Azt, hogy mit is takar pontosan a koncertmusical kifejezés, azóta szeretnék megtudni az emberek, mióta Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója bejelentette, hogy a mostani évadban megrendezi a VIII. Henrik hat feleségének történetét sajátos formában elmesélő SIX-et. Toby Marlow és Lucy Moss közös projektje azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lenne, ha az egykori híres angol uralkodó nejei popdívákként jelennének meg napjainkban, és színpadi show keretében mesélnék el a történetüket történelmileg hitelesen, ám rengeteg humorral fűszerezve. A nézők közül az elcsípett beszélgetések tanúsága alapján többen úgy vélekedtek, hogy a megtekintett előadásról előzetesen nem képzelték, hogy olyan lesz, amilyen, ezért első körben álljon itt néhány példa az elmúlt esztendők hasonló vállalásaiból annak érdekében, hogy árnyalni lehessen a SIX musical hangulatáról, koncepciójáról a képet!

Mindössze hat színésznő, illetve a másik szereposztás szerint ugyanannyi popénekesnő lakja be a színpadot a szünet nélküli, 85 perc hosszúságú játékidőben, őket pedig a stílszerűen ugyancsak kizárólag hölgyekből álló zenekar kíséri, aminek megvan a maga szimbolikája, jelentősége. Hasonló nyomvonalon indul el Dan Goggin: Apácák című musicalje, ami a mostani premier helyszínén, a Madách Színházban is bemutatást nyert a kilencvenes években Psota Irén, Bencze Ilona, Hűvösvölgyi Ildikó, Kiss Mari és Kökényessy Ági közreműködésével. A cselekményben foglalt gombamérgezést túlélő apácák a valódi közönség előtt zajló jótékonysági koncertet rendeznek, hogy a befolyt összegből a szerencsétlenebbül járt társaikat eltemethessék, gálaestjük során pedig bizony egyéni életútjukat is meg lehet ismerni. Ebben a musicalben szintén csupán néhány színésznőre van bízva, hogy kibontson egy történetet, ráadásul ők is egy fiktív fellépés közepette teszik meg mindezt, pont, mint a karakterek a SIX-ben, és még a mindkettőben megmutatkozó kissé morbid humor megléte is stimmel. Ám míg az Apácák a régi revük hangulatát teremti meg minimál eszközökkel, addig a SIX a 21. századi szuperkoncertek dinamikáját, hangerejét és látványtechnikai elvárásait hozza nagy erőkkel. Ennélfogva olyan, mintha az Apácák képviselné ugyanabban a stílusban a múltat, a SIX pedig a jelent.

Jelenet a Six című előadásból (Fotó: Madách Színház)

Az Operettszínház égisze alatt bemutatott Oltári srácok (Altar Boyz) szereposztásonként öt népszerű férfiszínésznek, köztük Dolhai Attilának, Serbán Attilának, Mészáros Árpád Zsoltnak, Kerényi Miklós Máténak és Szabó Dávidnak nyújtott jelentős színpadi lehetőséget a kétezres években, és ez a darab az imént tárgyalt Apácáknál már sokkal egyértelműbb prototípusa volt a koncertmusicaleknek. A néző az előadásban látható képzeletbeli popcsapat utolsó fellépésébe csöppent bele, mindeközben a kacagtató szituációk mellett mély emberi drámák bontakoztak ki a háttérben. A fiúknak annak idején nagyon könnyen az ujjuk köré sikerült csavarniuk a javarészt hölgyekből álló közönséget, akik imádták a produkció interaktív mivoltát, és azt a tényt, hogy nyugodtan mellőzhetik azokat az előírásokat, amelyeket be kell tartaniuk a hagyományos színházi produkciók esetében. A látottak nyomán estéről estére sikítások, belehuhogások, odaszólások és hasonló spontán tetszésnyilvánítási kísérletek övezték a színpadi történéseket, az Oltári srácok tehát elérte azt, ami egy ilyen koncertmusicalnek a legfőbb mozgatórugója, meghatározó sajátossága, majdhogynem leglényege lehet. A SIX előadás hatását pontosan ezek az előbbi nézői reakciók tudják tovább fokozni, az ottani közreműködők ugyanis egy színtiszta koncerthelyzetet teremtenek, bár az eddigiekben felsorolt hasonszőrű darabokban jelenlévő sorsbemutatások a vicces dialógusokkal karöltve itt is megjelennek. Hozzá kell tenni, hogy az emberek hazánkban még mindig nehezen engednek fel színházi közegben, a SIX hazai alkotógárdája azonban rengeteget megtesz annak érdekében, hogy feloldja ezeket a gátlásokat, beidegződéseket. A színészek és énekesnők játékstílusa, a zenék sodró lendülete, Rományi Nóra valamennyi jelmeze, illetve a Vízvárdi András és Madarász János nevéhez fűződő, igazán 21. századira tervezett fényhatások és animációk egyvelege egytől egyig azt a célt szolgálja, hogy a teátrumok világában megvalósuló szórakoztatásnak egy megszokottól eltérő formájával sikeresen kísérletezzenek. Az előbbi ismérvek okán a SIX-et elsősorban azok a nézők élvezik igazán, akiket nem feszélyez az előadásból áradó nagyon erős koncerthatás, és/vagy nyitottak az újfajta színházi formulák iránt.

A Madách Színház egyébként tényleg gyakorta ad helyet újító szándékú projekteknek, a Kazinczy Lajos sorstragédiájáról szóló A tizenötödik című darab zenei világa például igencsak szokatlan módon egyszerre foglal magában a musical műfajára hagyományosan jellemző jegyeket, illetve olyan mai és modern irányzatokat, mint a hip-hop, vagy a rap. A teátrum falai között híres magyar írók, költők legendás szerelmeiről online megtekinthető, streamelt előadások készülnek, a repertoárba pedig Magyarországon még soha be nem mutatott zenés produkciók sora kerül be, mint amilyen a mostani koncertmusical.

Szirtes Tamás a Six bemutatóján (Fotó: Madách Színház)

Hazánkban a nem megszokott vállalások közé tartozik az is, hogy egy darabot az egyik szereposztás szerint nem színésznőkkel, hanem popénekesnőkkel adnak elő, ám a SIX esetében bizonyos tekintetben biztosra ment Szirtes Tamás rendező. Az Aragóniai Katalint alakító Horányi Julinak ugyanis nemcsak saját dalszövegeivel megspékelt számai vannak, de idén nyáron Gizellát alakította az István, a király rockopera jubileumi előadásán a Papp László Budapest Sportarénában. A Boleyn Anna jelmezét magára öltő Muri Enikő az Operettszínház jó néhány produkciójában szerepelt, Vágó Mártát és Sophie Sheridant az erre vonatkozó kiírások szerint pedig jelenleg is játssza a Madáchban. Hiennek sem Howard Katalin szerepe a legelső színházi projektje. Kim-ként is bemutatkozott néhány éve a Miss Saigonban, így ő lett a musicalnek a világon az első vietnámi származású, tehát a darabbéli karakterével a valóságban is megegyező nemzetiségű főszereplője, aki még a színészkollégai szerint sem csupán a külsejét tekintve volt alkalmas a szerepre. Parr Katalint a SIX-ben a popdívák csapatában Veress Mónika Nika jeleníti meg, és szintén nemcsak énekesnői minőségében szerzett magának nevet, hiszen a nézők számára az 56 csepp vér című musicalből, illetve a PS Produkció zenés darabjaiból is ismert lehet. A Seymour Johannát alakító Singh Viki gyakorta vezeti elő kevésbé sterilen, inkább lélekből fakadóan a popdalait, hasonlóan ahhoz, ahogyan a színészek állnak a zenés feladataikhoz estéről estére, az Anna von Kleve-t megformáló Herceg Erikának pedig annyira erős mindig énekesnőként is a színpadi jelenléte, hogy mindkettőjükről kijelenthető: jogosan kaptak a SIX-ben bizonyítási lehetőséget. Az ő hatosuknak kétségtelenül hatalmas koncertrutinja van, és zsigerből hozzák a popelőadókra technikailag jellemző általános jegyeket, ami körülmény az erre vonatkozó koncepció hatékonyságát nagy mértékben támogatja meg. Gadó Anita, a színészek teamjének egyik tagja már játszott egy csupán négy színésznő együttes játékára épülő rockmusicalben, a Lizzie-ben, így jól tudja azt, amit el is mondott akkor, amikor saját gyakorlati tapasztalatait a jelen íráshoz hozzáadta: elengedhetetlen egy ilyen show-nál a csapatmunka, mindenkinek végig száz százalékban egymásra kell hangolódnia, különben elvesztik a nézők figyelemét, és elvész az energia. Ha viszont a közreműködők egészen a függöny legördültéig képesek egymásra koncentrálva létezni, akkor egy rendkívül szórakoztató, új megközelítésű zenés darabot láthat a közönség alkalomról alkalomra. Gadó Anitának egyébként hatalmas fórja, hogy kisugárzásánál fogva egyaránt játszhat naivákat, nagyszerűen működött emiatt az Abigélben is, mint Vitay Georgina, valamint belevalóbb fiatal lányokat, mint azt itt, a SIX-ben megmutatta. Színpadi környezetben tökéletesen tetten érhető, hogy rendelkezik egy jó adag vagánysággal, és úgyszintén oda kell figyelni a különösen szép hangszínére, énekhangjára. Az előbb megemlített Lizzie musicalben Kardffy Aisha színésznő a főhőst alakította, láthatta már a közönség ezen kívül számtalan produkcióban, és Vitay Georgina szerepét Anitához hasonlóan ő is megkapta az Operettszínházban. Az egyéni ismérve a jellegzetes bája, a törékenysége és az énekbiztonsága, amely kombinációnak köszönhetően vélhetőleg még nagyon sok főszerep várja. Zsitva Réka a Madách Színház tánckarából került a teátrum színésznőinek élvonalába, a SIX-ben pedig Boleyn Annát alakítja, és előképzettségének köszönhetően egyáltalán nem okoz neki gondot Tihanyi Ákos koreográfiáinak elsajátítása. Az Aragóniai Katalint életre keltő Baranyai Annamáriának már akkor oda kellett figyelni az erőteljes, expresszív játékmodorára, amikor Sándor Péterrel énekelt duettet az Elisabeth musicalből a Lévay Szilveszter Nemzetközi Musical Énekverseny legelső alkalommal megrendezett gálaműsorában. Peller Annának és Gallusz Nikolettnek figyelemre méltó és feltűnő a mély maximalizmusba hajló gyakorlottsága, ennélfogva mindkettejüknek bőven akad olyan darabbéli pillanata, amely kapcsán a néző az alakításukat különösen szuggesztívnek látja.

Bármelyik szereposztáshoz legyen szerencsénk, minden szereplő egészen biztosan átadja magát a darab dinamizmusának, ezért elmondható róluk, hogy képletesen szólva lebontják a (szín)házat, hogy estéről estére újjáépíthessék a mítoszát VIII. Henrik angol király asszonyainak, valamint a koncertmusical műfajának.

Kiemelt kép: Jelenet a Six című előadásból (Fotó: Madách Színház)