Egy évvel első, felnőtteknek szánt krimije után az ifjúsági regényeiről ismert Mészáros Dorka újabb bűnügyi regénnyel jelentkezett – és minden lehetőség adott, hogy ez egyben egy sorozat nyitókötete is legyen.
Amikor a veszélyeztetett terhessége miatt szabadságolt rendőrnyomozó, Wass Réka szomszédja nyomtalanul eltűnik, a nő önhatalmúlag visszahelyezi magát a szolgálatba, hogy megkeresse a fiút. Titkos akciójában egyedül a rendőrség fiatal gyakornokára számíthat, aki iránt enyhén szólva is ellenszenvet érez. Varga Gergő ugyanis már több mint egy éve áll a Budapesti Rendőr-főkapitányság szolgálatában, pszichológus szakértő gyakornokként segíti a nyomozók munkáját. Amellett, hogy az emberi elme és viselkedés kiváló ismerője, a kriminológia területén szerzett tudása révén olyan összefüggéseket lát meg, amelyek mások figyelmét elkerülnék, akik éppen emiatt nem szívlelik a srácot. Most viszont különösen nagy szükség van a segítségére, hiszen a városban megszaporodtak a furcsa halálesetek. Réka és Gergő kénytelen együttműködni, hogy a nem mindennapi sorozatgyilkos nyomára bukkanjanak.
Mészáros Dorka másik, felnőtteknek szóló krimije jóval erősebb és összetettebb írás, mint amilyen a Nem biztos, hogy visszajövök volt. Érződik, hogy a szerző otthonosabban mozog ebben a közegben, amelyet akár a hagyományosabb vonulatnak is nevezhetnénk. A történet fókuszában – a sorozatgyilkoson túl, de róla majd később – a rendőrség áll, az ő minden-, valamint a nyomozók hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást. Ezáltal jóval közelebb áll ahhoz a műfajhoz, amit bűnügyi regénynek, klasszikus kriminek nevezünk. Másfelől üdvözítően hat az is, hogy – szemben a fentebb említett korábbi művel – a történetet és a szereplőket is tekintve Mészáros maga mögött hagyta az ifjúsági oldalról történő megközelítést, ami a Nem biztos, hogy visszajövöknél még erőteljesen érezhető volt.
Mészáros Dorka: Mimézis (Kép: General Press Kiadó)
Ami viszont a szerző egyik védjegyének számít továbbra is, hogy nem célja szerethető karaktereket alkotni. Noha, itt azért akad egy-kettő, akivel szimpatizálhatunk, nem úgy, mint az előző kriminél (és a Filter nélkülben is több volt a gyarló ember, mint az igazán hős-típus), de a főszereplőknek továbbra is meg kell küzdenie az olvasók szeretetéért. Ez azonban egyáltalán nem róható fel hiányosságként vagy negatívumként, hiszen éppen ettől válnak annyira emberivé a karakterek (és ne feledjük, hogy kedvenc skandináv nyomozóink többsége is alkoholista, drogfüggő vagy mizantróp). Wass Rékára és Varga Gergőre egyaránt igaz, hogy csúnyán elbánt velük az élet – ezt részletezni vétek lenne, hiszen a felfedezés örömét vennénk el az olvasótól –, súlyos terheket cipelnek a lelkükben. Talán Réka megítélése a legnehezebb, ugyanis a nő az eleinte őt szimpatikussá tevő cselekedeteit (például, hogy mennyire a szívén viseli eltűnt szomszédja, Kovács Bence sorsát) a Gergővel való viszonya, valamint önző gondolatai remekül ellensúlyozzák, így az olvasó hol együtt érez vele, hol pedig mélységesen megveti a viselkedéséért. Gergő ezzel szemben sokkal inkább a körülmények áldozata – érdekesség, hogy az olvasók már találkozhattak vele korábban, ugyanis ő volt az egyik főszereplője a szerző első regényének (Én vagy senki), ennek a történetnek a cselekményére történik is visszautalás. Ez azonban cseppet sem befolyásolja az élvezeti értéket, hiányérzetünk akkor sem lehet, ha nem olvastuk a korábbi művet, sőt igazából nem is kell erről tudnunk – bennem, ha az utószóban nem írja a szerző a kapcsolódási pontot, fel sem merült volna, hogy lenne kidolgozott előzmény.
A nyomozónak és a pszichológus szakértőnek idővel azonban mégis össze kell fognia, ha kézre akarják keríteni a sorozatgyilkost, aki meglehetősen feladja a leckét mind a rendőrségnek, mind az olvasóknak. Gergő viszonylag hamar rájön arra, hogy milyen logika mentén követi el tettesünk az emberöléseket, erre utal többek között a cím is (a mimézis a valóság művészi tükrözése), azonban ez még édeskevés ahhoz, hogy el is kapják. Pont a gyilkosságok logikája miatt válik nehézzé megtudni, hogy hol fog újra lecsapni és ki lesz az áldozat, de Mészáros remekül kapcsolja össze a szálakat, az indítékokat, egészen ötletes háttértörténetet adva az egész cselekménynek.
A szerzői utószóból kiderül, hogy a szerző szívesen folytatná még a Wass Réka-Varga Gergő páros nyomozásainak történetét, amelyre többségünk feltehetőleg titokban már olvasás közben is vágyott. A duó a regény végére triumvirátussá alakul, a szereplőkben pedig van elegendő potenciál, hogy még pár kötetnyi gyilkosságot megoldjanak közösen. Reméljük, találkozunk még velük.
Mészáros Dorka: Mimézis, General Press Kiadó, 304 oldal
Kiemelt kép: Mészáros Dorka: Mimézis (Szerzőporté: Szalmás Krisztina)
