Évad elején Szuhovo-Kobilin szatírikus drámájában, Az ügyben játszott korrupt főhivatalnokot, majd Csehov első ifjúkori zsengéjében, A Platonovban alakította Vojnicevet. Most éppen Molnár hadnagy szerepét próbálja Tar Sándor Szürke galambjában, melyet Gothár Péter állít színpadra a Kamrában. A próbákról, castingról és a tanításról beszélgettünk Fekete Ernővel.

A Szürke galambban éppen Molnár hadnagy szerepét próbálod. Mesélsz róla?

A szerepemről ebben a percben annyit tudok, hogy egy nagyon jó rendőr vagyok. Valamikor a 90-es évek elején járunk, a rendszerváltás hajnalán. Molnár alkoholproblémákkal küzd, és éppen rendelkezési állományban van, tehát az iváson kívül nem nagyon csinál semmit. Amikor fény derül néhány titokzatos bűnesetre a városban, akkor berendelik őt is, újra dolgoznia kell. Ez a kiindulás.

Nehéz beszélni róla, mert valószínűleg nagyon más lesz az előadás, mint Tar Sándor könyve. Eleve, ez nem egy szokványos krimi, ahol van egy nyomozó és egy gyilkos, ez inkább egy különös vízió az akkori, vagy talán a mai Magyarországról mindenféle bűneseteken keresztül, illetve azokról a rendőrökről, akik ebben a furcsa országban élnek.

Olvastad a regényt?           

Valamikor nagyon régen, még gyerekkoromban, és most újra elolvastam a próbák előtt. Most egyébként abban a fázisban vagyunk, amikor már nem foglalkozunk a regénnyel. Van egy saját változatunk, egy nagyon hosszú szövegkönyv, ami még rengeteget fog rövidülni, ahogy a szerepek alakítják magukat. Nagyon érdekes regény, sokszor elég zavaros is. Én nem is tudtam, hogy Tar egy krimipályázatra írta, amit a Mozgó Világ hirdetett meg. Többen beadták az első fejezetet, de csak ő csinálta végig. Érződik is a regényen ez a fajta szakaszosság, nincs benne fő szál, amit kigondolt volna előre. Nem is a történet a könyv legfőbb értéke, hanem az a világ, amit megteremt, az az egészen sajátos, csak rá jellemző világ. Gothár Péter ennek nagy ismerője. Mi színészek most nagyon szenvedünk a próbán, mert sok mindent nem értünk még, de a végére majd összeáll, reméljük valami egészen különleges dologgá.

Fekete Ernő a Szürke galamb próbáján (Fotó: Dömölky Dániel)

Jól értem akkor, hogy Péter csak kiindulási alapnak használja a regényt, és szabadon dolgoztok vele egy bizonyos ponton túl?

Igen. A munka nagy része sem a szokásos értelemben vett színházi munka. Általában van egy majdnem kész szövegkönyv, ami aztán kicsit változik. Itt igazából dramaturgiai munka folyt eddig a színészek bevonásával, szüksége volt a rendezőnek arra, hogy álljanak ott a színészek, és hülye vagy okos kérdéseket tegyenek fel. Ilyen szempontból teljesen eltér a megszokottól a próbafolyamat, itt nagyon hosszú ideig a szöveg próbált. Még nincs díszlet, tulajdonképpen az üres térben mondjuk a szöveget, amit még nem is nagyon tudunk, mert rengeteget változott. Két nagyon intenzív hét jön most a bemutatóig, ami alatt a mostani zűrzavarból csinálunk egy előadást (mosolyog).

Ez elég embert próbálónak tűnik így.

Én voltam nehezebb helyzetben is, például amikor a Nyaralás című darabot próbáltuk a Mohácsi testvérekkel a nagyszínpadon. Fejezetről fejezetre írták a szöveget, és már csak egy hét volt a bemutatóig, de még nem volt második felvonás. Mégis megvolt a bemutató. És sokaknak tetszett (mosolyog)

Márciusban mutattátok be Csehov Platonovját, másodszor dolgoztál Székely Krisztával, ez sem egy könnyű darab, szintén irdatlan szöveganyaggal.

Valóban nem. Kriszta klasszikusokat vesz elő, amiket nagyon radikálisan megváltoztat aszerint, hogy mit gondol az adott műről. Ilyen volt a Nóra is. Tulajdonképpen ez nem az a színdarab, amit Ibsen megírt, alig hasonlít az eredetire, ezt jelzi az alcíme is: Karácsony Helmeréknél. A mostaninak az a címe, hogy A Platonov, nem tudom, hogy az az „A” miért került oda, sosem kérdeztem Krisztától, de az, hogy itt tulajdonképpen maradt a cím, azt mutatja, hogy ez azért jobban hasonlít az eredetire.

Itt egyébként fordítva dolgoztunk a szöveggel, nagyon rövid volt a példány. Aztán ahogy próbáltunk, visszakerültek dolgok. Szóval A Platnovnál pont az ellenkező irány volt (mosolyog).

Fekete Ernő A Platonovban (Fotó: Várady Nikolett)

Akkor ez is egészen különleges munka volt.

Igen, élveztem. Tudod, az embernek mindig önmagával van küzdelme, hogy hogy teremti meg a figurát, esetemben Vojnicevet. Nagyon sokáig küszködtem, vagy nem értettem… vágásos technikával kell dolgozni, mert először van három mondatom, aztán később valahol 15, a végén meg már kiborulni kell… nem egy felépülő valami, vagy lebomló szerep szép ívvel, hanem csak villanások egy figuráról, ahol meg kell mutatni valamit, hogy a végére az egész összeálljon. Úgyhogy én sokat keresgéltem, és még a bemutató körül is bizonytalan voltam magamban, de lassan azért magamra találok. Még csak 10 eladás volt belőle, ez még nagyon sokat fog változni.

Egy ilyen anyaghoz kell is idő, hogy beüljön nektek.

Persze, majd az lesz, hogy az ember egy idő után nem játszik, hanem már Vojnicevként létezik a színpadon, de ahhoz sok-sok előadás kell, legalább harminc.

Évad elején próbáltál Az ügyben is.

Igen, abban egy főhivatalnok vagyok, aki rendkívül korrupt, mindig is korrupt volt és mindig is korrupt lesz. Ennek a mindent átitató korrupciónak a természetrajzát igyekszik megmutatni a szerep, illetve maga a darab is. Az önmagában unalmas lenne, hogy egy alávaló embert játszom, aki lop-csal, de szerencsére a darabban is benne van, hogy ez a hivatalnok egy merő rettegés, az első perctől kezdve attól fél, hogy mikor bukik le. Nekem színészileg ez az érdekes benne, ezért azon dolgozgatok, hogy megmutassam, hogy ennek a főlopónak sem lehet könnyű, hiszen éjszakánként egyáltalán nem alszik nyugodtan.

Fekete Ernő Az ügy című darabban (Fotó: Horváth Judit)

Elég sűrű évadod van a három bemutatóval. Lesz mellettük idén is külsős munkád?

Nem tudok róla, de hát lehet, hogy mindjárt megcsörren a telefon és valaki megkeres (mosolyog). Igazából nem is bánom, ha nem lesz, azt érzem, hogy elég a három premier.

Mennyit játszol most egy hónapban?

Olyan 20 körül biztos.

Forgatsz nyáron?

Több mindenről van szó, de ezek annyira alakulóban vannak, hogy nem érdemes még beszélni róluk.

Jársz castingokra egyébként?

Igen, most már járok. Fiatalabb koromban nem szerettem ezt, de mára megtanultam, hogy ez a szakmával jár. Veszek egy nagy levegőt, megtanulom azt a pár mondatot, odamegyek, és várom a telefont, hogy nem kaptam meg. Nagy ritkán azt mondják, hogy megkaptam, ilyenkor az ember örül is, meg kétségbe is esik, hogy mehet hajnalban meg éjjelente forgatni. Ez ilyen kettős érzés mindig.

Mi miatt nem szeretted korábban?

Minket a főiskolán erre még nem készítettek föl, nem így szocializálódtunk. A vizsgahelyzeteket, vagy amit én annak élek meg, sose bírtam.

Fekete Ernő A Platonov olvasópróbáján (Fotó: Horváth Judit)

Mondtad, hogy innen az egyetemre mész, tanítasz?

Igen, idén kezdtem. Zsámbéki Gábor felkért, hogy legyek a mostani elsős osztályában a művészi beszéd tanár. Eddig Molnár Piroskáé volt ez a tárgy, tőle vettem át. Gábor addig győzködött, amíg elvállaltam.

Nagyon kellett győzködni?

Ez nem így működik Zsámbéki Gáborral. Úgy történt, hogy csörgött a telefonom, és pont nem tudtam felvenni, de tudtam, hogy erről akar kérdezni. Elhatároztam, hogy majd amikor visszahívom, akkor megmondom, hogy nem vállalom, és amikor végül beszéltünk, akkor úgy tettem le, hogy elvállaltam. Nem is igazán győzködött, ő olyan ember számomra, akinek nehéz nemet mondanom, ha kér valamit. Nincs ilyenkor apelláta (mosolyog).

Élvezed a tanítást?

Tulajdonképpen igen, teljesen új szerep. Nagyon féltem az elején, mert igazából én is tanulom még csak, hogy hogy lehet átadni 18-22 éves embereknek, amit gondolok. Keresem a módokat, hogy hogy érzékeltessem velük valamiről, hogy az mennyire fontos lesz az életükben (mosolyog).

Kiemelt kép: Fekete Ernő (Fotó: Várady Nikolett)