„Álmok és ideák nélkül nem lehet színházat vezetni” – Interjú Barnák Lászlóval

A tavalyi jubileumi évad és a rekordszámú nézőszám után magasra került a léc Szegeden. A Szegedi Nemzeti Színházat és a Szegedi Szabadtéri Játékokat is igazgató Barnák László nyugodt szívvel kijelenti, hogy mindegy, hogy melyik produkcióra váltanak jegyet a nézők, mert a minőség és a környezet minden esetben ugyanolyan lesz. A kínálat színes és széles az ország legnagyobb, kuriózumnak számító szabadtéri fesztiválján. Június 22-én Boban Markovicsék indítják az évadot, ami augusztus 20-án a Chicago című népszerű musical-el ér véget. Barnák László főigazgatóval beszélgettünk.

Tavaly februárban „örökölted meg” a Szegedi Nemzeti Színház mellé a Szegedi Szabadteret is. Így az idei évadnak már kellő tapasztalattal kezdhettél neki. Könnyebb volt így a tervezés az előadásokkal kapcsolatban?

Tavaly februárban vettem át a szabadtéri ügyvezetését, majd május 1-én a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. megszűnt és beolvadt a Szegedi Nemzeti Színházba. Nekem az volt fontos, hogy a kettőt külön márkaként kezeljem, és arra is ügyelünk, hogy ne legyen keresztfinanszírozás az összevonás miatt. Olyan, mintha két divíziónk lenne: megvan mindkettőnek a maga szervezőcsapata, és időnként természetesen vannak átfedések. Gyakorlatilag megnövekedett a Szegedi Nemzeti helyszíneinek száma, hiszen a nagy színház és a kis színház mellett most már ott van az Újszegedi szabadtéri színpad, a Dóm téri színpad, valamint a Regionális Összművészeti Központ, így gyakorlatilag 5 helyen találkozunk a nézőkkel. Ha a pandémia és minden más viszontagságoktól mentes évet akarnánk alapul venni, akkor egy sikeres, 120 ezres színházi évad után, a tavalyi jubileumi szabadtéri évadban, 66 ezren fordultak meg a különböző programokon. Egy erős 180 ezres elérést lehet így generálni. Országosan is az egyik legnagyobb összevont kulturális intézmény lettünk, de legalábbis nagy hatókörrel bíró. Óriási logisztika egy évad összeállítása, hiszen rengeteg tényező tudja hátráltatni a folyamatokat. De abból a szempontból valóban könnyebb volt a helyzetem, hogy szabad kezem volt a programokkal kapcsolatban.

Június 22-én elindul a szezon, hogy álltok a jegyértékesítéssel?

A teljes szabadtér 50%-át tudtuk eddig értékesíteni, több olyan előadás van már most, amely majdnem teltházas. Érzékelhető, hogy óvatosabbak a nézők, de szerencsére panaszra nincsen okunk.

Tavaly magasra tettétek a lécet: a Jézus Krisztus szupersztárral kezdtetek. Idén melyik nagyszabású közönség kedvenc darab érkezik Szegedre?

Idén a Mamma Mia! lesz a nagy visszatérő. Korábban évekig teltházzal ment, ezért gondoltam, hogy érdemes lenne visszahívni. Ez egy könnyed, generációkat is összekapcsoló, szórakoztató produkció, amelyben a Szegedi Nemzeti Színház egyik tagja, Szaszák Zsolt is főszerepet játszik. Nagyon tehetséges, fiatal énekes-színész. De minden egyes Dóm téri produkcióban ott lesznek a mieink. Például a Szabadság, Szerelemben olyan módon, hogy azt koprodukcióban hozzuk létre a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel. Zsuráéknak ( Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezetője – A szerk.) meg is van az a hagyománya, hogy amikor Szegedre érkeznek, akkor a Szegedi Táncegyüttessel vagy a Tiszavirág Néptáncegyüttessel szorosan együttműködnek, sok szegedi vagy Szeged környéki gyerek szerepel az előadásban. Ez azért is érdekes, mert a környéken nagyon komoly néptánc élet van. Azt gondolom, hogy egy ekkora jelentőségű és méretű, országosan is legnagyobb szabadtéri színházi fesztiválnak kell, hogy legyen kulturális missziója is. Ha csak musicaleket játszanánk, akkor nyilván minden jegyet el lehetne adni. Természetesen érzékelhető, hogy az opera és a néptánc ebből a szempontból lassabban jut el a nézőkhöz, de kulturális szempontból, a hagyományőrzés szempontjából és a műfajok színpadi fenntartása miatt is nagyon fontos, hogy teret adjunk ennek.  A Szegedi Nemzeti Színház státuszából kifolyólag is sokféle programot kínál, ugyanezt az elvet szerettem volna érvényesíteni a szabadtéri játékok során is. Ezért került be a néptánc mellett a La Traviata, amely az egyik legsikeresebb és legismertebb opera, mint ahogy a musicalek világában a Chicago.

A La Traviatát ki állítja színpadra a Szabadtéri Játékokon?

Eredetileg lett volna egy olasz partner, de nehéz volt az egyeztetés a pandémia idején, ezért úgy döntöttünk, hogy saját hatáskörben állítjuk színpadra. Ehhez felkértük Juronics Tamást, akinek már volt tapasztalata a Traviátával, ráadásul az egyik kedvenc operája, nagyon szereti és ismeri is. Ahogy egy évtizeddel korábban a Szegedi Nemzetiben, most is modernebb feldolgozásban szeretné színpadra állítani, ami természetesen a történetet és a zenét helyezi fókuszba. Olyan énekesekkel, akik nemcsak hazánkban ismertek és elismertek, hanem a határainkon túl is. Kolonics Klára, László Boldizsár, Alexandru Agache mellett felsorakoznak a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának fiatal művészei is. Nemrég volt nálunk egy díjkiosztó gála, ahol az évad legjobb női mellékszereplője díjat és a Dömötör-életműdíjat is Vajda Júlia nyerte meg, aki már több mint 40 éve van a pályán és hihetetlen energiákkal virgonc még most is a színpadon. Ő is ott lesz a szereplőgárdában, ahogy Szélpál Szilveszter is, aki szegedi viszonylatban az egyik legnépszerűbb operaénekes.

Ebben az évadban is találkozhatnak a nézők a Szegedi Nemzeti Színház művészeivel?

Igen, a társulatunk tagjait próbáljuk integrálni a szabadtéri programjába. Fontos, hogy a nézők is megismerjék azokat a társulati tagokat, akik egész évadban nálunk dolgoznak. Ugyanakkor a szabadtéri akkora lépték, például a Chicago esetében hat előadás lesz, ami csaknem 24 ezer nézőt jelent. Ahhoz hogy idevonzzuk mindenhonnan a nézőket, még nem elég a Szegedi Nemzeti társulatának az ismertsége. Ezért is van az, hogy évről évre vannak vendégek, olyan színészek, művészek, akiket országosan is ismerhetnek a nézők, filmekből, televíziós műsorokból, sorozatokból. Így esett a választás idén Nagy Ervinre, Janza Katára, Ónodi Eszterre és Lakatos Márkra.

Márk egy kicsit kakukktojásnak tűnik a névsorban. Mi lesz az ő szerepe?

A konferanszié szerepében fog debütálni a színpadon. Népszerű, és ez a műfaj – most, hogy reggeli műsort is vezet,- nem áll távol tőle. Béres Attila rendezőnek volt egy olyan elképzelése, hogy azt a bizonyos 15 perc hírnevet – ami évekkel ezelőtt volt nagy szám, mert most nagyjából 15 másodpercre korlátozódott -, Márk kicsit provokatív személyiségén keresztül jól lehet érzékeltetni és bemutatni, így esett rá a választás. De mellettük természetesen ugyanúgy ott vannak a szegedi teátrum tagjai vagy például Mészáros Máté, aki szintén nem ismeretlen a nézők számára. Jó karakterek, szerethetők és nagyon tehetséges színészek. Ez a fajta kettősség volt, ami miatt meghívtuk őket, de ők is örültek, mert a szabadtéri varázsa nemcsak a nézőknek, a művészeknek is élmény. A négyezres nézőtér nagyon különleges és egyedi, a színészeknek sem mindennapos.

Ha már a televíziónak köszönhető ismertséget említetted, Szaszák Zsolt (A Sztárban sztár korábbi versenyzője – A szerk.) népszerűségéből „profitált” a színház?

Érzékelhető, ha egy színészünk szerepel a tévében. Borovics Tamás az Aranyélet 3. évadában alakított nagyvállalkozót, majd bekerült egy másik sorozatba, megnyerte a Kaszás Attila-díjat, ez mind generál egyfajta figyelmet. Vagy Medveczky Balázs televíziós jelenléte is vonz nézőket a színházba, és nemcsak fiatal lányokat. Biztos, hogy ad egy pluszt, és én támogatom is mindig ezeket a kezdeményezéseket. A színésznek is új és más típusú feladat, de pénzkereseti lehetőség is, mi pedig kicsit rajtuk keresztül is tudjuk népszerűsíteni a színház előadásait. Volt is erre példa, hiszen Alföldi Róbert is vendégszerepelt nálunk vagy Székely Csaba darabját, a Mária országát mutattuk be a rendezésében, az is nagyobb figyelmet generált. Van ennek mérhető ereje és kell is, hogy legyen, és nyilván a saját művészeinket próbáljuk ebből a szempontból is pozicionálni. Szerencsére a város is odafigyel rájuk. Például Szilágyi Annamária, aki most kapott Szegedért Emlékérmet, ő rendezte korábban a Veres1 Színháznál az Anconai szerelmeseket, ami most vendégjátékként érkezik az Újszegedi szabadtéri színpadra.

Tavaly ünnepeltétek a 90 éves jubileumot, rengeteg plusz programmal, és rekordszámú, 66 ezer nézővel. Mit gondolsz, túl lehet ezt a számot szárnyalni?

Azt gondolom, hogy álmok és ideák nélkül nem nagyon lehet színházat vezetni. Azt tapasztalom – és nyilván nem vagyok ezzel egyedül -, hogy ez a mostani időszak, amiben vagyunk, talán fokozottabban ad igazságot ennek. Mert a pandémiás két évad után, amikor 9 hónapig zárva tartottak a színházak, nagy fellélegzés volt újra találkozni a nézőkkel. Újra úgy csinálni előadásokat, ahogy szerettük volna, nem a kameráknak, meg online videókkal jelezni, hogy itt vagyunk. De van mellettünk egy háborús helyzet, ebből fakadóan vannak embargók, jogszabály-változások, áremelkedések, ezek a színházat, a szabadtérit is érintik, hiszen az alapanyagárak jelentősen emelkedtek. Vagy hiány keletkezik, amit valahonnan pótolni kell. Illetve a közönség szempontjából – és ez nagyon fontos szempont -, hogy mire fordítják a nézők a pénzüket. Mekkora az az összeg, amit élményekre tudnak fordítani? Azt, hogy nálunk költsenek, nem lehet másképp elérni, minthogy az ember mindig a legmagasabb minőségre törekszik. És fontos, hogy olyan módon ad hírt erről, olyan tartalmakat gyárt, aminek híre megy. Most készült a Chicagohoz egy nagyon szuper fotózás, ami a Nők Lapja Évszakokban jelenik meg 10 oldalon keresztül. Megpróbálunk olyan tartalmakat is létrehozni, amikkel el lehet érni a nézőket anélkül, hogy marketingre költenénk azt a pénzt, amit esetleg faanyagra kell most elkölteni. A tervek már tavaly elindultak, de amit betervezünk nyáron, azt felülírja az ősz, az őszt a tél és így tovább.

El sem kezdődött még az évad, de már a következőn töröd a fejed? 

Igen. A következő évre is van már tervünk, egy új hazai bemutató, partnerségben egy budapesti kőszínházzal. Ennél többet nem is tudnék mondani, a tervek megvannak, mindkét fél nyitott rá, és szeretné megcsinálni, de a költségvetés, a többlettámogatási lehetőségek mind-mind felülírhatják ezt. Nehéz előre tervezni, de intézményvezetőként nekem ez a dolgom, hogy terveket hozzak és a költségvetéshez mérten próbáljam ezeket megvalósítani. Szem előtt tartva a társulat fejlődését és mozgását, és természetesen azokat a szempontokat is, hogy mire lehet nyitott a néző. Mindig az a cél, hogy ne az olcsó siker felé mozduljunk el, hanem tudjunk kedvet támasztani a magasabb és minőségibb szórakoztatás irányába. A szabadtéri vonatkozásában is nagyon fontos, hogy milyen címekkel jelentkezik a színház, kik az alkotók.

Maradjunk még az idei évadnál: idén első ízben koncertek is lesznek.

Igen, ez újdonság lesz az évadban. Újszegeden hirdettünk egy koncertsorozatot, ami az én fejemből pattant ki, mert azt láttam, hogy a nyári időszakban nincsenek olyan koncertek, amelyek a középkorú generációt megmozgatnák. A 30-as, 40-es és 50-es korosztályra gondolva hívtuk meg Dés Lászlót, a Budapest Bárt, a Csík zenekart, Rost Andreát vagy a Boban Markovics Orkestar csapatát, akikkel indul az évad. Ehhez kellett az a fenntartói plusz szándék és támogatás, hogy tudjunk a színpadnak fedést készíteni, ami megengedi, hogy ezeket a koncerteket biztonsággal meg tudjuk tartani.

A színpad fedésén kívül a hangtechnika is megújul idén. Elkészült?

A Dóm téren a hangtechnikával megpróbálunk egy szintet lépni, és az egyik legkorszerűbb eszközökkel, mikroportokkal igyekszünk magasabb minőséget képviselni a produkciók részére is és a nézőknek is. A mindkét helyszínre kilátogató nézők reményeim szerint érzékelni fogják a különbséget.

Melyik előadást várod a legjobban az idei évadból?

A Chicagót és a Traviátát. Mindkettő saját bemutatónk, ráadásul az elejétől a végéig ott bábáskodom az egész folyamaton. A jelmezeket, a díszlettervezést, a gyártás fázisait is szinte mindkét esetben mi csináljuk. De legjobban azt várom, hogy meghalljam az első tapsot. Az nagy büszkeség lesz, nem a magam munkája, hanem az egész csapat miatt. Egy ilyen szabadtéri fesztivál ideje alatt csaknem 1500-an fordulnak meg kint, a táncosoktól kezdve a Kossuth-díjas művészekig – az önkéntesek, a teljes háttércsapat, a biztonságiak, a jegyszedők, vagyis sok száz ember megélhetését is jelenti a Szabadtéri Játékok. Szeged városának és az egész régiónak a vendéglátását és turizmusát is erősíti. Szeged élhető, lüktető és zöld város, ahol sok mindent lehet csinálni, de a Szabadtéri egy erős mágnes ebből a szempontból.

Hamarosan véget ér a Nemzetiben az évad és szinte kezdődik is a szabadtéri. Nyár végén pedig fordított a sorrend, szinte összecsúsznak a szezonok. Pihenni lesz időd?

Most elutazok gyorsan, mert később nem nagyon lesz rá időm, és feltöltődve jövök vissza.

Színház lesz a programban?

Ahova megyek, ott is van szabadtéri színház, de most tényleg csak kikapcsolódás lesz. A szervezésben nem vettem részt. (nevet)

Kiemelt kép: Barnák László (Fotó: Szegedi Nemzeti Színház)