Nem kell hősnek lenned / Csak őrizd ezt a fényt / Hogy dallá váljon benned / És űzze el az éjt!” – Aki hozzám hasonlóan a ’90-es években volt gyerek, annak bizonyára ismerősen csengenek ezek a sorok, sőt, szinte abban is biztos vagyok, azonnal énekelve kezdte olvasni a fenti idézetet. Gémes József 1991-es rajzfilmje, a magyar-angol-japán koprodukcióban készült A hercegnő és a kobold sokunk számára jelentett meghatározó élményt (ez volt a mi Disney-mesénk). Azt azonban már lehet, kevesen tudják, hogy a film alapjául George MacDonald (1824-1905) skót író, költő és lelkész 1872-es meseregénye szolgált, amely hazájában a mai napig olyan kultikus műnek számít, mint mondjuk nálunk a János vitéz, és olyan szerzőkre gyakorolt hatást, mint J. R. R. Tolkien, C. S. Lewis vagy éppen Madeleine L’Engle.

A kétkötetes meseregény-sorozat főhősei Princess Irene (a rajzfilmben Angelika, a kötet magyar fordításában Ilka királykisasszony), valamint Curdie (előbbiben Kófic, utóbbiban Lóci), akiknek sorsa egy különös estén kereszteződik egymással. A királykisasszonyt ugyanis egy, az uralkodói kastélytól távol eső faluba száműzik, hogy megvédjék őt a föld mélyében élő manóktól (koboldoktól). Egy nap Ilka és dajkája eltéved a közeli erdőben, a bányász fia, Lóci pedig a segítségükre siet, és az éj leszállta előtt hazakíséri őket. Ilka egyetlen igazi társaságát a toronyban élő titokzatos öreg hölgy jelenti, aki azt állítja magáról, hogy ő a lány üknagyanyja, de mások számára láthatatlan. Eközben Lóci tudomására jut, hogy a manók királya és királynéja gonosz tervet eszelt ki, hogy átvegyék az uralmat a föld feletti birodalomban is.

Jelenetkép az 1991-es A hercegnő és a kobold animációs filmből (Fotó: Pannónia Filmstúdió)

Az 1991-es rajzfilm viszonylag hűen követi az első kötet cselekményét, így a történet terén nagy meglepetés nem érheti az olvasót (meg hát, mivel is zárulhatna egy meseregény, mint a jó győzelmével?). A tizenegy évvel később, 1883-ban megjelent folytatásban ismét találkozhatunk a már jól ismert főszereplőkkel, igaz, itt a fókusz, ahogyan a cím is mutatja, már Lócira esik. A fiatal bányász Ilka üknagyanyjától különleges és fontos feladatot kap: meg kell mentenie a királyságot. Segítségként szegődik hozzá a Lina vezette különös állatsereglet, közösen vágnak neki az útnak, amely végén le kell lepleznie és meg kell akadályoznia a király ellen szőtt merényletet.

A királykiasszony-történetek magyar megjelenése (amelyre a rajzfilm népszerűsége ellenére is meglehetősen sokat, 10 évet kellett várni) nemcsak azért fontos, mert egy, a fantasyirodalom számára igen meghatározó alkotásról és valóban kultikus műről van szó, hanem mert feltehetőleg e nélkül nem születhetett volna meg (vagy nem ilyen formában) például A Gyűrűk Ura vagy éppen a Narnia krónikái. C. S. Lewis kimondottan nagy tisztelője volt a skót szerzőnek, többek között neki ajánlotta A nagy válás című írását, amelyben MacDonald szereplőként is feltűnik. Ezek a regények tehát meglehetősen nagy irodalomtörténeti jelentőséggel bírnak, e mellett csodálatos történetei a jó és a gonosz küzdelmének, valamint az olyan erényeknek, mint a hit, a bátorság és a szeretet.

Tulajdonképpen mindkét regény jól ismert népmesei elemekből építkezik, az elsőben a királykisasszonyt kell megmenteni a manóktól, a másodikban pedig magát a királyt és ez által az egész birodalmat az ármánykodó cselszövőktől. A cselekmény – főleg a második kötetben – meglehetősen lassú folyású, ez részben a hosszabb filozófiai elmélkedéseknek, a hit kérdésének minél alaposabb körbejárásának köszönhető. Éppen ezért – bár műfaját tekintve valóban a meseregény jelző illik rá legjobban –, nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is igazán élvezetes olvasmány lehet a sorozat. Sőt, bizonyos szempontból nekik még inkább, hiszen a kisebbek még nem feltétlenül értik meg a szimbólumokat, a hosszas leírások még akár unalmasak is lehetnek a számukra. Holott MacDonald minden sora maga a gyönyörűség, felnőttként is igazán jól esett elmerülni ebbe a különleges mesevilágba, amely egészen egyedi módon mossa össze a fantasztikus elemeket a kereszténység alapelveivel.

Jelenetkép az 1991-es A hercegnő és a kobold animációs filmből (Fotó: Pannónia Filmstúdió)

Még ha az első regényben nem is annyira egyértelmű, a folytatásban MacDonald is jóval hangsúlyosabbá teszi, hogy az idős hölgy nem más, mint maga Isten (akárcsak Aslan a Narnia Krónikáiban), aki csak az arra érdemesek előtt hajlandó felvenni emberi alakját és aki, ha szükség van rá, megjelenik, és segítő kezet nyújt. Ugyanakkor nem engedi, hogy a gyerekek pusztán az ő erejére hagyatkozzanak, ehelyett megtanítja őket a bátorságra, a feltétel nélküli hitre és az összetartás fontosságára. Lóci számára például iránymutatásként adja, hogy sose bízzon meg pusztán a látszatban, hiszen az emberi külső sokszor állatias belsőt takar (ezzel a fiú a későbbiek során maga is szembesül), az első részben a manók pedig nem tudják elviselni sem a napfényt, sem a tiszta szívből jövő éneket.

Habár a sorozat az angolszász országokban valóban olyan műként van számon tartva, mint amelyet kortól függetlenül lehet olvasni (érdemes végignézni a külföldi kiadás borítóit, akad közöttük pár igazán szemet gyönyörködtető), a Harmat Kiadó sokkal inkább a mesés hangulatot helyezte előtérbe. Ennek tükrében a kötetet Kállai Nagy Krisztina inkább mesekönyvbe illő illusztrációi díszítik, és mindkét kötet kapott egy-egy színt (az első kéket, a második pirosat), amely nemcsak a borító színvilágában válik hangsúlyossá, hanem a beltartalomban is. Azon pedig hosszasan lehet vitatkozni, hogy mennyire volt jó ötlet a szereplők nevét is magyarosítani, mert ezáltal a történetek hangulata is más színezetet kap. Talán e miatt az egy dolog miatt érheti kritika a magyar változatot (főleg, hogy a 2000-es évek elején ez a tendencia már nem volt divat), amely egyébként minden más tekintetben meglehetősen igényes.

Mindenesetre 10-12 éves kortól már bátran ajánlott kézbe venni MacDonald sorozatát, annál is inkább, mert ezek a kötetek – a Narnia Krónikái és a Harry Potter-regények mellett – tökéletes belépőként szolgálhatnak a fantasy-irodalomba.

George MacDonald: A királykiassszony és a manó (The Princess and the Goblin), ford. Fazekas Benedek és F. Nagy Borbála, Harmat Kiadó, 200 oldal
George MacDonald: A királykiassszony és Lóci (The Princess and Curdie), ford. Fazekas Benedek, Harmat Kiadó, 216 oldal

Kiemelt kép: George MacDonald (Szerzőportré: christianitytoday.com)