„A vendégszereplés mindig ad egy adrenalin löketet” – interjú Sodró Elizával

Hat éve a Radnóti Miklós Színház oszlopos tagja, és vallja, hogy mázlista, mert mindig jó csapatba került. Fontos számára, hogy őszinte kollégák vegyék körül, ha irigységet tapasztalna, azonnal továbbállna. Színházi szerepei mellett több népszerű televíziós filmben is játszik, a Radnóti grandiózus előadásnak tartott 10-ében pedig hegedű játékát is élvezhetjük. A Junior Príma díjas színésznővel, Sodró Elizával beszélgettünk, aki a napokban a Városmajori Szabadtéri Színpadon lesz látható.

Pár napja volt premiered, milyen volt újra nézők előtt játszani?

Jaj, nagyon jó! Bár ez most még nem volt igazi premier. A nézők sem voltak “igaziak”: többnyire a barátaink jöttek el, így  a színpadra lépés előtti drukk sem annyira a “premier-lázra” hasonlított, mint inkább arra az izgalomra, mikor anyukáméknak báboztam régen a kanapé mögül. A hivatalos bemutató szeptemberben lesz, az előadás címe Vad nyomozók, Kelemen Kristóf rendező adaptálta színpadra Roberto Bolano azonos című regényét. Jó régóta próbáljuk már ezt a darabot, és eljutottunk abba a fázisba, amikor már a nézők füle, szeme, szuszogása, mocorgása, cukorkazörgése is  kell az arányok finomhangolásához. Néző nélkül nincs színház és kész. Szerettem ezt a munkát, öt különböző karaktert játszom benne, elég izgalmas színészi feladat.

Hamarosan pedig a Városmajorban játszol, A szerelmesek házai-ban, ahol szintén izgalmas a szereped.

Ez egy jó darab, és elég ügyesen dolgozta meg a szöveget Péterfy Gergely író, és Kovács Krisztina dramaturg. Így mi már egy nagyon jól mondható, hálás anyagot kaptunk kézhez. Nekem azért is liblingem ez az előadás, mert szép nagy szerepem van benne, jó kis ívet tudtunk építeni Valló Péter rendezővel a próbafolyamat alatt, így az előadáson már csak be kell gyújtanom a rakétákat, és ha nem szúrom el, és van elég üzemanyag, akkor Blanche szinte magától végigmegy rajta.

Klasszikus szerelmi történetnek indul a darab, aztán Blanche apja és vőlegénye komoly konfliktusba keveredik, de Blanche se egyszerű eset.

Két szál van a történetben, az egyik a lány szerelme a fiúval, a másik a lány apja és a mutyi, amiből se Blanche, se Sodró Eliza nem ért egy szót se. Amikor először elolvastam a darabot be is írtam a google-ba, hogy “hogyan kell mutyizni”, hátha kapok pár hasznos tippet és hirtelen meggazdagszom, aztán persze totál lúzernak éreztem magam, hogy ilyen becsületesnek neveltek. A továbbiakban nem is foglalkoztam a darabnak ezzel a részével, és ez volt az első lépésem Blanche felé. Ő nagyjából úgy létezik a világban, hogy “nem érdekel honnan van a pénz, csak add ide.” Emellett persze egy kis tündér: érez, szeret, cserfel, hisztériázik, mint minden normális ember. De a nagy jóléttől, amiben felnőtt, van egy kis vaksága az empátia területén. Hogy ez milyen súlyos jellemhiba az ő helyzetében, azt már a nézőnek kell eldönteni. Én mindenesetre nagyon sokat gondolkoztam Blanche miatt a saját morális értékrendemen.

Ezt a darabot még a tavalyi pandémia előtt mutattátok be, mennyit játszottátok?

Ez egy elég hányattatott sorsú előadás. Az első karantén előtt mutattuk be, aztán Dorina (Martinovics Dorina – A szerk.) elment szülni, amikor szeptemberben felújítottuk, akkor Radnay Csilla ugrott be a helyére, kétszer tudtuk játszani, mert ismét jött a zárás. Most Dorina visszajött, és felfrissítettük kicsit, hogy a Városmajorban újra a régi legyen. Féltem is a júliusi próbáltól, mert fél év mégiscsak kimaradt, és azért előtte sem játszottuk sokat, de nagyon szépen visszajött minden. Úgy látszik, hogy jó munkát végeztünk a próbafolyamat alatt. Ilyenkor örülök, és kicsit megdicsérgetem magunkat.

A Városmajorban jóval nagyobb a színpad, mint a Radnótiban. Be tudjátok lakni vele a teret?

Az kicsit mindig furcsa, ha van egy előadás, amit összehozol egy szűkebb, zárt térben, az hogy él majd meg egy jóval nagyobb színpadon. Mentálisan előre fel kell készülni, hogy belakjuk a nagyobb teret, és balanszírozzuk a hallhatóság és a hitelesség örök párharcában. De azt hogy vendégként játszunk valamit, és nem otthon vagyunk a megszokott környezetben, azt nagyon szeretem. Ilyenkor van egy plusz adrenalin löket.

Többször játszottál már a Városmajorban, fontos neked, hogy itt is jelen legyetek?

Szeretem a Városmajort, és nagyon fontosnak tartom a Szemlét, ahol a vidéki színházak is be tudnak mutatkozni. Korábban, amikor még a Szombathelyi Színházban játszottam, többször jártunk itt, amit óriási lehetőségnek tartottam. A vendégjáték mindig olyan nekem, mint egy nyaralás. Akkor meg különösen, ha olyan előadást játszunk, ami szerencsés csillagzat alatt született.

A te pályádon az egyik ilyen szerencsés csillagállás szerintem a III. Richard volt. Te is így érzed?

Igen, az egy nagyon szerencsés találkozás volt. Egyrészt az, hogy a Robi (Alföldi Róbert – A szerk.) nagyon jó fej partner, a legcinkosabb, rosszcsont kisfiú, akivel iszonyú jó együtt rosszalkodni, de a bajban hirtelen felnő, és egy olyan férfi lesz, akire mindig lehet számítani. Ez nagyon felszabadító tud lenni. Másrészt Andrei Serban a rendező, egy nagyon különleges világpolgár, aki úgy hozza ki belőled a legtöbbet, mint az az edző, aki a medence partján is veled úszik, érted izgul, és közben azt kiabálja, hogy meg tudod csinálni! Rengeteg pozitív energia volt a folyamatban, és az egész koncepció nagyon pontos, stabil kereteket adott, amiben ügyesen lehetett szabadon mozogni.

A pandémiát és a korlátozásokat hogy élted meg?

Bevallom őszintén, hogy engem az egész vírushelyzet alatt az SZFE ügye sokkal mélyebben traumatizált. A vírus egy olyan dolog, hogy ez van, nem tudok mit csinálni ellene, próbálom tartani a lépést a helyzettel, de nem idegesítem vele magam. Az egyetemnél viszont van bennem egy múlni nem akaró, konstans, keserű tehetetlenség-érzés. Pszichésen teljesen kikészít: tudatosan figyelnem kell arra, hogy minél kevesebbet vigyek ebből a mocsokból a gondolataimba.

Hat éve vagy már a Radnóti Színház tagja, nem vágysz néha más impulzusokra?

Most abszolút a helyemen vagyok. De el tudom képzelni, hogy pár év múlva akarok majd egy kicsit kalandozni, mert érdekelnek más dolgok is. Jól érzem magam a Radnótiban, szakmailag is jó feladatok találnak meg és szuper a csapat is. Azt érzem, hogy igazán jófajtán kapcsolódunk egymáshoz, őszintén meg merjük osztani egymással a szakmai szorongásainkat, félelmeinket, ugyanakkor biztatjuk is egymást, de mindig a szakmaiság van a középpontban, amitől kialakult egy biztonságérzet a társulatban.

Munkával telik a nyár hátralévő része, vagy lesz időd pihenni is?

Elkezdődött A mi kis falunk forgatása, és lesz egy kisfilm is, amit Szemerédy Viktória rendez, aki jó barátnőm, emiatt is nagyon várom vele a közös munkát. Augusztusban felvesszük a Radnótiban a III. Richardot, aztán lesznek felújító próbáink és szinte vége is a nyárnak. Pár napot voltunk a Balatonon, jó lenne kicsit többet pihenni, 3 éve nem voltam nyaralni. Nagyon vágynék két hétre a tengerhez, külföldön tudok igazán kikapcsolódni, ott el tudok távolodni mindentől.

Kiemelt kép: Sodró Eliza (fotó: Radnóti Miklós Színház)