„Áldott helyzet, amikor az ember megőrizheti a szabadságát és a játékkedvét” – Interjú Parti Nórával

Nemrég debütált a Centrál Színházban Woody Allen Tiszta őrület című darabja. A zseniális 90 éves alkotó írása a rá jellemző humorral feszegeti az emberi kapcsolatok törékenységét. Az előadás kapcsán Sheilát, a feleséget alakító Parti Nórát kérdeztük.

Mennyiben hasonlít hozzád Sheila karaktere?

Egyáltalán nem, nagyon sokat kínlódtam vele. Ő egy abszolút fegyelmezett politológus, aki mindig kivárja a meccsek végét. Én ennél sokkal hirtelenebb vagyok, sokkal inkább ösztönből cselekszem, ha olyan a helyzet, azonnal robbanok. Sheila velem ellentétben agyból dolgozik, ésszel próbálja lereagálni a szituációkat.

Te tudsz ennyire csípős lenni?

Na, az tudok lenni! Azzal a résszel nem volt gondom, de hogy lefegyelmezzem az érzéseimet vagy az indulataimat, az nekem nem menne. A történet szerint egyszer csak megjelenik a férjem exe, aki tulajdonképpen birtokba veszi a lakást, a férjemet, és az ott jelenlévő társaságot, amit Sheilaként végignézek, na, ez nálam teljesen elképzelhetetlen lenne, ki van zárva, hogy hagynám. Nálunk egy ilyen szituáció nem tartana öt percnél sem tovább, nemhogy az egész este róla szóljon, mert sokkal hamarabb közbelépnék.

Az előadás tulajdonképpen 75 perc tömény humor. Milyen volt próbálni?

Próbálni azért nehéz ezt a műfajt, mert nagyon gyorsnak kell lenni. Nem nagy monológokból áll, hanem egy mondatra egy mondat a válasz, ami megkövetel egy nagy fokú hirtelenséget, emiatt ritmusában nagyon ott kell lenni a másik szereplőn. És ugye próbálni komolyan kell, szinte vérre menően. Az nagyon jó, hogy a végeredményt végigneveti a közönség, de próbálni egy ennyire szórakoztató darabot iszonyú kemény feladat.

És vígjátékot sokszor nehezebb játszani is.

Igen, de én soha nem is úgy játszom, hogy ez most egy vígjáték, hanem hogy ez egy nőnek és a családjának a története. A nevetés mögött pedig nagyon komoly emberi problémák húzódnak meg, olyanok, amelyek, ha nem is ennyire sarkítva, de bárki életében jelen lehetnek. Az eddigi visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy a humor mellett a téma mélységét is vette a közönség.

Közel áll hozzád a Tiszta őrület, és ez a fajta humor?

Igen, én Woody Allent nagyon szeretem, örültem, amikor Puskás Tamás elővette ezt a darabot. Woody Allent mind személyiségében, mind humorában egyedinek és utánozhatatlannak tartom. És nekem bejön a szarkazmusa, az önreflexiója is.

A darabbeli férjed Jake, akit Hevér Gábor alakít. Az elmúlt években nagyon összeszokott párost alkottok, segítette a folyamatot, hogy ismét vele játszol?

Nagyon! Az, hogy Gábor a férjem ebben a darabban is, ad egy nagyon erős biztonságérzetet nekem. Nagyon régóta ismerjük egymást, tudjuk, hogyan dolgozik a másik, ez mindenképpen ad egy pluszt a munkához, az egész folyamatnak volt számomra egy hazaérkezés érzése.

Merre dolgozol még mostanában a Centrál Színházon kívül?

Játszom az Orfeumban is szintén Gáborral, a Szkénében és a B32-ben a Nézőművészeti kft.-vel, a 6SZÍNben, az Improvizuál Produkcióval és Flódnizni is szoktam. Nem mondhatnám, hogy unatkozom.

Idén véget ért az életedben egy hosszú fejezet: megszűnt a Kultúrbrigád, amelynek nagyon régóta meghatározó tagja voltál. Mennyire viselt meg?

Benne volt ez már egy ideje a levegőben, ezért valamelyest fel lehetett rá készülni, nem derült égből villámcsapásként ért bennünket a dolog. Természetesen fájt, hiszen nagyon sok és jó előadást játszottunk a csapattal, és most egy szép, hosszú időszak lezárult. Próbálom a jó oldalát nézni, és azzal nyugtatom magam, hogy a topon hagytuk abba. Alapvetően mindig optimista vagyok, és hiszek abban, hogy minden vég egy új kezdetet is jelent.

Bevált neked a szabadúszás még a sok bizonytalansági faktorral együtt is?

Nagyon rövid ideig voltam társulati tag a Bárkában, még Alföldi Róbert idejében, ezt leszámítva mindig szabadúszó voltam. Nem is tudom elképzelni, hogy kötve legyek valahova, nekem ez így bevált, nem szeretnék ezen változtatni.

Mi alapján mondasz igen egy felkérésre?

A rendező és a kollégák személye alapján, mert a legfontosabb, hogy kikkel játszom együtt és ki rendezi. És persze a darab vagy a feladat is fontos, hogy miről szól. De elsősorban főleg emberfüggő vagyok, az az elsődleges szempont a döntéseimnél, mert nem mindegy, hogy kikkel töltöm összezárva azt a másfél hónapot, amíg tart a próbafolyamat.

Melyik az a közeg, ahol a legotthonosabban érzed magad?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megadta nekem a Jóisten azt a lehetőséget, hogy tényleg én magam dönthetek minden munkámmal kapcsolatosan. Így igazából mindenhol jól érzem magam, mert csak olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiket szeretek.

Könnyen alkalmazkodsz, könnyű veled?

Szerintem igen, és remélem, hogy ha a többieket kérdeznéd erről, ők se mondanának mást! Ha feladat van, én teljesen belevetem magam a munkába és a legjobb eredmény elérése lebeg a szemem előtt. Szinte mindenhol összecsiszolódott már a csapat, egymás rezgéseiből is értjük egymást, ami nagy könnyebbség a munkák során.

Közeledik az év vége, szoktál összegzést készíteni ilyenkor?

Én minden nap készítek számvetést, vagy legalábbis próbálom összegezni az aznap történteket. Nem szoktam előre nagy terveket szövögetni, viszont megköszönöm, ami van, és bízom abban, hogy jó jön. Sok szempontból kiszámíthatatlan a világ, és ez különösen igaz a mi pályánkra, emiatt sem szeretek nagyon előre tervezni. Nem tudom például, hogy mi vár rám a következő évben szakmailag, de én ennek az izgalmát is szeretem. Nem félek, nem görcsölök azon, hogy mi lesz, abban hiszek, hogy az a feladat, ami rám vár, az úgyis meg fog találni.

Már nagyok a gyerekeid, nem kaptak kedvet a színpadhoz?

18 és 15 évesek, egyelőre úgy tűnik, hogy nem vonzza őket a szereplés. Bár, ki tudja, mi lesz, mert a lányom táncol, a fiam pedig mostanában egyre többször szokta mondogatni, hogy nem is rossz az a meló, amit mi csinálunk. Ilyenkor azért igyekszem a tanulás irányába terelni, hiszen én is elvégeztem két egészen más irányú főiskolát, mielőtt véglegesen a színház mellett tettem le a voksom. Ez a pálya nagyon kiszámíthatatlan, ezért fontos, hogy legyenek más opciók is.

Te annak idején így képzelted, hogy nem is olyan rossz ez a meló?

Valahogy így. Ha az ember megőrizheti a szabadságát, megőrizheti a játékkedvét, akkor az egy áldott helyzet, és olyankor örömforrás a munka és nem kényszer.

Kiemelt kép: Parti Nóra (fFtó: Centrál Színház)