A zene az mindig mindenkinek kell – Kritika a Valahol Európában című előadásról

Pontosan, mint az egy évtizeddel később bemutatott Rómeó és Júlia lehetett, éppen olyan korszakos jelentőségű volt a maga idején a Budapesti Operettszínház életében a Valahol Európában musical. A háború borzalmai közepette csapatokba verődő, árván maradt gyermekek, és az őket a romos kastélyába befogadó karmester, Simon Péter történetének zenés adaptációja már a kezdetektől fogva megnyerte magának a közönséget.

Buch Tibor színművész, aki az 1995-ös ősbemutató alapcsapatának tagjaként Radványi Géza azonos című filmjének színpadi változatában a Hosszú nevű karaktert játszotta el, külön a jelen írás kedvéért beszélt arról, hogy a produkcióban való részvétel a karrierjére milyen módon volt hatással, illetve, hogy játéka mások pályaválasztását miként befolyásolta a későbbiekben. Színészkollégái közül nem is egy jelezte a premier óta neki vissza, hogy ugyanazt a hivatást miatta, egészen pontosan a Valahol Európában című musicalben nyújtott alakítása miatt választotta.

Buch Tibor persze feltehetően egyáltalán nem számolt az ilyen fajta következményekkel, mikor másodéves színészhallgatóként a meghirdetett szereplőválogatásra elment. Sokan voltak, és még saját maga is úgy találta, hogy elég „bénán” énekelt, kisvártatva viszont mégis megkapta a főszerepet. Ugyanis mihelyst Horváth Péter, a darab írója és rendezője az alkotói folyamat hajnalán amúgy karikatúra-szerűen elképzelte, hogy a Hosszú nevezetű figura hogyan jelenik meg a lelkében, akkor egy ugyanolyan fiút látott maga előtt, mint amilyen Buch Tibor is volt a meghallgatásra megérkezve. A későbbi zajos siker ismeretében egyébként nem véletlen, hogy az azóta eltelt 28 év távlatából a színművész úgy tekinti: ez a musical volt az ő színházi életének alfája és omegája, amely számára egyenesen a mindent jelentette.

A legnagyobb videomegosztó portálon jelenleg is megtalálható a szarvasi Cervinus Teátrum Varga Viktor rendező által színpadra vitt Valahol Európában produkciójának 2017 szeptember elsején feltöltött trailere, Ottlakán Renátó munkája. Ebben az akkori előadás ikonikus dalai helyett néhány ugyanonnan származtatott szövegrészlet hallható csupán – az ezekhez illő jelenettöredékek, illetve egy felettébb okosan megválasztott zenei aláfestés kíséretében. A lehengerlő kompozíció mentén pedig markánsan kiszüremlik, mennyire átütő erejű ennek a darabnak a prózája, és hogy ennélfogva ez nem is egy klasszikus értelemben vett musical, hanem tulajdonképpen zenés drámaként szükséges utalni a műfajára, csakis ez lehet a pontos definíciója az előzőek ismeretében.

Ezt a figyelemre méltó drámai vetületet annak idején egyébként Béres Attila szintén észrevette, és jól ki is használta, ahányszor csak Dés László és Nemes István művét elővette. Az Egri Gárdonyi Géza Színház általa jegyzett Valahol Európában előadását Kovács Patríciával és Kaszás Gergővel a főszerepben 2004 január 31-én az akkori MTV1 élő adásban közvetítette. Ennek köszönhetően az ország színházszerető fele egyidőben és egyemberként csodálkozott rá, miután szembesült vele, hogy a musical Béres Attila kezei között teljesen új értelmezést nyert. A színházi szakember ugyanis mindent szöveghangsúlyosan, realisztikusan, húsba vágó éllel, és bár nem feltétlen ének-orientáltan, ám szinte kérlelhetetlen intenzitású színészi jelenlét kíséretében tálalt fel, a néző pedig a Valahol Európában esetében még egyetlen egyszer sem látott ilyet, fogalma sem volt róla, hogy ezt így is lehet. 2011-et írtunk, mikor a Szegedi Szabadtéri Játékok repertoárján a produkció szintén Béres Attila rendezésében megjelent, itt a Simon Pétert alakító Mácsai Pál volt az, aki a néhány évvel azelőtt Egerben megvalósított törekvéseket: azaz a prózából megfogalmazott, kissé nyers színezetű játékmodort a legnagyobb elszántsággal képviselte. Ezért azt a más előadásverziókban sokszor alapból cuki, azonnal kedves bácsiként ábrázolt karmestert, akit ő is eljátszott, saját szavaival élve egy kellemetlen, tüskés, rossz modorú, sértett, illetve önsajnálatba zárkózó értelmiségiként jelenítette meg. Ebből következően a ráosztott dalokat sem steril énekszámokként kezelte, ennélfogva valamennyi megnyilvánulása végtelenül újszerű, árnyalt és emlékezetes lett.

Amikor Vándorfi László, a Pannon Várszínház műsorán jelenleg is megtalálható Valahol Európában produkció rendezője az utóbbi esethez hasonlóan ugyancsak azt az utat követte, hogy az általános hagyományokhoz képest nem egy idősebb színészt jelölt ki Simon Péter szerepére, akkor ezzel a lépésével azoknak a táborát gyarapította, akik szintén nem a karakter életkora okán szerették volna sokat tapasztaltnak, sok mindent megéltnek mutatni a világtól elvonult karmestert. Az az erő pedig, aminek birtokában mindez az illúzió létrejöhetett, a direktor által erre a feladatra kiválasztott, 1981-es születésű Keresztesi Lászlónak az igen határozott kiállásában, megkerülhetetlen színpadi jelenlétében keresendő, amelyet azokban a jelenetekben egyaránt tökélyre fejlesztett, ahol a közönségnek azt is észre kell vennie, amint ő elhagyja a terepet, mivel a távozásának később komoly dramaturgiai jelentősége lesz. A teátrum a darabot június 30-án a siófoki Kálmán Imre Szabadtéri Színpadon is bemutatta, és igazán dicséretes, hogy a fontos, ám kevésbé látványos gesztusok sem vesztek el a speciálisnak mondható helyszínen. Viszonyításképpen: amíg az igazán nagy befogadóképességűnek számító Budapesti Operettszínház az emeleti páholysorokkal együtt 901 férőhelyes, addig a Balaton-parti játszóhelyen a hátrafelé és kétoldalra terjeszkedő széksorokra összességében 1576 ember ültethető le. 

Ahhoz, hogy a közönség figyelme némiképpen irányítható legyen, jól meg kell komponálni az előadás többségi részét kitevő tömegjeleneteket, amikor zömében gyerekek lepik el a teret. Nagyon fontos ilyenkor, hogy minden mozdulatnak, mozgásformának valamiféle logikus indokoltsága keletkezzen, erre a vezérlőelvre pedig ennél a feldolgozásnál is módfelett megfontoltan törekedtek. Amennyire csak lehetett, azt is áthidalták, hogy ne legyen üresjárat a színpadkép többszöri átrendezése esetében sem, így aztán a folytonosság megőrzését ugyancsak sikerült megvalósítaniuk a játékidőben.

A komplex képi világhoz rengeteget tett hozzá Kovács Yvette Alida díszletterve: nevezetesen a színpad közepén álló, több funkciót is ellátó konstrukciós elem, amely ingergazdag környezetet biztosít a közreműködőknek. Körbejárhatósága okán előfordul, hogy a háború viharai által megtépázott, otthontalan gyermekek vándorlásának szimbolikáját teremti meg, máskor a szétlőtt, romos épületek sajátosságait szemlélteti a csigalépcsős fémszerkezet, amelynek belső részeiben megbújni lehet, a tetején véghez vitt valamennyi megmozdulás viszont megfelelő arányú figyelmet kelt. Forgathatósága dinamizmust kölcsönöz a jeleneteknek, ha pedig valaki a szereplők közül ott fent, a magasban énekel, olyan fókuszt kap, amelyet közvetlenül a színpad deszkáin állva kevéssé érne el.

A Pannon Várszínház előadásában Hosszút játszó Németh Ádám a gyermekcsapat élén minden helyzetben fiúsan megnyilvánuló vezérfigurát jelenít meg, ennélfogva érdekes kontrasztja például névrokonának, Bálint Ádámnak vagy Csengeri Attilának, akik a színdarab egyéb feldolgozásaiban ugyanezen figura jelmezét magukra öltve egy érzékenyebbnek tűnő lelki alkatú karaktert vonultattak fel.

A többiek által csak Suhancként megismert Éva szerepében ezúttal Kárpáti Barbara látható, a játékmodorát pedig az 1995-ös ősbemutatón ugyanezt főhőst életre hívó Tunyogi Bernadett szerepformálásával érdemes összevetni ahhoz, hogy izgalmas következtetésre jussunk el. Ekkor ugyanis megláthatjuk, hogy a musicalirodalom legelső Suhanca/Évája szinte teljesen teret ad a nőkre általánosan jellemző finomságnak és lágyságnak az előadás végére, míg a mostani verzióban ugyanez az Éva Kárpáti Barbara olvasatában még a roppant szomorú végkifejletű fináléra is megőriz valamicskét abból a karcosságból, amit a figura a túlélés érdekében a háború idején magában kifejlesztett. Az iménti összehasonlításoknak természetesen nem minősítő rendeltetése van, a lényege inkább annak a ténynek a demonstrálása, hogy az is bátran jegyet válthat a Pannon Várszínház mostani produkciójára, akinek van már előzetes tapasztalata Dés László és Nemes István darabjával. A veszprémi székhelyű alkotógárda ugyanis képes egy új látószög kialakítására, megőrizve persze azokat a momentumokat, amelyek a Valahol Európában sikerét az ősbemutató óta általánosan garantálják, bárki is rendezze meg a musicalt az országban.

Kiemelt kép: