„Akik itt fellépnek, mind szerelmesek ebbe a hangulatba” – interjú Barnák Lászlóval

A 90. jubileumi évadát ünneplő Szegedi Szabadtéri Játékok vezetését idén vette át Barnák László, aki a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója is. A nehézségekkel teli színházi év után a Szabadtéri Játékok igazi sikertörténet, 66 ezres nézőszámával egyértelműen bizonyítva, hogy a minőségi kultúrára minden körülmény között van igény. Barnák Lászlóval beszélgettünk.

Az év elején vetted át a Szabadtéri vezetését, mennyire lehetett akkor előre tervezni?

Február közepén vettem át a Szegedi Szabadtérinek az irányítását, nem sokkal az évad indulása előtt, egy olyan megörökölt programmal, ami 2020-ban valósult volna meg. Egészen májusig nem tudtuk meghirdetni azt a műsorváltozást, amit tulajdonképpen, a Szabadtéri már az elmúlt év végén eltervezett.  Tehát egészen a pandémiás korlátozások bizonyos fokú feloldásáig nem is tudtunk konkrét programot hirdetni, és a kampányt erősíteni, ami azt jelenti, hogy a Dóm téri produkcióknak az eladott jegykontingense nagyjából 20%-on állt a tavaszi időszakban, az Újszegedi pedig ennél is alacsonyabb volt. A május eleji műsorváltozás, illetve a kampány újraindítása után volt lehetőségünk arra, hogy feltornásszuk ezeket a számokat. Volt olyan saját produkciónk, ami kiesett, de került be a helyére olyan plusz előadás, amivel biztosíthattuk azt a sokszínűséget, ami a Szabadtérire korábban is jellemző volt.

A szezon elején ráadásul még kellett maszk, és védettségi igazolvány, ami nem feltétlenül kedvezett a színházaknak.

A júniusi Ajándékkoncerten, illetve a Jézus Krisztus Szupersztár első előadáskor még kellett, majd másnaptól feloldották a korlátozást. Ekkor érezhetően meglódult a jegyvásárlási kedv, érzékelhető volt az a megváltozott jegyvásárlási szokás, amikor is a nézők az előadás időpontjához közelebb kezdenek inkább jegyet váltani. A műsor változatossága, a nagyszerű előadások, amik összeálltak erre az idei évadra, egyértelműen felkeltették az érdeklődést. Már a nyitóelőadáson, a Szimfonikus Zenekar koncertjén háromezer néző volt, ami kiegészült egy nagyon látványos fényfestéssel is, elindítva a jubileumi évadot.

Milyen volt a látogatottsága az évadnak?

Azt kell, mondjam, hogy a sok bizonytalansággal induló Szabadtéri évad mégiscsak egy nagyon sikeres évaddá alakult a nyár folyamán, olyannyira, hogy a Szabadtéri rendezvényein mindösszesen 66 ezer nézőt láthattunk vendégül a két helyszínen, az átlag látogatottság elérte a 80%-ot.

Melyik előadás volt a legnépszerűbb?

A nagy musicalek voltak a legnépszerűbbek. A Dóm téren az Apáca Show, a West Side Story és a Jézus Krisztus Szupersztár előadásai vonzották a legtöbb nézőt, Újszegeden a Nők az idegösszeomlás szélén, illetve a Scapin furfangjai is nagy látogatószámmal bírtak, ami különösen öröm a számomra, hiszen ez utóbbi saját produkciónk. Nyilván nagyon fontos, hogy a vendégszínházak, a Magyar Állami Népi Együttes vagy a nagy musicalek létrehozói, olyan együttműködő partnereink voltak, akik átérezték ennek a pandémia utáni időszaknak a jelentőségét és közösen tudtunk osztozni az örömben.

Neked volt saját kedvenced az évadból?

Ez nehéz kérdés, mert természetesen elfogult vagyok, még akkor is, ha nem bábáskodtam a létrejötükkor. A Scapin furfangjai kivétel, mivel saját produkció, illetve a Szöktetés a szerájból is a Szegedi Nemzeti Színház és a Coopera koprodukciója, amit az évadban sajnos nem tudtunk bemutatni, ezért szerettem volna, hogy az előadás megszülessen Újszegeden. Klappolt az újszegedi környezethez, nagyon jó hangulatú előadás lett. Ezekben a művekben ráadásul több olyan, a Szegedi Nemzeti Színházhoz tartozó színész is be tudott mutatkozni, akik még nem léptek fel korábban a Szabadtérin. Szeretem a zenés műfajt, minden egyes produkciót megnéztem, volt, amit többször is. Egyrészt azért, hogy lássam a nézők reakcióit, és ellenőrizzem, hogy minden rendben folyik-e a háttérben, illetve hogy találkozzak azokkal a kollégákkal, akikkel évközben nem tudok. A Szabadtéri Játékok vonatkozásában erről nem nagyon szoktunk beszélni, de az is egy pozitív velejárója, hogy a szakma találkozik. Az előadások, próbák előtt és után a büfében beszélgetünk, nemcsak a produkciókról, hanem, hogy kivel mi van, tehát a Szabadtéri nagyon fontos szakmai találkozópontja is az országos színházi életnek. Ebből a szempontból is azt gondolom, hogy nagyon jó emlékekkel távoztak, akik itt voltak. Nagyon sok fiatal van, akik először léptek a Szabadtéri színpadára és sok olyan „öreg róka”, akik visszatérők és ugyanúgy szerelmesek ebbe a hangulatba, mint azok a nézők, akik többször találkoznak ezzel, és azt érzik, hogy újra és újra szeretnének visszajönni.

Az időjárás partner volt a programok során?

Igen, az égiek nagyon kegyesek voltak hozzánk. Mindössze egy-egy olyan előadás volt, a Jézus és a Kölcsönlakás, amit át kellett tennünk egy másik időpontra. A Puskás és az Apáca Show-nál volt olyan előadás, amikor a tapsrendnél kezdett el esni, de a nézők nem mozdultak, végigvárták az egészet. Ez inkább hozzátesz egy pluszt, hiszen amikor azt látja az ember, hogy a színpadon is vannak nagyjából százan, velük szemben 3500 néző és senki nem mozdul, senkit nem zavar az eső, akkor létrejön a színpad és a nézőtér között egyfajta kölcsönhatás, ez ott abban a pillanatban ki tud teljesedni, az tényleg egy felemelő érzés.

A nézők mennyire voltak „kiéhezve” az előadásokra?

Maximálisan. Érzékelni lehetett, hogy örömmel jönnek, örömmel vannak ott, és hát, ahogy szokták mondani, a néző a lábával szavaz, hiszen eljöttek. Nemcsak Szegedről vagy a környékről, hanem az ország számos pontjáról, volt, hogy 120-an jöttek Debrecenből egy West Side Story-ra. De kaptam olyan levelet is, hogy valaki itt kérte meg a kedvese kezét és nem tudnak maradni az esőnapon, de szeretnék látni az előadást. Megoldottuk, nekünk is fontos, hogy az ekkora rajongók meg tudják nézni a számukra kedves darabot.

Melyik a nagyobb kihívás: A Szegedi Nemzeti Színház vagy a Szabadtéri?

A Szabadtéri jóval nagyobb, már csak azért is, mert sokkal többe kerül. Muszáj arról is beszélni, hogy korábban nonprofitként működött, a színház pedig költségvetési intézmény. A többlettámogatási keretpályázatokra be tudtuk nyújtani az igényeket, ahogy a korábbi években is. Az elmúlt években 300 millió többlettámogatást nyert is a Szabadtéri, most ezzel a forrással nem tudjuk, hogy tudunk-e számolni, hiszen a pályázatokat még nem bírálták el. Tehát tulajdonképpen 300 millió mínusszal kellett nekiugranunk a Szabadtéri évadnak. Egyrészt a nagyon magas látogatottságból származó bevétel, részben a fenntartó önkormányzatnak a támogatása és a Szabadtérinek a korábbi eredménytartaléka biztosította, hogy egyáltalán ezt a 90 éves jubileumi évadot le tudtuk bonyolítani. De ezzel kimerültek a tartalékok.

A jubileum kapcsán volt egy kiállítás is. Szívesen nosztalgiáztak a nézők?

Abszolút. Nagyon sokan megálltak ott, nézték a plakátokat. Készült egy a Szabadtéri történetét feldolgozó dokumentumfilm, ahol rendezők, alkotók, színészek, – többek között Szinetár Miklós, Molnár Piroska, Juronics Tamás – beszélnek a Szabadtérihez fűződő emlékeikről. Archív felvételek is megelevenednek, egyébként az RTL most-on visszanézhető, javaslom, mert nagyszerű betekintés, hogy hogyan indult el az egész a 30-as évektől, majd hogyan indult újra 20 év kihagyás után és miként változott az évtizedek alatt. Színháztörténetileg számomra megható pillanat volt, amikor a Jézus Krisztus Szupersztár szegedi bemutatója után gratulálhattam Szirtes Tamásnak, másrészt Sasvári Sándornak, aki Pilatus szerepét énekelte, miközben 35 éve Jézus szerepében mutatkozott be, itt a Dóm téren. Nemcsak az ország legnagyobb szabadtéri színháza ez, hanem a színháztörténetben is olyan múltja van, ami, azt gondolom, a hazai kulturális életben betöltött szerepét is nagyban meghatározza és kiemeli más szabadtéri fesztiválok sorából.

A Szabadtéri szezonja lement, akár hátra is dőlhetnél, de kezdődik az évad a Nemzetiben. Volt időd pihenni, kikapcsolódni?

Hétfőn befejeződött a Szabadtéri és kedden el is kezdtük az évadot, olvasópróbával, felújító próbával. Olyan értelemben kikapcsolódtam, hogy elmentem a Turandot előadását megnézni a Szentmargitbányai Kőfejtőbe, hogy feltérképezzem, hogy néz ki a határon túl egy szabadtéri opera. Valahol ez is a munkámhoz tartozik, de nekem az előadásokat nézni is kikapcsolódás. Évad közben majd csípek el időt, de ez a munkatársaimra is ráfér, hiszen ők is kivették a részüket az óriási munkából és nekik is szükségük van a feltöltődésre. Szeretnék ezúton is köszönetet mondani minden munkatársnak, akik profizmussal, szenvedéllyel végzik a munkájukat és hozzájuk kapcsolódóan a teljes csapat, az ültetők, az önkéntesek, a biztonságiak, nagyon sok olyan plusz ember is van, akik a hozzátartoznak a Szabadtéri mindennapjaihoz és mind azért dolgoztak, hogy hozzáadjanak a nézői élményhez.

Mivel készültök a következő évadban, a Nemzetiben?

Nagyon komoly évadra készülünk, 18 bemutatót hirdettünk meg, amiknek egy része idén készül el, de nagy része készen áll, hiszen az előző évadban próbáltuk be őket. Van köztük monodráma, koncertszerű előadás, van 3 balett, 7-8 új bemutató szétosztva a teljes évadra.

Februárban vetted át a Szabadtérit, majd márciusban ismét korlátozták a színházak működését. Nem lett pár ősz hajszálad?

Hát, lett egy pár. De lehet, hogy az a kor miatt is van (nevet).  Valóban nagyon nehéz volt a február-márciusi időszakban elképzelni azt, hogy újra sok ezer ember ott fog ülni a Dóm téren, hogy egyáltalán ez az egész felépülhet-e, létrejöhet-e. A finanszírozás kérdése miatt is, másrészt a szervezési dolgok miatt is. És egyáltalán a nézőknek milyen korlátok között lesz lehetősége előadásokat látogatni. De hála Istennek minden úgy alakult, hogy szinte korlátlanul lehetett dolgozni és élvezni az előadásokat, és rengetegen jöttek, hogy részesei legyenek annak az egyedülálló és utánozhatatlan élménynek, amit a Dóm tér tud adni. És az, hogy mintegy 1500 színházi közreműködő, akik között Kossuth-díjas színészektől, a fiatal pályakezdőkön át, táncosok, zenészek és a háttércsapat, az öltöztetők, fodrászok, díszítők, szervezők, tervezők, rendezők garmadája dolgozott az egész 90 éves jubileumi fesztivál alatt, hogy 66 ezren komoly kulturális tartalomhoz jussanak, az országosan is egyedülálló.

kiemelt kép: Barnák László (fotó: Szegedi Nemzeti Színház)