A TAO-t is érintette a hétfői Közügy fórum

Közügy címmel indított szabadegyetemi előadássorozatot a Dunszt.sk és a Stúdió K Színház, a tegnap tartott első est témája a színház és a politika kapcsolata volt. A rendezvény Csáki Judit színikritikus egyórás előadásával kezdődött, ahol az angazsált színház fogalmának meghatározása után több külföldi előadás példáján keresztül bemutatta, hogy hogyan működik ez a fajta színházcsinálás a gyakorlatban. Az első percekben felvetett Örkény Istvántól eredő mondat: „Éljen a kérdőjel, vesszen a pont!” maximálisan leírja, hogy a résztvevők a szeminárium során mivel gazdagodtak: Csáki Judit olyan kérdéseket tett fel, amelyek alkalmasak arra, hogy elindítsanak egy közös gondolkodást a deskriptív és preskiptív színházművészetről.

Az előadás utáni kerekasztalbeszélgetésen részt vett Fodor Tamás, Jászai Mari-díjas színművész, a Stúdió K alapítója, Molnár Áron, színművész, a noÁr formáció alapítója, Tasnádi Bence, a Katona József Színház színművésze és Nagypál Gábor, a Stúdió K társulatának színművésze. A moderátor Gerencsér Anna felvetésére, hogy hogyan kerül a politika a színházba, minden résztvevő teljesen más megközelítésből válaszolt.

Fodor Tamás szerint a színháznak fontos feladata a nézőpontok ütköztetése, akár az egyénen belül is, hiszen a nézők azonnal a saját életükre vonatkoztatják, amit a színpadon látható hősöktől látnak. Tasnádi Bence szerint a politikai színház lehet egyben szórakoztató is, és természetesen az sem mindegy, hogy az adott teátrum magától politizál, vagy esetleg érintett. Nagypál Gábor azt vallja, hogy nem lehet pontosan megfogni, hogy mi is az a politikai színház, helyette ő is szívesebben beszél az angazsált színházról. Elmondta azt is, hogy ő csak arról tud színészként beszélni, ami őt a „mostban” körülveszi, hangsúlyozta azt is, hogy ami jól működik, arról szerinte nem érdemes beszélni, sokkal fontosabb, hogy a negatív dolgokról indítsanak párbeszédet alkotóként, amiken még javítani lehet. Molnár Áron erre reagálva elmondta, hogy szerinte ma a magyar színházakban nincs párbeszéd, nem tesznek fel kérdéseket alkotók, nem mernek véleményeket ütköztetni, elsősorban egzisztenciális megfontolásból.

Felmerült annak a kérdése, hogy hogyan mérhető a színészek számára az a hatás, amit a nézőkre gyakorolnak egy-egy előadással. Molnár Áron abban hisz, hogy szükség van arra, hogy az emberek egyből véleményt alkossanak arról, amit láttak, és ezt kommunikálják is az alkotókkal. A többi színművész ezzel ellentétben elfogadja azt is, hogy ez a hatás nem feltétlenül azonnali, hanem egy hosszabb lecsapódási folyamat részeként épül be a nézők életébe. Fodor Tamás elmondta azt is, hogy nincs szükség a folyamatos verbalizálásra, hiszen a színésznek éreznie kell már előadás alatt, hogy a közönség hogy vonódik be, hogy megy vele mondatról mondatra.

Természetesen előkerült a szakmát foglalkoztató TAO kérdése is, a résztvevők álláspontja itt sem egyezett, Molnár Áron látványosabb összefogást sürgetne, míg Tasnádi Bence megérti, hogy a színházigazgatóknak a társulataik fenntartására kell elsősorban tekintettel lenniük. Nagypál Gábor elmondta, hogy szerinte a forradalmiság egyfajta lelkületet kíván, ő ezt nem érzi sajátjának, neki az a célja, hogy hosszútávon formálja az emberek gondolkodásmódját, hiszen tisztában van vele, hogy a színház egy lassú műfaj.

Az egy órásra tervezett beszélgetés többek között a hallgatók aktív részvétele miatt majdnem három órásra nyúlt, többféle gondolatmenet ütköztetésével izgalmas és előrevívő párbeszéd alakult ki a kérdezők és a színművészek között. A Közügy második estjének témája a színház és a társadalom kapcsolata lesz, március 11-én Tompa Andrea előadását követően Patonay Anna, Puskás Panni, Benkó Péter és Fábián Bence beszélgetnek.

Kiemelt kép: Fodor Tamás, Molnár Áron, Tasnádi Bence, Nagypál Gábor és Gerencsér Anna (Fotó: Mira Marjanovic)