“A zenei anyag is kívánja az intim teret és a csendet” – Interjú iamyankkal

Eleinte dobosnak készült, mégis tíz év után maga mögött hagyta a zenekarokat, és zenei producerként kezdett tevékenykedni. Azóta iamyank néven ismerhetjük, de most már tanárként, zeneszerzőként és előadóművészként is dolgozik. Tavaly a CAFe Budapest szervezésében lépett fel a Live Ensemble nevű formációval, ennek az előadásnak a hanganyaga a napokban koncertalbum formájában is elérhetővé vált. A zenésszel az új lemez megjelenése kapcsán beszélgettünk. 

Kit takar az iamyank név?

A keresztnevem János, ami tinédzserkoromban nem volt a legmenőbb, ezért találtam ki a „yank”-ot, viszont később rákerestem, hogy anno egy II. világháborús katonai magazin neve is ez volt, ami azért elég távol áll attól, amit én képviselek. Így, amikor nagyjából 10 évvel ezelőtt szóló projektbe kezdtem, egy egyszerű toldással létrejött az „iamyank”. A korai zenekaros időszakot és a dobos pozíciót felváltotta az elektronikus hangszínekkel való kísérletezés, ami lassan az ambient, majd a jelenlegi kamarazenekari hangszerelés irányába mozdult el. Az iamyank lemezek mindig az aktuális érdeklődésem lenyomatai voltak, ez most sincs másképp: vonós hangszerek, szintetizátorok és zongora a fő eszköztár, a könnyűzenei formák elhagyása mellett pedig kifejezetten izgalmas az én ritmusközpontú gondolkodásommal olyan zenékkel foglalkozni, amiben egyáltalán nincs ritmus funkció.

Mielőtt zenei producernek álltál volna, 10 évig dobosként több formáció tagja voltál. Miért döntöttél a váltás mellett, illetve mit hoztál magaddal ezekből az évekből?

Innen visszatekintve egy kellemes tévedés eredménye volt, hogy dobolni kezdtem: valójában a zenekari próbákon kezdtem rájönni, hogy sosem leszek rendes dobos, nem motivált a hangszeren gyakorlás, viszont az egyes dalok teljes képének megalkotása egyre jobban érdekelt. Mivel egy amatőr zenekar alapvetően demokratikus alapokon nyugszik, ahol a zenésztársak közösen vesznek részt az alkotási folyamatban, sokszor ütköznek az elképzelések, ami megfelelő együttállás esetén kreatív katalizátor is lehet. Viszont azt fel kellett ismernem, hogy nehezen fogadtam be az impulzusokat és összességében nem én voltam a legjobb csapatjátékos. Az „egyszemélyes mindenes” szerepkör nagyon megtetszett, abban, amit a technológia nyújt, így fordultam a zenei produceri tevékenység irányába. Nehéz kibogozni, hogy jelenleg melyik időszakból mit hozok magammal, de annyi biztos, hogy a zeneszerzés során a ritmusokkal kapcsolatos feladatoknál nem szoktam falakba ütközni, ez valószínűleg a dobolásnak köszönhető.

Jelenleg zenei producerként, zeneszerzőként, előadóművészként és tanárként is dolgozol. Békeidőben hogyan néz ki egy átlagos napod?

Polgári állásomat – fejlesztő voltam a reklámiparban – nagyjából 8 éve zártam le, azóta a teendőim nagy része két irányból érkeznek: az iamyank project zenei, kommunikációs feladatai mellett az imPro School Zenei Producer képzésekkel foglalkozó iskola egyik vezetőjeként és oktatójaként dolgozom. Időnként elvállalok alkalmazott zenei megkereséseket is, idén év elején fejeztem be például az első nagyjátékfilmes zenei projektem, A legjobb dolgokon bőgni kell zenei anyagain dolgoztam. Ennek tükrében a mindennapjaim ezen feladatokhoz tartozó kisebb-nagyobb taskok elvégzésével telik. A több lábon állás rugalmas és változatos feladatok elé állít. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mostani, speciális helyzet nem változtatott sokat a mindennapi rutinomon. Itthon van a stúdiótér, amiben dolgozom, és az oktatást is hamar át tudtuk költöztetni webes felületre.

A kezdeti időszakodat (2014- City of Nobody EP, 2016 – Hiraeth) a társadalomtól, az emberi civilizációtól való eltávolodás, elszigetelődés jellemezte. Ezek szerint tőled nem is áll annyira távol a mostani helyzet miatti „bezártság”?

Szerintem minden alkotónak kiemelt igénye van a befelé fordulásra, hiszen abból táplálkozunk. Az elszigetelődés számomra megnyugvást és tisztább nézőpontot ad. Biztosan nem marad ez így örökké, de tagadhatatlan, hogy az elmúlt 5-8 évben a szociális élet, a társadalom, az emberek általánosságban inkább nehezítették az alkotási folyamatokat bennem, talán ez váltotta ki azt a reflexet, hogy ha el akarok merülni abban, amiről úgy érzem, hogy a feladatom, akkor el kell távolodnom. Be kell valljam, a jelenlegi helyzet számomra szinte kényelmes, viszont meglepő módon sokkal aktívabb szociális életet élek, többször hívok fel ismerősöket és beszélgetek csak úgy, különösebben fontos téma nélkül, mint korábban.

2017-ben magad mögött hagytad a számítógépes eszközöket, majd 2018-ban a Művészetek Völgye felkérésére létrejött az iamyank Live Ensemble projekt. Szükségét érezted a váltásnak, vagy csak a fejlődéssel együtt jött? 

Az eddig zenei pályafutásom tele van szerencsés együttállásokkal. Az egyik legnagyobb ilyen esemény pont ez a felkérés volt. Kacérkodtam már a gondolattal korábban is, de magamtól nem mertem volna belevágni egy ilyen projektbe. Egy magamfajta, szűk közönséget célzó alkotó nem gyakran jut ekkora lehetőséghez, így nem volt kérdés, hogy elvállaljam-e. Egész életemet végig kísérte ez a fajta kockázatvállalás: ha érdekes számomra az adott feladat, elvállalom és útközben próbálom meg megtalálni az utat, hogyan is valósítsam meg. Kreatív szempontból is kapóra jött, ugyanis az első nagylemezem igen nagy vákuumot hagyott bennem. Mindent megvalósítottam benne, amit akkor hallani szerettem volna, és egy évvel a megjelenés után csak annyiban voltam biztos, hogy nem akarom ismételni magam, viszont nem láttam a következő lépést sem. Az akusztikus hangszerekben gondolkodás viszont újra végtelen mennyiségű kihívással állított szembe, amitől lángra kaptam. Ez a láng az első koncert után csak egyre erősebb lett és jelenleg is tart. Rengeteg mindent szeretnék még kipróbálni.

Ez a formáció és az általatok képviselt műfaj, zene mennyire tud megélni egy fesztivál nagyszínpadán?

Nem csak a hangszerelés, a zenei anyag is kívánja az intim teret és a csendet. Könnyűzenei fesztiválokon nem tartom valószínűnek, hogy működni tudna. Ezen már egy ideje nem is gondolkodom, hiszen egyszemélyes instrumentális, nem tánczenét játszó előadóként korábban sem volt helyem fesztiválokon. Kisebb, zártabb, helyszíneken (Művészetek Völgye, Kolorádó) viszont szépen működünk. Idén meghívást kaptunk az Ozora ambient színpadára is, amit borzasztóan várunk, de megvalósulásának esélyei nem túl fényesek. Remélhetőleg hamarosan megvalósulhat egy régi vágyam is: klubok helyett színházakban, templomokban és más különleges atmoszférájú terekben szólalhatunk meg.

A napokban debütált az Ensemble Live at CAFe Budapest album, amely a tavalyi CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál és a Garden Wonder szervezésében megvalósult koncert felvétele. Mesélnél egy kicsit magáról a koncertről és arról, hogy miért döntöttek a felvétel megjelentése mellett?

A Művészetek Völgyén lezajlott első Ensemble koncert óta minden olyan esemény, ahova ilyen felállásban hívnak, hasonlóan zajlik: a lekötés pillanatában elkezdem átnézni a korábbi anyagokat, rájövök, hogy mik a hibái, és előbb megpróbálom kijavítani, majd úgy döntök, hogy tiszta lappal indulok és újakat írok. Az említett októberi koncert egy nagyon szerencsés alaphelyzetet adott: tudtam, ismertem a helyszínt és tisztában voltam azzal is, hogy a közönség párnákon ülve, fekve hallgat majd. Ráadásul a Garden Wonder eseményekre járóknak eleve van egy csodás, nyitott, kedves és befogadó szelleme. Ebben a tudatban arra készültem, hogy elviszem őket magammal, egyfajta „tárlatvezetést” tartok a fejemben, reményteli, energikus területeken át egészen a sötétebb zugokig. Így került a koncertműsorba szóló zongora-improvizáció és néhány monumentális pillanat. Minden koncerten készítünk felvételeket, hogy azokat kielemezve tovább tudjam fejleszteni a műsort, ez a felvétel lett az első, ahol minden erősítette egymást: előadási és felvételi szempontból is olyan anyag született, amivel szokatlan módon elégedett voltam és néhány hallgatás után az az erős érzésem támadt, hogy ez már majdnem az amire gondoltam, de annyira közel van, hogy akár meg is oszthatnánk az érdeklődőkkel.

Mi lesz a következő projekt?

Koncertek tekintetében nehéz bármit mondani, a nyári fellépéseink egy része nyilván törlődött, a másik részre meg erősen kérdőjeles. Az őszi-téli szezonban Budapesten biztosan bepótoljuk a múltheti lemezhez kapcsoló lemezbemutató koncertet, és hamarosan készen állunk arra is, hogy egy nagylemeznyire kibővített műsort stúdióban rögzíthessünk.

Kiemelt kép: iamyank az Ensemble Live at CAFe Budapest koncerten (fotó: Garden Wonder)