„A zeneszerzés nekem nem munka, hanem szerelem” – interjú Kerülő Gáborral

Gyerekként évekig zongorázott, de nem szerette, ha megmondták, hogy mit játsszon. Szülei terelték a „tisztességes” hivatás irányába, ezért a Közgázra jelentkezett, a Zeneakadémia helyett. Jelenleg az egyik telekommunikációs multinacionális vállalat pénzügyi területén felső vezető, de a zene szeretete végig kíséri életét. Billentyűkön játszik, de énekelni is tanult. A Déryné Társulat felkérésére, elsőre kért egy kis gondolkodási időt, de végül elvállalta, és a feladatot szakmai élete egyik legnagyobb élményének tartja. Kerülő Gáborral beszélgettünk.

Te szerezted a zenét a Szemet szemért című előadáshoz. Hogyan kerültél kapcsolatba a Déryné Társulattal? 

Bakos-Kiss Gábor a legjobb barátom, rajta keresztül ismertem meg Kis Domonkos Márkot. Gábor kérésére, váci Dunakanyar Színház Művészet című előadásához írtam zenét, 5 éve. Ezt hallotta Doma és kisebb munkákra felkért, így indult a kapcsolatunk. Nyáron pedig felhívott, hogy ráérnék-e egy előadáshoz kompletten zenét szerezni.

Örültél a lehetőségnek?

Nagyon elfoglalt időszakot éltem akkor éppen, a vállalti munkám sok időt és energiát igényelt. Ezért elsőre kértem egy kis gondolkodási időt. Domával beszélgettem a történetről, majd átküldte a szövegkönyv első verzióját. Elkezdtem olvasni, és egyből felkeltettet az érdeklődésemet. megfogott a történet ez egy modernkori darab, de mégis örökérvényű értékeket hordoz. Nagyon érdekes volt, mert akkor leültem a zongorához és több ötlet is jött egymás után. Mivel a bemutatóig volt még idő, úgy gondoltam, át tudom úgy szervezni a munkáimat, hogy decemberre elkészüljek a zenével. Hívtam Domát, hogy átgondoltam, és elvállalom. Azt éreztem, hogy ebből lehet jót csinálni.

Hogy kell elképzelni gyakorlatban a zeneszerzés folyamatát?

Ennél a darabnál miután elolvastam, volt bennem egy szomorúság a testvérpár kapcsán. Ez az érzés megnyitott bennem dolgokat, mert a testvérem pont akkor költözött Amerikába, tehát épp át tudtam érezni, hogy milyen az, amikor két testvér eltávolodik egymástól, miközben mindvégig ott vannak egymás mellett. A saját megélés nekem egyébként is nagyon fontos, amikor zenét szerzek. Leültem a zongorához és órákon át csak játszottam. De nagyjából fél óra alatt megvolt az alap zenei motívum, aztán kicsit félretettem pihenni, majd többször újra elővettem, kés tovább komponáltam. Nagyon szeretem a szimfonikus hangszerelést, sok sávon, sok hangszerrel, de ugyanakkor nagyon szeretek behozni friss, modern zenei stílusokat is. Ebben a darabban is van egy rész, ami elektromos zene, jól esik keverni a stílusokat. Elkészítettem 20 percnyi anyagot, átküldtem Domának. Végignéztük a szövegkönyvvel együtt, hogy mit hova gondoltam, Domának is voltak kérései, és bennem is felmerültek további ötletek.

Ilyenkor folyamatosan megy a zene a fejedben, vagy csak akkor, ha leülsz vele foglalkozni?

Természetesen nem állandóan kattogtam ezen, de azért folyamatosan benne volt a fejemben. November közepére lettem teljesen kész, mert nem mindennap volt lehetőségem foglalkozni vele. Sok zenész úgy tartja, hogy a legjobb motiváló erő a határidő, de én szeretek úgy dolgozni, ha van időm. Kell annak idő, amíg az első ötletek kiforrják magukat, amíg minden összeáll a fejemben és a végső helyére kerül. Szerencsésnek tartom magam abból a szempontból, hogy nem ebből élek. Mert így nincsen rajtam semmilyen nyomás, van időm kreatívnak lenni, szárnyalni, és kipróbálni új dolgokat.

A próbákon is részt vettél?

Már az első olvasópróbán is ott voltam, ami nagyon sokat segített. Akkor már a színészek a karakterekről beszélgettek, ami sokat adott ahhoz, hogy lássam, zenében hogyan tudom ezt tovább vinni, és azt is, hogy kik fognak játszani. Ennek hatására is változtattam néhány dolgon.

Hogy ment a közös munka Kiss Domonkos Márkkal?

Nagyon szeretek vele dolgozni, nagyon jó rendezőnek tartom. Szimpatikus, hogy nyitott az új dolgokra, nem az van, hogy van egy szilárd elképzelése, és akkor annak bármi áron úgy kell lennie. Meghallgatta, amit javasoltam és így jutottunk konszenzusra. Nagyon örülök, hogy elvállaltam a feladatot, mert óriási élmény volt, és rengeteg pluszt adott az életemhez.

Milyen érzés volt a bemutatón nézni, és hallgatni az előadást?

A feleségem és a szüleim is ott voltak velem, nem tagadom, volt bennem egy kis büszkeség. De nem is ez volt a fő érzés, hanem a tudat, hogy hozzájárulhattam valamihez, ami maradandó érték. Ahogy Steve Jobs fogalmazott: „jobbá tettük a világot”. Ebben az előadásban gyakorlatilag végig hallhatjuk a zenét, tehát két órán át. Már csak ezért is érdemes volt dolgozni. Sőt, voltak szituációk, amikor a színészek kérték, hogy legyen ott is zene, ami meg különösen szívmelengető volt számomra. A premieren nagyon sokan gratuláltak nekem.

Van esetleg tervben következő munka a Déryné program égiszén belül?

Folyamatosan várom Doma hívását. (nevet) Viccet félre téve, nem beszéltünk továbbiakról, de ha lesz új feladat, biztos, hogy szívesen vállalom.

Kiemelt kép: Kerülő Gábor (fotó: Kovács Milán)