A természet nem felejt – Megjelent az első Méregcsók-kötet magyarul

G. Willow Wilson Méregcsók – Az erény körforgása című könyve egyszerre érzékeny és kegyetlen újragondolása egy olyan karakternek, aki évtizedek óta hol ellenségként, hol anti-hősként él a DC-univerzum olvasóinak emlékezetében. A szerző egészen új alapokból építi fel Pamela Isley motivációit, aki így nem egy egyszerű antagonista lesz, hanem egy nő, aki a természet védelméből és saját sérüléseiből táplálkozik – és aki most megkapja azt a narratív teret, amit korábban ritkán adatott meg neki.

Méregcsókot Robert Kanigher és Sheldon Moldoff alkotta meg, először a Batman 181. számában jelent meg, 1966-ban, és azóta is a Batman-univerzum visszatérő, ikonikus szereplője. Az évek során a karakter többször is megújult – néha öko-terroristaként, néha tragikus antihősként láthattuk –, de eddig főleg csak mellékszereplőként vagy minisorozatok főszereplőjeként találkozhattunk vele.

A Wilson által írt képregény egy egészen új oldalról közelíti meg a karaktert: nem a gonoszság kliséjét ismétli, hanem a „zöld ügyet” és az ember-természet konfliktusát helyezi a narratíva magjába. A történet egyik vezérmotívuma, hogy mi történik, ha egy olyan figura, aki a növényvilág fölé helyezte magát, ráébred: a megoldásai radikálisak, de a világ valóban romlásban van. Wilson nem moralizál egyszerűen; inkább komplex erkölcsi kérdéseket vet fel: kinek van joga „megvédeni” a Földet, milyen eszközök megengedettek, és mennyire lehet emberi, ha valaki magát az emberiséget mint fenyegetést igyekszik kiirtani a világból. Ez a filozófiai kérdésfeltevés emeli ki a mostani sorozatot a tipikus szuperhős-képregények közül.

Wilson egy merész ötlettől vezérelve, „elveszi” Méregcsók erejét, aki még ennek ellenére is egy végső, radikális tervet kezd forralni a bolygó megmentésére – miközben az olvasó nem egyszer találkozik a karakter belső vívódásaival és a tettei következményeivel. Ez a belső konfliktus személyes súlyt is ad a történetnek: nem pusztán egy apokaliptikus tervet látunk, hanem egy magányos entitás kísérletét arra, hogy értelmet adjon a saját fájdalmának és dühének. A sorozat így a környezetvédelem, a trauma és a radikalizálódás történeteként is olvasható.

Ami igazán különlegessé teszi a kötetet, az az együttműködés a képi világban: Marcio Takara rajzai organikusak és időnként nyugtalanítóak – a növényzet testhez simuló, néha testet átformáló ábrázolása igazi vizuális erővel bír. Itt a természet nem csupán díszlet, hanem a panelkompozíciókban és a karakterdesignban is aktív szereplőként jelenik meg: a zöld árnyalatai, a lomb- és gyökérmotívumok testiesedése gyakran hátborzongató, máskor pedig borzongatóan szép. A képregény olyan módon használja a test és növény metszéspontját, hogy az egyszerre erotikus és tragikus.

A történet ritmusa és szerkezete okosan ötvözi az akciót a lassabb, karaktercentrikus percekkel; Wilson dialógusai élesek, feszültséggel telítettek, de megengednek lírai, elmélkedő pillanatokat is. Emiatt a kötet olvasása egyszerre nyújt izgalmat és teret a befelé fordulásra: az olvasó nem csupán követi a cselekményt, hanem bele is merül Ivy gondolataiba, motivációiba és a természethez fűződő misztikus kapcsolatának rétegeibe. Ez a kettősség – külső cselekvés és belső folyamat – az, ami a művet érzelmileg megragadóvá teszi.

Jelen kötetben a sorozat első hat száma és egy előzménytörténet mellett további extrák is találhatók, amelyek a rajongóknak és a kritikusoknak is egyaránt érdekesek lehetnek. Többek között elolvashatjuk a teljes alkotógárdával készített interjút, amelyben betekintést adnak a koncepció fejlődésébe, a karakterkezelés nehézségeibe és arról is szó esik, hogyan dolgoztak a narratív és vizuális elemek összehangolásán. Emellett kapunk több oldalnyi borítógalériát és vázlatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a lássuk a dizájnok evolúcióját és a panelok megformálásának korai fázisait. Külön érdekesség lehet, ahogyan Jessica Fong bevezet minket a munkamódszerébe: a kezdeti ötletektől a végső, kifinomult kivitelezésig látható, hogyan alakult ki Méregcsók arca, testtartása és a növénymotívumok kezelése. Az alkotók rövid életrajzai pedig még emberközelibbé teszik a könyvet: tudjuk, kik ültek a rajzasztal és a szövegírói asztal mögött, és mi inspirálta őket.

Mitől emelkedik ki ez a kötet az átlag szuperhősös képregények közül? Elsősorban attól, hogy nem fél komplex etikai problémákat feszegetni, és mert a főszereplő belső világát nem redukálja egyszerű antagonisztikus motívumokra. A történet tudatosan elmozdítja a hangsúlyt az egyén pszichológiájára és a globális, rendszerszintű kérdésekre – legyen szó környezetszennyezésről, vállalati kapzsiságról vagy az ember és természet viszonyáról. Emellett a művészi kivitel és az extra anyagok olyan olvasói élményt adnak, amely túlmutat a könnyed kikapcsolódáson: provokál, kérdez és nem kínál könnyű válaszokat. Néhány olvasó számára bizonyára megterhelő lesz a sok body-horror jellegű jelenet, amelyek ugyanakkor részei annak az őszinte művészi vállalásnak, amely azt a célt szolgálja, hogy Méregcsók ne felszínes ellenfél maradjon: minden borzalom, minden gyönyör egyúttal érvelés is – arról, hogy a természet védelme nem romantikus tündérmese, hanem kemény, gyakran kegyetlen politika.

G. Willow Wilson Az erény körforgása kötete fontos mérföldkő Méregcsók történetében: egy karakterközpontú, gondolatébresztő és vizuálisan erős képregény, amely képes volt újraértelmezni egy klasszikus figurát anélkül, hogy elárulná az eredeti mitológiát.

G. Willow Wilson: Méregcsók 1. – Az erény körforgása (Poison Ivy 1. – The Virtuous Cycle), ford.: Miks-Rédai Viktória, GABO Kiadó, 200 oldal 
Kiemelt kép: G. Willow Wilson: Méregcsók 1. – Az erény körforgása (Szerzőportré: Pen/Faulkner)