A nézők legutóbb a Karinthy Színház Bunbury, avagy Szilárdnak kell lenni című előadásában találkozhattak vele, de pár hete sokak otthonában esténként is felbukkan, ugyanis ő a népszerű török színész, Kıvanç Tatlıtuğ magyar hangja, akinek legújabb sorozata, a Megtörve esténként az RTL Klub műsorán látható. Most kezdte próbálni a József Attila Színház társulatával a nagy sikerű rajzfilm, a Macskafogó színpadi változatát, amiben ő játssza majd Teufelt. Makranczi Zalánnal beszélgettünk.

Már javában dolgoztok a Macskafogón, amit jövőre mutattok be a József Attila Színházban. Hogyan álltok a próbákkal?

Fantasztikus érzés, hogy miután gyerekként ezerszer kimondtam, most a színpadon tehetem fel a kérdést, hogy „ki az az ütődött ott hátul?…Kirúgni, bohócokra nincs szükségünk!” (nevet) Azzal, hogy én leszek Fritz Teufel, újraélem a gyerekkorom. Nagyon jó ütemben haladunk a próbákkal és nagy biztonságot adott már rögtön a munka elejétől kezdve, hogy Vajk (Szente Vajk, az előadás rendezője – a szerk.) kész koncepcióval rendelkezik mindenről. Pontosan tudja, hogy mit akar látni, mit vár el tőlünk. Az olvasópróbán például már be volt festve egy ember macskának és egy egérnek, láthattuk, milyen sminket képzel el. Ez apróságnak tűnhet, de hatalmas segítség.

Van azért ebben rizikó, hozzányúlni egy kultikus filmhez…

Amikor Vajk megkeresett, kettő másodpercet gondolkoztam azon, hogy igent mondjak-e. Hatalmas rajongója vagyok a filmnek, és minden, amiért szeretjük a Macskafogót, az a hangulat, azok a poénok, a legendás mondatok, mind-mind visszaköszönnek majd a színpadról. Vajk és Galambos Attila nagyon jó érzékkel nyúlt hozzá a filmhez, pont annyit változtattak, amennyit kellett, és amitől ez az egész musical lesz. Juhász Levente írta a dalokat, azok is nagyon jók, swingesek, a jelmezeink pedig zseniálisak lesznek, úgy fogunk kinézni, mint a rajzfilmfigurák.

Azt viszont sajnos el kell mondjam, hogy a moziban elhangzó két szám nem lesz benne az előadásban. Gondoltam jobb, ha gyorsan leszögezem. A két dalt leszámítva, viszont minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy megpróbáljuk közel ugyanazt az élményt nyújtani, mint amit a rajzfilm adott nekünk. Bár teljesen új dalokat fogunk énekelni, mégis megmaradnak a kimaradt számok hangzásvilágában.

Makranczi Zalán A hős című előadásban (Fotó: Ódry Színpad)

Te is énekelsz?

Igen, és rettegek is tőle. Azért nem szeretek zenés színházat csinálni, mert nem érzem magam magabiztosnak benne, ha elfelejtem a szöveget, akkor végem van. Prózai előadásban, ha kiesik a következő mondat, akkor improvizálok valamit, de ha a dalszöveg nem jut eszembe, vagy elrontok valamit és nem jön ki az ütem, borul minden… Erre mondta az én kedves feleségem, hogy nyugtasson az a tudat, hogy csak másfél percet kell kibírnom, és vége a számnak. (nevet)

Milyen Vajkkal a közös munka? Most dolgoztok együtt először.

Megtervezett mindent, ott van a fejében a pontos kép az előadásról, és ordibálás, fölösleges feszültségkeltés nélkül tud egy egész csapatot biztos kézzel összefogni. Vannak rendezők, akik azt sem tudják megmondani, hogy honnan érkezem a jelenetbe, Vajk pedig azt is megmondja, hogy mikor, melyik mondatnál lépek be a színpadra, hova megyek jelenet közben és mikor lépek ki. Ezt hívjuk mi közlekedésrendészetnek, ő ezt lépésről lépésre megadja, nekem csak az a dolgom, hogy megtanuljam. Így van időm arra, hogy nyugodtan foglalkozzam a szerepemmel.

Mit tudsz még a jövő évadodról?

A Macskafogó utáni idő, az október-november még alakul, de úgy néz ki, hogy forgatni is fogok, valamint két színházi munkám van még tárgyalás alatt és szinkronizálni is sokat hívnak, szóval van munkám szerencsére. Ez most a negyedik vagy ötödik évem, hogy szabadúszó vagyok, és legelőször elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem összerakni egy évadot magamnak, mintha színházban lennék. Sikerült hét bemutatót szerveznem, borzalmas időszak volt. Akkor jöttem rá, hogy két-három új előadásnál többet nem szeretnék csinálni, mert ennyi az, amit biztosan, a tőlem telhető legjobb színvonalon meg tudok csinálni, és nem is ismétlem magam.

Makranczi Zalán (Fotó: Kortárs PR)

 

Ismételni? Arra gondolsz, hogy ne játszd el ugyanazt a szerepet többször?

A testem, a lelkem a munkaeszközöm, bármilyen szerepet próbálok, mindig ezekből dolgozom, innen belülről fogalmazok kifelé gondolatokat. Ha például mindig a játékos oldaláról közelítem meg a szerepeket, teljesen mindegy, hogy mit játszom, akkor azzal már ismétlem magam. Ezt igyekszem elkerülni.

Ami a legérdekesebb tapasztalat volt a szabadúszással kapcsolatban, hogy meg kellett tanulnom nemet mondani, és nem pedig pánikszerűen elvállalni minden munkát csak azért, hogy legyen valami. Felteheted a kérdést, hogy mégis mi alapján mondok nemet? Sokszor az ösztöneimre hallgatok, ahogy felhívnak telefonon egy munkával, már abból, ahogy beszélnek róla érzem, hogy kell-e nekem az a feladat, illetve, hogy én kellek-e erre a feladatra, vagy van nálam alkalmasabb rá.

Senkit nem szidhatok azért, ami velem történik, csak saját magamat és ez végtelenül felszabadító, ez a jó a szabadúszásban. Annyira unom, amikor az emberek mutogatnak fölfelé, hogy de hát a főnököm, ő tehet róla… én a magam főnöke vagyok, és bármilyen furcsa, sokkal nyugodtabb vagyok ettől.

Nemcsak forgatsz egy napi sorozatot, de szinkronizálsz is egyben. Hogyan sikerül összeegyeztetni a színházat és a filmezést a szinkronnal?

Észben kell tartanom, hogy milyen futó sorozataim vannak a szinkronban, azokból mikor jöhet az új évad, csak így tudok hosszútávon tervezni. Amikor hívnak a stúdióból, és megmondják, hogy mennyi tekercsem van, ki tudom számolni, hogy mennyi idő kell majd a szinkronra. Említed ezt a napi sorozatot, egy vadonatúj török produkciót kezdtünk el csinálni nemrég, Megtörve a címe, az RTL Klub adja és örültem, hogy engem kértek. Most szinkronizálom negyedjére Kivanc Tatlitugot, ismerem már annyira jól ezt a török színészt, a gesztusait, a hanglejtését, hogy zökkenőmentesen és gyorsan tudok dolgozni. Nagy kedvencem most még a Maffia csak nyáron öl, ez egy olasz sorozat, és egy elképesztően vicces és összetett figurám van benne, imádom csinálni, legalább annyira, mint az Archert, várom már annak is az új évadát.

Makranczi Zalán a Bunbury, avagy jó, ha Szilárd az ember című darabban (Fotó: Várady Nikolett)

Nemrég létrehoztad a saját Facebook oldaladat, amin úgy láttam, nem csak szakmai dolgokat osztasz meg. Ez is volt a terved vele?

A színház mellett olyan közéleti témákról is írok, amik engem foglalkoztatnak. Azt gondolom, hogy érdemes felemelni a szavunkat bizonyos problémákkal kapcsolatban, illetve számomra fontos dolgok mellett, és ha már a sorozatok, a színház és a szinkron miatt ismertebb lettem az átlagnál, akkor ez felelősséggel is jár. A klímavédelem, vagy például a bohócdoktorok támogatása, ezek mind olyan ügyek, amik fontosak, ami segít az embereknek. Azt gondolom, hogy ezekért érdemes kiállni. Vannak további terveim is a közösségi médiával, hamarosan például indítok egy YouTube-csatornát.

Mi lesz rajta?

Nem szeretném előre lelőni a poént, de annyit elárulhatok, hogy most negyvenhez közel, elkezdtek érdekelni a világ dolgai. Illetve ezen belül a szubjektív emberi tényezők. Hmmmm… remélem elég misztikusan és bonyolultan hangzik! (nevet) Eddig sem zárkóztam el előlük, de valahogy fontosabbnak tűnt, hogy magammal tisztába kerüljek és, hogy a környezetemben rendben menjenek a dolgok. Nem mondom, hogy ezen a téren mindent megoldottam, de már úgy gondolom, jó úton vagyok. Most ideje másfelé fordulni. Találtam egy olyan kérdést, ami szerintem kellőképp zsigerekig ható és minden embert érdekel. És ezt a kérdést teszem föl, először a családomnak, (vállalták, hogy kísérleti nyulak lesznek… ezúton is köszönöm) aztán a kollégáimnak, aztán majd meglátjuk, hogy hová fajul a dolog.  Még csak most indulok ezzel a videósorozattal, hihetetlenül izgatott vagyok, most tapasztalom ki, tanulom meg, hogyan is működik ez a világ, hogyan kell a képi jelekkel fogalmazni. Remélem, a nézők is ugyanolyan kíváncsiak lesznek ezekre a rövid beszélgetésekre, mint amilyen kíváncsi én voltam az emberekre.

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép:Makranczi Zalán (Fotó: Kállai-Tóth Anett)