. Barna többször említette, hogy megpróbálják majd fesztiválokon bemutatni, de én ennek a folyamatába már nem láttam bele, kimaradtam belőle. Aztán egyszer csak jött a hír, hogy mégis lesz mozis premier itthon, onnantól kezdve minden apró hírnek örültünk. Egy-másfél hét leforgása alatt pedig eljutottunk oda, hogy Magyarország ezt a filmet fogja nominálni az Oscarra a nemzetközi film kategóriában. Próbálom, próbáljuk mindannyian felfogni, hogy mindez tényleg igaz. Ami ezzel az alkotással történt, az egy kisebb csoda. No meg persze rengeteg ember kőkemény munkája.