Aki megteremtette Narniát – C. S. Lewis

Clive Staples Lewis 1898. november 29-én, Belfastban, Írországban látta meg a napvilágot Albert James Lewis és Flora Augusta Hamilton Lewis gyermekeként. Kisfiúként kapta a „Jack” becenevet, aminek olyannyira megszerette a hangzását, hogy családtagjai és közeli barátai innentől kezdve így szólították. Tízéves korában, 1908-ban elvesztette édesanyját, ettől kezdve különféle iskolákba küldték szerte Angliában. Egy évet a Malvern College-ban töltött, majd magánúton tanult tovább. Oxfordban háromszor ért el kiváló osztályzatot. 1913 körül elhagyta gyermeki keresztény hitét, 1929-ig ateista volt. Újbóli megtérésében fontos szerepe volt a J. R. R. Tolkiennel és egy másik barátjával folytatott beszélgetésnek, erről Az öröm vonzásában című munkájában is megemlékezik.

1925 és 1954 között az Oxfordi Egyetemen oktatott és kutatott. 1954-ben a Cambridge Egyetemen a középkori és reneszánsz irodalom professzorává vált. Kritikusai kiváló és népszerű, tanítványaira nagy hatást gyakorló előadóként és egyedülálló tehetséges keresztény íróként jellemezték, aki „kivételesen nagyszerű és logikus elmével és világos, élénk stílussal rendelkezett”. Több vallási témájú kötetet jelentetett meg, amelyekkel hazánkban protestáns és katolikus kiadók egyaránt foglalkoztak. Elsőként a Szent István Társulatnál a Viták és vallomások című válogatás jelent meg, ezt Lukács László piarista szerzetes ültette magyarra. A Csűrcsavar leveleiben a keresztény hitet alvilági szemszögből tárgyalja; benne a pokol egy idős és tapasztalt „szakördöge” leveleiben tanácsokat ad fiatalabb unokaöccsének, hogy az miként próbálja elcsábítani egy hívő lelkét az „ellenségtől”, azaz Krisztustól. A Míg arcunk nem lesz című regénye valószínűleg az Ámor és Psziché-történet átdolgozása, melyben a képzeletbeli ország, Glóm királynője, Orual visszaemlékezéseiben vádakkal eltelve fordul az istenekhez a gyász és szenvedés miatt, mígnem részt kap „színről színre látás beteljesítő élményéből”. Emellett írt tudományos-fantasztikus műveket (Kozmosz-tetralógia, egy befejezetlenül maradt negyedik résszel) és ezenkívül sok irodalmi-kritikai munkát.

Nevét mégis leginkább a hét kötetből álló sorozata kapcsán ismerhetjük ma: a Narnia krónikái az az ifjúsági fantasy műfaján belül, ami a felnőtteknek szólóknál A Gyűrűk Ura. A sorozat olyan szerzőkre volt többek között hatással, mint Neil Gaiman vagy J. K. Rowling (aki rengeteget merített a Narniából), és nem véletlen, hogy megemlítettük Tolkien nevét, hiszen a két szerző szoros barátságot ápolt egymással. Kölcsönösen támogatták egymást, megosztották a másikkal saját fantáziabirodalmuk részleteit, valamint észrevételeikkel elő is segítették azok épülését. A Narnia krónikái első kötete, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény 1950-ben jelent meg, a mai napig több mint 85 millió példányt adtak el belőle világszerte. A történet négy főszereplője a Pevensie-testvérek (Peter, Susan, Edmund és Lucy), akik egy titkos átjárón keresztül jutnak el Narniába, amely ekkoriban az Örök Tél Birodalma, hiszen a gonosz Fehér Boszorkány uralkodik felette. A nagy sikerre való tekintettel a kalandok folytatódtak (az az irodalomtudósok között is vitatott, hogy Lewis az olvasók, legfőképp a gyerekek kérésére írta meg a további köteteket, vagy már kezdetben hét történetben gondolkodott): a testvérek – ha nem is mindannyian – többször is visszatérnek Narniába – ezeket a Caspian herceg, A Hajnalvándor útja és Az ezüst trón kötetek mesélik el. Ez a kötetek megjelenési sorrendje, de mielőtt Lewis A végső ütközetben végleg elköszönt volna az Aslan teremtette országtól, megírta A ló és kis gazdája történetét (ez olvasási sorrendben a harmadik rész), valamint az előzményt Narnia megalapításáról (A varázsló unokaöccse). Ebből is kitűnik, hogy a sorozat kötetei önmagukban is megállják a helyüket, előzetes tudást egyik rész sem igényel – bár célszerű akár a megjelenés, akár az olvasási sorrendet követni –, de mégis így alkotnak kerek egészet.

A regényekből (főleg Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény) több feldolgozás is készült: rajzfilm, színdarab, hangjáték. 1988 és 1990 között az első négy megjelent kötetből a BBC készített televíziós sorozatot. A 2000-es években a Walt Disney Pictures és a Walden Media nagyszabású mozifilmet forgatott Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényből (2005), valamint a Caspian hercegből (2008), mindkét alkotást Andrew Adamson rendezte. A folytatás, A Hajnalvándor útja (2010, rendező: Michael Apted) már a Walden Media és a 20th Century Fox koprodukciójában forgott, és bár többször érkezett hír arról, hogy Az ezüst trón lesz a következő, amelyet mozikban tekinthetünk meg, ebből a tervből végül nem lett semmi. Ami mégis reményre adhat okot: 2018-ban a Netflix több éves szerződést kötött a C. S. Lewis Company-val a Narnia-könyvek film és sorozatra való adaptálásának jogaira vonatkozóan. Az üzlet azt is jelentette, hogy most először egyetlen cég kezében van az összes Narnia könyv megfilmesítési joga. Jelenleg ennél többet (értsd: premierdátumot) nem tudunk, de a rajongók többsége bízik abban, hogy végre a teljes szériát láthatja majd mozgóképes alkotásként is.

Az elkövetkezendő hetekben tüzetesebben is foglalkozni fogunk a Narnia krónikáival: új sorozatunkban minden hétfőn górcső alá veszünk egy-egy kötetet (mi az olvasási sorrendet választottuk), ezzel is felhívva – ismét – a figyelmet C. S. Lewis nagyszerű munkásságára és hagyatékára, aki idén 80 éve, 64 éves korában, 1963. november 22-én halt meg oxfordi otthonában.

Kiemelt kép: Jake Weidmann illusztrációja C. S. Lewisról és Aslanról