„A vers az én gyengém” – interjú Kőszegi Ákossal

Tavaly ünnepelte 60. születésnapját az ország egyik legismertebb és legkedveltebb orgánuma, aki nem csupán a szinkron területén alkotott maradandót, de a színpadon is letette a névjegyét az elmúlt évtizedekben. A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházból a Vígszínházhoz igazolt színész több ismert szerepet is átvett a budapesti teátrumban, többek között erről, valamint a szinkronizálásról és a streamelésről is mesélt. A Jászai Mari-díjas színművésszel, Kőszegi Ákossal beszélgettünk.

Épp a napokban jutott eszembe, hogy milyen sivár színház nélkül az élet, és az egyik legkedvesebb emlékem az utóbbi évekből, hogy láthattam önt színpadon, Budapesten. A Tháliában volt egy vendégjátékuk Zayzon Zsolttal, A király beszéde, ahol nagy hatást gyakorolt rám Lionel Logue-ként. Milyen élmények fűzik ehhez a darabhoz?

Rendkívüliek! Béres Attila rendezővel és a kecskeméti kollégákkal szívügyünknek tekintettük ezt a darabot. Minden kollégám megtalálta benne az örömét, a sikerét. A nézők az utóbbi évek legjobb előadásaként aposztrofálták, többen többször is látták, még ma is mehetne. Zayzon Zsolt a Vidéki Színházak Fesztiválján a legjobb színész díját, én magam pedig a VIDOR Fesztivál legjobb férfi színész díját, az Arlecchino-díjat hoztam el 2019-ben érte.

Ha jól tudom, 2003 és 2019 között játszott Kecskeméten, majd a Vígszínházhoz szerződött. Miért döntött a váltás mellett?

2003-ban szerződtem az akkori Kecskeméti Katona József Színházhoz Sopronból, és 2020. március 10-én, az első leállás előtti utolsó napon játszottam a Nemzeti Színházban egy vendégelőadásban a kecskeméti társulattal. A Vígszínház többszöri megkeresése után döntöttem Eszenyi Enikő ajánlata mellett, akihez 40 éves baráti és szakmai kapcsolat fűz. Úgy éreztem – focizsargonnal élve -, hogyha a Real Madridba hívnak, azt most már nem utasíthatom vissza, tehát nem levezetni jöttem, hanem stabil játékosnak!

Így utólag visszanézve, jó döntés volt?

Ebben a pandémiás időszakban nehéz erre válaszolni, de az igazgatóváltás után – Rudolf Péter lett az új direktor – sem bántam meg. Ez alatt a rövid pár hónap alatt is sikerült letenni a névjegyemet, a társulat el- és befogadott, talán meg is szeretett, érzem a respectet. Péterrel amúgy szintén több évtizedes barátságot és szakmai kapcsolatot ápolunk.

Mi volt a három legemlékezetesebb szerepe a kecskeméti színházban?

A színész 3-4 évente érez olyat, hogy az alakítása büszkeséggel töltheti el. Nekem, ha nem tűnik szerénytelenségnek, sikerült Kecskeméten 1-2 évente olyat produkálnom a rendezők és a kollégák segítségével, amire nagy szeretettel gondolok vissza. Nehéz választani, de íme, legyen Danton a Danton halálából, Petronius a Caligula helytartójából és Miska pincér a Csárdáskirálynőből. Remélem, a többi szerep nem sértődik meg! (nevet)

Milyen érzés a Vígszínház társulatához tartozni?

Az ilyen kérdések, hogy “milyen érzés” a leginkább megválaszolhatatlanok egy színész számára. A Vígszínház az a Vígszínház. A múltja kötelez, a jelene büszkeséggel tölt el, a jövője pedig kíváncsisággal. A Víg csodálatos színészei pedig bámulatosak!

Az egyik kedvenc darabom a Vígben az Audiencia, ahol ön John Major szerepét vette át, tehát ismét a brit királyi család közelébe került. Milyen volt a beugrás? És hogy mentek a szerepátvételek a többi darabban (A padlás, Játszd újra, Sam!, Lóvátett lovagok)?

Csak annyit mondanék, hogy Valló Péter – akit én az egyik legnagyszerűbb magyar rendezőnek tartok – azt kiabálta fel a színpadra a beugrópróbám első jelenete után, hogy: “El vagyok bűvölve, édes Ákos!” Ez jól esett! (nevet) Megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy egy már működő előadást ne hátráltassak, hanem előrevigyek. Úgy érzem, hogy minden szerepátvételemnél sikerült!

Novemberben élőben közvetítette A padlás 999. előadását a Vígszínház. Mi a véleménye az online színházról? Nézett már meg esetleg ilyen módon darabot?

Bevallom, nem vagyok híve a streamelésnek. Szükséges kényszernek tartom, de úgy fogtam fel A padlás közvetítését, mint egy forgatást, ott sincsenek közvetlen visszajelzések. Nem nézek színházat online, vagy közvetítve, Gábor Miklósnak van igaza, úgysem adja vissza a valós élményt.

Készülnek az újranyitásra, zajlanak az olvasópróbák? Mik a tervek a következő hónapokra?

Minden bizonytalan, március 2-án bezárt a színház, üzemszünet van, csak a jó Isten tudja, mi lesz.

Három éve az év szinkronszínésze díjat is megkapta, ezúton is gratulálok. Bizonyára sokan megkérdezik, de melyik munkájára a legbüszkébb és van esetleg olyan, amire nem?

Köszönöm! Több ezer szinkronom közül hogyan lehetne választani? Én 40 év után is nagyon szeretek szinkronizálni, nagy öröm számomra, ha boldogan befogadják a nézők, hallgatók a hangomat a mindennapjaikba! De talán a Maffiózókban James Gandofini hangjaként megnyilvánulni, az mindent visz. Hogy mire vagyok kevésbé büszke, az maradjon az én titkom.

Milyen biztonsági intézkedésekkel zajlik a szinkronizálás a járványhelyzetben?

Az összes stúdió megteremtette a maximális járványügyi védekezést, le a kalappal előttük, szinkronstúdióból még nem fertőződött meg senki tudomásom szerint.

A színház és a szinkronmunkák mellett van esetleg bármilyen új projekt, ami folyamatban van? Például hangjáték, tévé- vagy játékfilm?

Van egy-két tévés, játékfilmes megkeresésem, időnként forgatok, de erről nem beszélhetek, köt a titoktartási szerződés.

Zárásként Marvel-rajongóként hadd köszönjem meg azt, amit Thanosként hallhattam öntől, a költészet kedvelőjeként pedig a versmondásaiért vagyok hálás. A Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek a kedvencem, rendszeresen újrahallgatom, ráadásul a hangfelvételt egyszer valaki összevágta Samuel L. Jackson egyik filmjének, A Sunset Limitednek a jeleneteivel, ahol ön szinkronizálta a színészt.

Thanos hangjaként maszkban is felismernek, sőt maszkban a szememről a Doktor Balaton Pákaijaként is. Nagyon ki vannak éhezve az emberek, rendkívül nehéz megélniük ezt az ingerszegény időszakot, belekapaszkodnak mindenbe, ami enyhíti ezt a járványhelyzetet. A vers pedig az én gyengém. Bármilyen formában kerül a közönség elé, én annak csak örülni tudok. Kívánok mindenkinek jó egészséget, oltassák be magukat, mert csak ez véd meg bennünket, hogy mihamarabb újra együtt lehessünk a színházban és az élet többi szegmensében!

Kiemelt kép: Kőszegi Ákos (fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház)