A Wonderwall megvan? – kezdődik az Oasis turné

Az Oasis tavaly augusztusban jelentette be, hogy 2025-ben újra turnéra indul – a rajongók által régóta várt koncertsorozat pedig ma este, tizenegy hónappal a bejelentés után, végre kezdetét veszi Cardiffban. A Gallagher-testvérek a 2009-es párizsi balhéjuk óta, tizenhat évnyi fülráncigálás és hajhuzogatás után fognak újra egy színpadon állni. Az Angliát bejáró nyári koncertsorozat hétszer is megtölti a londoni Wembley stadiont, szülővárosukban, Manchasterben pedig ötször is fellépnek. Akkor is, ha csak a Wonderwallt ismered, akkor is, ha kívülről fújod a Gallagher-testvérek összes balhéját, ez a cikk neked készült: gyors bevezető az újaknak, gyors ismétlés a veteránoknak – afféle felelés előtti házi feladat átnézés.

A zenekar első formációja a “határozott névelő + véletlenszerű szó” zenekarnévadási trendet követve The Rain néven alakult 1991-ben. A felállásban ekkor Paul Arthurs gitározott, Tony McCarroll dobolt, Paul McGuigan basszerozott, az énekesi posztot pedig Chris Hutton töltötte be. Nem sokkal később őt Liam Gallagher váltotta, aki rögtön javasolta a zenekar nevének lecserélését, méghozzá a hasonlóan kreatív, határozott névelő-mentes, de legalább ikonikussá vált Oasisre. Néhány hónappal később Liam bátyja, Noel Gallagher is csatlakozott a csapathoz, miután egy telefonbeszélgetés során édesanyjuk elárulta neki, hogy az öccse egy bandában énekel – ráadásul nem is olyan rosszul. Az éppen az Inspiral Carpetsnek roadoló Noel azonnal hazatért, hogy saját szemével lássa és saját füleivel hallja, majd elégedettségének jeléül ő lett a zenekar szólógitárosa, egyedüli dalszerzője, majd idővel néhány dalban énekesként is szerepet vállalt.

A zenekar 1993-ban leszerződött a Creation Records-hoz, a következő évben pedig megjelentette bemutatkozó albumát, a tavaly 30 éves Definitely Maybe-t. A lemez azonnal a listák élére kúszott; a zenekar zajos gitárjai és flegma életérzést sugalló, könnyen befogadható dallamvilága tökéletesen rezonált az akkori brit ifjúsággal. Az album dalai egyszerűen és stílusosan ragadták meg azt, ami sok fiatal, különösen a tinik fejében kavargott: ne aggódj semmin, élvezd az életet, szeress bárkit, csinálj bármit, hiszen, ha valahol, valamikor helyt kell állni, úgyis képes leszel rá. Megtanította, hogy egyáltalán nem gáz, ha egy senki rocksztárnak képzeli magát, hogy nem baj, ha éppen nem vagy sikeres az életben, és legfőképp azt, hogy még a legmenőbb srácok is lehetnek érzelmesek – és ennek hangot is adhatnak. Olyan látszólag egyértelmű, kimondásra váró igazságokat és sablonokat fogalmaztak meg, olyan lazán, ami pont annyira szükséges és aktuális ma, mint akkor.

A sikeres első albumnak mindössze egy évet kellett várnia a folytatásra: az Oasis 1995-ben megjelentette második lemezüket a (What’s The Story) Morning Glory? című albumot. A korábbihoz hasonlóan ez is hamar a listák tetejére mászott, de sokáig ott is maradt. Mára már úgy tartják számon, mint az 1990-es évek legnagyobb példányszámban eladott albuma az Egyesült Királyságban. A lemezen olyan slágerek szerepelnek, mint a Champagne Supernova és a karaoke-bárok egyik legtöbbet pörgetett visszatérő vendége, a Don’t Look Back In Anger – de természetesen ezen szerepel a Gallagher-tesók által felfoghatatlanul sikeres Wonderwall is. De ez volt az az időszak is, mikor a zenekar egy csúnya váláson ment keresztül: úgy érezték, hogy a dobok mögött ülő McCarroll nem illik bele abba a grandiózus tervbe, amit a manchesteri fiatalok megálmodtak. Gyenge képességeire hivatkozva – jobb szó híján – megszabadultak tőle, és helyét Alan White vette át, akit Noel egyik barátja ajánlott.

Ez a meglehetősen kínos búcsú indította el az együttes körüli legendás balhésorozatot is. Természetesen, a tisztességes rockzenekarhoz illően, már jelentek meg róluk olyan cikkek, mint az együttes, aki összeverekedett a hálátlan közönséggel vagy a zenekar, akiket hasonló okokból deportáltak egy Amszterdamba tartó hajóról, de az egyre növekvő siker tagadhatatlanul egyre több feszültséget szült körülöttük. Ebben az időszakban több feltörekvő britpop együttessel is összeszűrték a levet, de egy mégis kiemelkedik az összes közül: a Blur.

Az okok teljesen érthetők: körülbelül ugyanabban az időben indultak, ugyanabban a műfajban mozogtak, és ugyanazt a fiatal közönséget célozták meg. Ha a származásuk is hasonló lett volna, talán együtt turnéznak, készülnek a közös kampányfotók, és mennének a pletykák, hogy éppen melyik srác alszik egy ágyban a másikkal. De a helyzet közel sem volt ennyire cukormázas. Míg az Oasis tagjai inkább manchesteri munkásosztálybeliek voltak, a Blur a londoni középosztályból érkezett. Ez pedig egy olyan országban, ahol egy bizonyos vashölgy a mai napig megosztja a társadalmat a vitatott reformjaival, épp elég indok volt a kölcsönös utálathoz. Végül is, hasonlóan nehéz lenne elképzelni, hogy Beck Zoli és Nyerges Attila közösen tervezgetné, hogyan ünnepeljék együtt a 30Y és az Ismerős Arcok 25. születésnapját. De róluk legalább nem készült felvétel, ahogyan egymás nadrágját húzogatják.

Ez az időszak a Gallagher testvérek kapcsolatán is megmutatta az első repedéseket, amelyek később a zenekar bukásához vezettek. Visszaemlékezések szerint az egyre nagyobb elvárások már a harmadik album, az 1997-ben megjelent Be Here Now felvételei idején is feszültté tették a viszonyukat. Egyre nehezebben viselték el egymást, és egyre gyakrabban vesztek össze olyan apróságokon, amin valójában csak testvérek tudnak ennyire halálosan összeveszni. És amikor két ember ilyen gyorsan tesz szert ekkora hírnévre, az egyikük büszkeségének sem tesz jót – a bocsánatkérés meg pláne nem megy könnyen. Főleg, ha a kisebbik testvér nem érti, hogy mégis mi a probléma abban, hogyha ő a helyi kocsmában megismert random részegekkel együtt szeretné meglátogatni a stúdióban még javában dolgozó bátyját. Ebben az időszakban jó pár gitár bánta a konfliktusaikat – meg persze a 2000-es Sziget fesztivál, ahova az együttes Noel nélkül érkezett.

A harmadik albumot még négy követte: a Standing on the Shoulder of Giants, a Heathen Chemistry, a Don’t Believe the Truth, végül pedig 2008-ban a Dig Out Your Soul. Összesen hét stúdióalbum, megannyi közös koncert, de a zenekar története során – különösen a vége felé – a Gallagher testvérek ritkán voltak igazán jó viszonyban. A stúdióban zajló folyamatos veszekedésektől a már elindult turnék félbehagyásán át a szürreálisabbnál szürreálisabb anekdotákig viharos kapcsolatuk végig rányomta a bélyegét a zenekar működésére. És bár ez szinte elvárt egy ekkora formátumú rockzenekartól, az Oasis tagjai különösen hírhedtek voltak a turnék alatti hedonizmusukról és életstílusukról is. Mindez, valamint a zenekar fokozatos, a 2000-es évek elején induló hanyatlása együtt vezetett oda, hogy Noel Gallagher 2009-es távozása már nem igazán érkezett meglepetésként.

Disszidálása az Oasis végét jelentette. A megmaradt tagok Beady Eye néven folytatták, egészen 2014-ig, amikor mindössze két album után ők is feloszlottak. Az okokról csak találgatni lehet: egyesek szerint elfogyott a kreatív lendület, mások szerint a kiadó nem állt eléggé mögöttük. Végül mindkét Gallagher testvér szólókarrierbe kezdett – Liam a saját nevén, Noel pedig Noel Gallagher’s High Flying Birds néven. Koncertjeiken időről időre felcsendültek Oasis-dalok is – különösen Liam fellépésein, aki például a tavalyi Szigeten teljes egészében a 30 éves Definitely Maybe-t játszotta el –, de 15 éven keresztül úgy tűnt, hogy csak ilyen diétás formában lehetett élőben hallani ezeket a számokat.

A Beady Eye felbomlásáig még csak kissé sértődötten, de viszonylag visszafogottan szurkálták egymást – utána viszont egyre nagyobbakat ütöttek oda. A testvéri sértegetés tizenöt éve alatt meglehetősen kreatív sértések születtek: Liam rendszeresen krumpliként emlegette bátyját, míg Noel úgy jellemezte öccsét, mint egy villás férfit a levesek világában. Természetesen egymás új zenéjét sem kímélték – amikor csak lehetőségük nyílt rá, keményen beleálltak a másik munkájába, a professzionális énjeiket sem kímélve. Mindezt felettébb szórakoztató volt követni: gyakran sokkal jobban lehetett szórakozni, mint bármilyen standup előadáson. Ugyanakkor minden egyes interjúban elejtett félmondat, minden Twitter-bejegyzés úgy tűnt, csak még messzebb sodorja őket egymástól – és ezzel együtt egyre valószínűtlenebbé vált az Oasis újjáalakulása is. Liam többször is elmondta, hogy nem kedveli a bátyját a zeneiparban – de ha rajta múlna, kérdés nélkül újra összeállna a banda. Noel ezzel szemben sokkal ellenségesebben viszonyult a témához: hol viccelődve, hol teljes komolysággal zárta ki annak lehetőségét, hogy valaha is újra együtt álljanak színpadra.

2024 augusztusában azonban úgy tűnt, valami valóban mozgolódik a háttérben. Mindkét testvér, valamint az Oasis hivatalos közösségi oldalain egyszerre jelent meg egy fekete alapon arany számokat formáló kép – egy dátum, az együttes jól ismert vizuális stílusában. Sokan kétkedve fogadták, kevesen hitték, hogy ez több lenne egy egyszerű marketingfogásnál, amivel a (What’s the Story) Morning Glory harmincadik évfordulójára készülő termékeket akarják promózni. Pár túlárazott színes bakelit, egy-két unalmas póló, meg pár mintás kulacs és annyi. Másnap azonban megérkezett a bejelentés: az Oasis újra összeáll. A Gallagher testvérek kibékültek, és jövő nyáron indul a turné az Egyesült Királyságban. Azoknak pedig, akik még mindig hitetlenkedtek, mellékeltek egy közös képet is, amelyen a két drámakirály egymás mellett feszít. Az első közös kép róluk tizenöt év után.

Az Egyesült Királyságban és Írországban 2025 nyarán összesen tizenöt koncertet adnak, köztük ötször lépnek fel szülővárosukban, Manchesterben, és öt estén a legendás londoni Wembley Stadionban. Később bejelentették, hogy a világ más részeire is ellátogatnak: ősszel Amerikában, Japánban, Ausztráliában és több dél-amerikai országban is koncerteznek, Európában pedig várhatóan jövőre turnéznak. A cardiffi Principality Stadiumban ma este veszi kezdetét a turné, így a szerencsések már élőben is megnézhetik, hogyan fest a két méregzsák egy színpadon. Remélhetőleg ezt azok is ugyanúgy megtehetik majd, akik az őszi koncertekre váltottak jegyet.

Kiemelt kép: Liam és Noel Gallagher (Fotó: Simon Emmett)