Nagyformátumú premierre készül a Thália Színház: szombaton mutatják be Hamvai Kornél fordításában, a francia szerző Eugéne Labiche, Nyakamon a nászmenet című bohózatát, Kelemen József rendezésében. A premier előtt, a fotóspróba után beszélgettünk Gubás Gabival, akinek külön köszönjük, hogy ebben az óriási hajtásban időt szakított ránk.

Főpróbahetéhez érkezett a Nyakamon a nászmenet, ami egy merőben új előadás lesz, mint amit a Tháliában megszoktunk.

Valóban, kissé eltér attól, amit nálunk a nézők megszokhattak, de alapjaiban mégiscsak illeszkedik a koncepciónkba. Talán inkább attól lesz más, hogy szinte majdnem a komplett társulat játszik, és az ének, és a zene mellett nagyon hangsúlyos elem lesz a tánc is.

Az énekkel neked nyilván nem volt gondod, hiszen saját zenekarod is van, de hogy állsz a tánccal?

Alapvetően prózai színész vagyok, de nagyon jó, hogy megtalál egy ilyen zenés, táncos szerep is. Színpadi előadásban nagyon régen énekeltem, ezért kifejezetten örültem, hogy ez most visszajött, a tánc pedig mindenképpen újdonság. Nagyon izgalmas táncbetétek lesznek, és nagyon jó a koreográfus. Nem is feltétlenül ezek a „nehézségek”, hanem az, hogy rengetegen leszünk a színpadon, ahogy egy valamire való nászmenethez illik. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy aki él és mozog, az mind része a násznépnek. Olyannyira, hogy amikor „kilépünk” a szerepünkből, akkor mi is mind násznéppé válunk.

Szabó Győző, Gubás Gabi és Jaskó Bálint a Nyakamon a nászmenet című előadásban (fotó: Kovács Milán)

Miről szól a történet?

Egy fiatal pár az esküvőjére készül, de a ceremónia előtt, még a nagy napnak egy nyugodt pillanatában a vőlegény tesz egy kört a lovával. A ló azonban megrágja egy hölgy szalmakalapját, aki éppen a bokorban van légyotton a szeretőjével. Innentől fogva kezdődnek a bonyodalmak, mert a kalap iszonyú drága, ráadásul annyira ritka és egyedi darab, hogy szinte pótolhatatlan, a férj pedig hihetetlenül féltékeny. Mindenáron új kalapot kell szerezni, hogy ne legyen világraszóló balhé, miközben érkezik a násznép, és történnek az ilyenkor szokásos események. Ennek a szálnak a komédiájára épül a történet, amit több nem várt fordulat színesít.

Te kit játszol a darabban?

Anaïst, aki lebukik a szeretőjével a bokorban, amikor pedig kilépek az ő szerepéből, akkor én is a násznép részévé válok.

Fizikailag ezt, hogy oldjátok meg?

Csúcsra járatjuk a gyorsöltözést, hátul a színpadon fent lesz mindenki: az öltöztetők, fodrászok, kellékesek, ügyelők, díszletesek. Sőt, ők is részei lesznek a násznépnek. Ilyen sokan még soha nem próbáltunk egy darabot, ebből a szempontból is kuriózum lesz. A munka elején például fantomokkal próbáltunk, mert nem tudott mindenki jelen lenni. Ennyi ember gördülékeny összecsiszolása a színpadon nagyon komoly munka, és egyértelműen kihívás is a csapatnak.

Kinek ajánlanád a darabot?

Mindenkinek, aki kikapcsolódásra, szórakozásra vágyik. Ebből a szempontból illik a Thália repertoárjába.

Éppen a próbaidőszak tetőpontján volt az 50. születésnapod. Volt lehetőséged egy kis ünneplésre?

Nem csak lehetőségem, időm és energiám sem volt. A társulatban mindig figyelünk ezekre a jeles napokra, de most kifejezetten az én kérésem volt, hogy toljuk a bemutató utánra, még egy szimbolikus torta se legyen. Most ebben az őrületes hajtásban biztos, hogy nem lett volna feszültségmentes az ünneplés, mindenki nyugodtabb lesz, a premier után. Egy percig nem okozott ez számomra problémát.

És az éveid száma sem okoz problémát?  

Nagyon büszke vagyok a koromra, ezeket az éveket már senki nem veheti el tőlem! Egyébként pedig egyre jobban érzem magam a bőrömben. Sokat teszek azért, hogy lelki, szellemi és fizikai szinten is a legtöbbet hozzam ki magamból, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy éppen hány szál gyertya van a tortámon. Fontosabb, hogy a gyerekeim is ezt a példát lássák, sokszor közösen edzünk vagy túrázunk, hiszek a következetességben és a példamutatásban. A legextrémebb terheléskor, mint amilyen a mostani időszak is, rendszeresen sportolok. Lehet, hogy két próba között csak tízpercnyi hulahoppkarikázás fér éppen bele, de akkor is minden nap teszek valamit a közérzetemért. Nemrég felfedeztem magamnak az arcjógát, amivel az arcizmaimat is tornáztatom. Nem azon dolgozom, hogy mindenáron fiatalabbnak tűnjek, hanem azon, hogy jól érezzem magam a bőrömben. De nemcsak én, a szerepeim is megkívánják ezt a fajta jólétet.

Gubás Gabi a Nyakamon a nászmenet című előadásban (fotó: Kovács Milán)

Akkor nem fordulópont az 50?

Talán csak annyiból, hogy most már szeretném jobban élvezni a munkám gyümölcsét. Kíváncsian várom, hogy mit tartogat még számomra az élet, milyen szerepek várnak rám, és ezeknek semmi közük a ráncokhoz.

Ha már a számok szóba kerültek: idén 12. éve vagy a Thália Színház tagja. Korábban több színházban is játszottál, illetve voltál szabadúszó is. A Thália mivel adott neked többet, hogy ilyen hosszú időre elköteleződtél?

Rendkívül jó a csapat, nagyon jól érzem itt magam. Olyan érdekes a színészélet, hiszen sokszor az ünnepeket nem is a családunkkal, hanem a színpadon töltjük, hogy kikapcsolódást nyújtsunk a közönségnek. Emiatt különösen fontos, hogy olyan kollégákkal legyek körülvéve, akikkel egy hullámhosszon vagyok. Nyilván, ahogy mindenhol az életben, itt is adódnak feszültségek, de azokat tudjuk kezelni, nem kell mindenkinek mindenben egyetértenie. Sokszor szervezünk batyus bált magunknak, olyankor mindenki süt, főz valamit. Megbecsülendő ez a társulat, ami ennyire jól összekovácsolódott. A Thália csapata a második családom.

Kiemelt kép: Gubás Gabi (Fotó: Kovács Milán)