Áldozatnak áldozata – Kritika az Árva szörny című előadásról

Az „árva szörny” kifejezés eddig csupán legfeljebb Tóth Árpád, illetve Pilinszky János egy-egy költeményéből köszönhetett vissza mindazok számára, akik az irodalmat jobban kedvelik az átlagosnál. Nemrég azonban ugyanez a jelzős szerkezet a rivaldák világában szintén utat talált, hiszen a közönség az áprilisi ősbemutató óta megismerhetett ezen a címen egy kortárs magyar pszichodrámát. Topolcsányi Laura egyfelvonásosát legelőször a Veszprémi Petőfi Színházban megrendezett V. Lélektől-lélekig – A Színház Gyógyító Erejének Fesztiválja elnevezésű programsorozat keretében láthatták a nézők, akik a felőlük érkező legnagyobb elismerésként az évad végén a darabot a legjobb játékszíni előadásának is megválasztották.

Mielőtt megfejtenénk azonban a páratlan siker titkát, arra kell választ találnunk, hogy miért váltunk mindig nagyon szívesen jegyet a nagy pszichiátriai kórképeket, személyiségzavarokat bemutató filmekre vagy darabokra, és mit várunk el azoktól, pontosan milyen hatást. Vannak, akik az ilyen témájú színpadi vagy mozgóképes alkotások vonatkozásában pusztán az ábrázolt esetek köré rajzolt történetre kíváncsiak, mert az izgalmakat ígér, no meg kiszámíthatatlan fordulatokat, adrenalin-áramlást. Olyanok is akadnak, akiket a cselekmény fókuszába állított betegség tanulmányozása, netán alaposabb megismerése motivál, nem ritkán azonban több van e mögött, mint egyszerű kíváncsiság. A személyes érintettség már egy komolyabb indíttatás, ilyenkor ugyanis a néző az adott produkciótól és annak közreműködőitől valamiféle sorsközösséget, a személyes tapasztalataiban való megerősítést, visszaigazolást, a történet megtekintésétől pedig gondolatébresztést, megoldási javaslatot, sőt, feloldást vár. A jó pszichodráma – dolgozzon fel akármilyen pszichológiai jelenséget, magatartási anomáliát, mentális zavart, elmekórtani problémát – ideális esetben mindezek elegyét nyújtja át, a látottakra pedig a közönség az aktuális összetételétől függően mindig másként, ám alapvetően letaglózva reagál.

Az Árva szörny című színdarab érzékletesen követi nyomon a nárcisztikus személyiségzavar párkapcsolati szinten történő megmutatkozását, a Keller János színművész által szerep szerint megjelenített viselkedésminták azonban a vizsgált rendellenesség szinte valamennyi olyan jellemzőjét felvonultatják, amelyek egyéb társas viszonyrendszerekben is jelen lehetnek: szülő-gyermek relációkban, munkahelyi környezetben, vagy a különböző rokoni, esetleg baráti szálaknál. A megfelelő hatáskeltéshez viszont elengedhetetlenek a kiemelkedő színészi alakítások, Keller János pedig annak ellenére képes minden kétséget kizáróan felnőni a feladathoz, és bátran megmártózni a Robert nevű figura torz személyiségének mocsarában, hogy a rendezők ehhez hasonlóan negatív, szélsőséges, nagy érzelmi amplitúdójú karakter életre keltését igen ritkán, tényleg nagyon kevés esetben bízzák rá. Ő maga a jól ismert Kabaré musical Clifford Bradshaw-ját említi, mint a pályája során elsőként eljátszott „bekoszoltabb” figurát, de ugyanide sorolja a Werner Schwab-féle Pisztácia és mogyorót illetve a Szécsi Pál és Domján Edit tragikus szerelmét rekonstruáló Két összeillő ember című előadást, amely szuggesztív stílusban tárja fel két nagyon érzékeny, sérült ember fájdalmakban is gazdag románcát.

A mostani színdarabban Módri Györgyi alakítja a bántalmazott felet, Annát, és színésznőként sok egyéb egyéni készség, képesség mellett magáénak tudhatja azt a bravúrt is, hogy olyan színvonalat hozott egy napi sorozatba a felbukkanásával még valamikor 2007 tájékán, amivel abszolút mértékben kivívta akkor az addig eltelt esztendők alatt a műfaj összes rákfenéjével tisztába kerülő tévénézők szimpátiáját. Tehetsége iránt az Árva szörny esetében szintén nem merül fel kétség, bátran jeleníti, sőt éli meg a darabbéli asszony valamennyi lelki vívódását, gyengeségét, elesettségét, kiszolgáltatottságát. A nárcisztikus személyiségzavarral terhelt kapcsolatokban a szenvedő alanyok általában azok, akik a legközelebb állnak az őket ellehetetlenítő félhez, mivel ő a vele együtt élő személyektől várja azt, amit gyermekkorában nem kapott meg, hiszen a környezete folyton azt jelezte vissza neki egykor, hogy alkalmatlan, és hogy soha nem lehet elég jó. A színpadi mű pedig az indítékok kifejtéséhez, kibontásához kiválóan asszisztál, fokozatosan csepegtetve a szükséges információkat, amelyek végül a középpontba helyezett betegség valamennyi tüneti szeletkéjét a főhős vonatkozásában kiadják.

A színészpáros kitűnően működik együtt, egymás rezdüléseire jól reagál, és egy-egy szituációt megfelelően támaszt alá. Hozzá szükséges tenni: duójuk az előadás rendezőjével, Tasnádi Csabával kiegészülve összeszokott trióvá alakult az idők folyamán, hiszen a három színházi szakember már a Tortúra című pszichothrillernek színpadra állításakor is együtt dolgozott, ez pedig az Árva szörnnyel kapcsolatos munkafolyamatnak ugyancsak javára vált. További érdekesség, hogy a régebbi produkcióban felvázoltakhoz képest az erőviszony és a hierarchia ezúttal megfordul. A King-adaptációban ugyanis Módri Györgyi személyesíti meg a gonoszt, amikor a kedvenc regényfolyamának írójáért beteges mértékben rajongó ápolónő bőrébe bújva terrorizálja a túlélésért kétségbeesett harcot folytató áldozatát. A művészekre az előzetes tervek és elgondolások szerint egyébként egy harmadik közös projekt is vár, melynek részleteit még nem ismerheti meg a nyilvánosság.

Topolcsányi Laura színdarabja addig is szép jövő előtt áll, nem kis mértékben köszönhetően annak, hogy a megszokott koncepciókkal szemben egy kiegészítő programmal is ki van bővítve az előadás. A Veszprémi Petőfi Színház zászlajára tűzött ebben az esetben ugyanis egy nagyon érdekes célt és vállalást: a tapsrendet követően Kardos Klára klinikai szakpszichológus, Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes-kreatív menedzser, mentálhigiénés szakember segítségével, valamint a szereplők közreműködésével feldolgozó beszélgetésen vehet részt a közönség tagjai közül bárki, aki csak kíváncsi rá. Az eszmecsere közben pedig akár arra is fény derülhet, hogy milyen személyes aspektusai vannak a néző életében mindazoknak a momentumoknak, melyek a játékidő alatt az Árva szörnyben is megjelenítődtek.

Az idei nyáron a pszichodrámát az alkotók több helyszínre is eljuttatják: míg a már lezárult évad Veszprémben, a Latinovits-Bujtor Játékszínben érte Tasnádi Csabáék produkcióját, az a Vörösmarty Színház Kozák András Stúdiójában is kifejezetten nagy sikert aratott a hónap folyamán, a teátrumok szeptemberi újranyitását megelőzően viszont július 27-én 21 órától Balatonalmádiban, a Thököly utca 1. szám alatt található Kerényi Imre Kult-Magtár pincéjében is tartanak belőle még egy előadást.

Kiemelt kép: Keller János és Módri Györgyi az Árva szörny című előadásban (Fotó: Veszprémi Petőfi Színház)