Prieger Szabolcs az Anima Sound System zenekarnak nem csak alapító tagja, szövegírója és dalszerzője is volt, azonban most 30 év után kivált a zenekarból. De nem akasztotta szögre a gitárt, szólólemezt készített, amely a héten debütált. Mindemellett a korábbi, legnépszerűbb, klasszikusnak tartott Anima számokat is újrajátsszák egy szintén új zenei formációval, az Anima SongS koncertprojekttel. Ezen újdonságok kapcsán beszélgettünk a szombathelyi zenésszel.

Tavaly volt 30 éves a zenekar, most pedig új utakra léptél. Miért volt erre szükség, és miért éppen most?

Ez az egész egy hosszabb folyamat volt. Egyrészt az elmúlt években annyi saját, önálló dolog halmozódott fel, amivel a zenekarban nem kezdtünk semmit, másrészt az elmúlt évek folyamán rengeteg olyan szakmai vita és ellentét alakult ki a zenekaron belül, ami az év végén elgondolkodtatott. Én alapvetően évek óta szerettem volna egy szólólemezt készíteni, mert voltak számok, amik nem kerültek fel az Anima lemezekre, és úgy éreztem, hogy ettől függetlenül ezeket jó lenne kiadni. Aztán valahogy mindig fiókba kerültek. Ősszel viszont írtam 12 új dalt, és végül ezek kerültek a szólólemezre. Abban az időszakban elindult már az az erjedés, ami végülis oda vezetett, hogy idén januárban úgy döntöttem, abbahagyom az Anima Sound Systemben való zenei tevékenységemet. A szólólemezzel párhuzamosan pedig létrejött egy koncert projekt is, az AnimaSongS, így most a zenei életem ezen a két síkon zajlik. A Jelszó című első, önálló lemezem a napokban jelent meg, az AnimaSongS pedig a szakmai életem legfontosabb időszakát, az Anima Sound System első négy lemezét játssza újra. Ez egy határozottan koncertprojektként megvalósuló történet, amelyben nem lesznek új számok.

A szólólemezedről korábban már megjelent két szám, milyen volt ezeknek a fogadtatása?

Szakmailag jó, a zenészkollégáktól csak pozitív megerősítéseket kaptam. A mai, felgyorsult világban nem mindig könnyű a visszacsatolás, mert rengeteg előadó van, és hiába van 30 éves múltja valakinek, beleszürkül a nagy összesbe. Ami nem feltétlenül baj, mert nagyon jó, hogy mindig van új a nap alatt, és hogy sokan tudják bontogatni a szárnyaikat, valamint kellenek is a fiatal, feltörekvő előadók. De pont emiatt kicsit nehéz visszajelzéseket kapni. Egyébként egy olyan anyagot akartam csinálni, ami inkább hosszútávon érik be, amit többször is meghallgatnak, ízlelgetik, magukénak érzik, és megszeretik. Nem kifejezetten rádióbarát, „olcsó” sikert szerettem volna, mert úgy voltam vele, hogy ha az ember csinál, egy szólólemezt, az tükrözze az egyéniségét. Ki tudja, hogy lesz-e következő, és ha esetleg nem, akkor az az egy olyan legyen, mint amilyen én valójában vagyok. Az is fontos, hogy a lemez készítésekor nem a siker motivált. És nem azért mert annyira sikeres lettem volna korábban, de már megéltem azt, hogy rengetegen énekelték az általam írt dalokat. Nem ezeket akartam überelni.

Ez a szólólemez a szakmai életed, vagy a lelked szempontjából volt inkább fontos neked?

Mindkettő, de tény, hogy a lelkemnek nagyon jót tett. Már korábban meg kellett volna lépnem, mivel alapvetően egy kreatív, író, alkotó ember vagyok. Szívesen elszöszmötölök, és ebből több száz dal, vagy dalkezdemény született már az elmúlt évtizedekben, a teljes kiforrottságig azonban csak kevés jutott el. Ez a szólólemez egyértelműen bakancslistás volt nálam, és nagyon jólesik, ha a közönség is szeretni fogja, de főként egy belső késztetés miatt készült.

Prieger Szabolcs (fotó: Szalai Márton)

Amikor zenét, szöveget írsz, tudod, hogy ki a célközönséged, hogy kinek írod?

Alapvetően igen, és nagyon sokan mások is így csinálják. De ehhez most nem így álltam hozzá, ez most sokkal személyesebb. Kissé melankolikus, nem teljesen olyan, mint amilyen a mindennapi valóságban vagyok. Én alapvetően egy dalszerző vagyok, és soha nem én voltam az, aki felszántja a színpadot, vagy hihetetlen egóval próbáltam volna eladni magamat. Nekem a legfontosabb a szerzőiség. Nagyon érett már emiatt is ez a lemez, de hogy pont most készült, amikor még fél lábbal bent voltam a zenekarban, fél lábbal már nem, ez csak a véletlennek köszönhető. Ha még 2 évig az Animában maradtam volna, akkor is elkészült volna a szólólemez.

A 30 egy kerek szám, épp elég idő ahhoz, hogy az ember váltson vagy lezárjon korszakokat.

Igen, bár örültem volna, ha esetleg 50 évig folytatódik, hiszen az életemnek egy nagyon fontos része volt, de így alakult.

Az soha nem volt opció, hogy főállásban zenéljetek?

Voltak időszakok, amikor így működtünk, de nekem mindig volt fő állásom a zene mellett. Vagyis inkább úgy találóbb, hogy a zene volt a főállás, és mellette mindig dolgoztam mást. Nem mindenki volt így ezzel a zenekarból. Szerintem elég komoly tévhitek vannak arról, hogy ma Magyarországon az undergroundhoz tartozó zenekaroknak a megélhetése megvalósulhat-e csak a zenéből. Nem azt mondom, hogy nem voltak olyan évek, amikor ez ne tudott volna nálunk is működni egyéb foglalkozások nélkül, de az Anima, és főleg én magam mindig olyan ember voltam, aki két lábon állt a földön. Tapasztalataim szerint, ha aktívan bent vagy a munka világában, akkor másképp látod az életet, a társadalmat, ami nekem mindig fontos volt.

Miből töltekezel, mi inspirál, amikor zenét írsz?

Vannak időszakaim, amikor mondjuk két hétig csak erre fókuszálok, és olyankor szinte le sem teszem a gitárt, van, hogy öt perc alatt jönnek a dalok. Sok minden inspirál, de most teljes mértékben az érzéseimből táplálkoztam. Mostanában sokat foglalkoztam a lemez utómunkáival, a promócióval, marketinggel, ami kicsit távolabb áll tőlem, és ilyenkor nem is tudok foglalkozni írással. Ha holnapra meg kellene írnom x dalt, az nem biztos, hogy menne, és abból nem is feltétlenül születnének jó és kreatív dolgok. A legjobb dalok nálam érdekes módon akkor születnek, amikor rosszabb napom van. Kicsit vigasztaló, amikor a kezembe veszem a gitárt és játszok. Olyankor ugyanis megszűnik a külvilág és máshova kerül a fókusz.

Mennyi idő alatt születik meg egy dal?             

Ez változó, de ha az alapdal jó, az akár 10 perc alatt, mert az legtöbbször azonnal jön. Hihetetlennek tűnt, amikor először hallottam, hogy Paul McCartney a Yesterday-t öt perc alatt írta egy repülőn, és isten őrizz, hogy egy lapra vegyem vele magamat, de ez tényleg így van. A dalok elsősorban halandzsa szöveggel születnek, és a szöveg mindig nagyobb szülés nekem mind a zene. Van, akinél meg pont fordítva van ez. Amikor azzal szenvedsz, hogy ez után az akkord után vajon melyik lenne a jó, és matematikai tudományossággal próbálod őket egymás mellé rakni, az már nem lesz jó, azt el kell felejteni. Legalábbis bennem ez a tanulság fogalmazódott meg az elmúlt években, hogy az a jó, amikor gyorsan jön.

 

Szólólemez, de nem szólóban csináltad. Kik segítették az album létrejöttét?

Bevállaltam azt, hogy énekelek is, ami nagy dolog volt, de akik hallották, azt mondták, hogy nem olyan ciki. Az alapkoncepcióm az volt, hogy énekelek, de ezzel párhuzamosan végig ott lesz egy női hang, így is csináltuk nagyjából végig. A női hang Korponay Zsófi, aki alapvetően szombathelyi, de megjárta a budapesti színházi életet is, és most visszatért Szombathelyre, és az AnimaSongS projektben is szerepelni fog majd. A produceri munkában pedig Varga György barátom segített, aki Szombathelyen a legtöbb zenei műfajhoz profin tud hozzányúlni, ő volt az, aki segített formába önteni a dalokat.

Hol találkozhatnak veled és az új formációval a rajongók?

Fellépések tekintetében elsősorban a zenekaron van most a hangsúly. Május 24-én mutatkozunk be Szombathelyen, és a nyári fesztiválszezonos fellépéseink után pedig szeptember 28-án, Budapesten a Gödör Klubban. Ezeken a koncerteken a klasszikus, a zenekar kezdeti szakaszában született dalokat játsszuk újra. Azokat a számokat, amelyek a visszajelzések alapján a közönségnek is sokat jelentenek, hiszen ezekre a dalokra szerelmek és barátságok is szövődtek.

Volt valamilyen tanulsága 30 év zenekari lét után szólólemezt készíteni?

Igen, rengeteg mindet tanultam belőle. Többek között azt, hogy most minden felelősség az enyém, nem kérhetek semmit senkin, számon. Ez egy másfajta megmérettetés, aminek a legfőbb ideje volt. Az elmúlt évekre egyértelműen orvosság, hiszen a zene mindenre gyógyír.

Kiemelt kép: Prieger Szabolcs (fotó: Szalai Márton)